A Kármán-vonal - és ami azután jön

Október 21-re jósolta egy amerikai próféta a világvége bekövetkeztét, miután az általa eggyel korábban megjósolt májusi világvége elmaradt. Nem biztos ám, hogy ezúttal nagyot tévedett, és kiderülhet, hogy egyeseknek csak a hétvégére csúszott át a program. Minden attól függ, hogy óceánba vagy szárazföldbe, lakott területen avagy kietlen pusztán csapódik-e be a ROSAT. Ezen a hétvégén.

A bibi az, hogy a hírek szerint ezt a földetérés előtt két órával fogjuk megtudni - leginkább azonban soha: a szeptemberben lezuhant UARS-műhold esetében például nemhogy előtte, de még a becsapódás után sem lehetett tudni, hova esett. (Ez persze azt is jelenti, hogy biztosan nem lakott területre esett, vagy ha mégis, akkor ott a civilizáció maradéktalanul eltűnt.)

Ez a bizonytalanság lengi körül egyébként az irányítás nélkül a Föld légkörébe belépő tárgyak - így a műholdak - utolsó óráit. A rossz hír az, hogy a ROSAT pályája érinti Magyarországot is, a világegyetem röntgentérképét a 90-es évek elején elkészítő műhold útja során valamivel az 50. északi szélességi fölé is merészkedik, ami sajnálatosan egybeesik hazánk földrajzi helyzetével.

A műholdak földkörüli pályája egy szinusz-görbét ír le. A ROSAT-é ilyen:

Összehasonlításképpen például a Hubble Űrtávcső nem jelentene ránk veszélyt hasonló esetben, mivel a pályája jóval "nyomottabb": nemhogy Magyarország fölött - de még a közelben sem halad el soha, hazánkból nem is figyelhető meg.

A veszély persze a ROSAT esetében sem állandó: a többi műholdhoz hasonlóan útja során nem megy el kétszer egymás után egy adott pont fölött. Ha egyik alkalommal történetesen Budapest fölött halad át, legközelebb egy Nyugat-Európai város fölött repül el. Az alábbi képen épp a Fekete tenger fölött láható, két piros vonal között cirka másfél óra telik el - ennyi idő alatt kerüli meg egy valamirevaló műhold a Földet.

Azonban így is közel lehet.

Lezuhanás esetén ugyanis közelinek minősül a pár ezer kilométernyire lévő helyszín is: hiába zuhanna a ROSAT a Magas-Tátrára, darabjaiból az Alföldön élők is bőségesen részesülnének. Egy darab azonban a szokásosnál nagyobb aggodalomra ad okot: a műhold teleszkópot tartalmazó egysége ugyanis várhatóan nem fog elégni a légkörbe való belépéskor, és egy az egyben csapódik be. Na, ez az a hely, ahol ekkor biztosan nem szeretnénk lenni, de még csak azon a kontinensen sem: a másfél-tonnás darabka csinos kráterré alakítaná a KÖKI-t.

Az elmúlt öt napban átlagosan 20-30 km-t süllyedt a ROSAT. Az éppen aktuális tengerszint feletti magasságát ide kattintva Te magad is folyamatosan ellenőrizheted: a pályáját mutató világtérképtől jobbra, felülről a negyedik sorban található ez az érték (Altitude [km]) - kilométerben kifejezve.

Ne lepődj meg, ha éppen azt tapasztalod, hogy emelkedik: a Föld körüli pályára állított műholdak esetében ez a normális, mivel nem fix magasságon "utaznak". Útjuk egyes részein emelkednek, máshol süllyednek. A ROSAT azonban amikor a legmagasabban van, sem éri el az öt nappal korábbi 230 kilométeres magasságot. Tehát, jön lefelé.

A kritikus határ 100 kilométer magasan van - ezt hívják Kármán-vonalnak. Az amerikai-magyar asztrofizikus - Kármán Tódor - kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy itt van a légkör felső határa.

Természetesen, ez nem egy éles határvonal, inkább csak amolyan tájékoztató érték. Ezen a magasságon azonban felgyorsulnak az események, majd megkezdődik a műhold szétesése - egyes darabjainak elégése is.

A fenti linkre kattintva magad is figyelemmel kísérheted, hova csapódik be a ROSAT. Ha úgy tűnik, felénk veszi az irányt, sok teendő nincs: egy száguldozó másféltonnás vas ellen a pince biztosan nem nyújt védelmet. Viszont egy koccintásra még maradhat idő.

Hozzászólások 2 hozzászólás