Összes hír 2019 | 2018| 2017 | 2016 | 2015 | 2014 | 2013 | 2012 | 2011 | 2010 | 2009 | 2008 | 2007
© VDSzSz Szolidaritás - www.vdszsz.hu/page/13/artID/1316/html/miert-nem-irjuk-ala-.html

Miért nem írjuk alá, amit mások aláírnak?


Érthetetlen miért kellett a kormánnyal szemben indított kollektív munkaügyi vita lezárásaként a MÁV Zrt-nél olyan megállapodást aláírni, amely a 2008-2010. évi foglalkoztatás-politikai eljárási szabályokról, valamint a gondoskodó eszközrendszer juttatásairól szóló megállapodás hatályával megegyező időbeli hatályú. Tartalmilag azonban hozzáadott értéke nincs.

A VDSzSz Szolidaritás által alá nem írt, november 23-án megszületett megállapodásban
– a MÁV Zrt. vállalja, hogy a munkavállaló együttműködése esetén az egyes vasúti mellékvonalak személyforgalmának szüneteltetésére való hivatkozással létszámcsökkentés, vagy átszervezés címen munkáltatói rendes felmondással nem szüntet meg munkaviszonyt, emellett
– változatlanul betartja a hatályos foglalkoztatás-politikai megállapodásokat, valamint az azokba foglalt eszközrendszer elemeinek igénybevételét biztosítja az érintett munkavállalók számára.

Mondhatnánk, hogy ebben a két gondolatban minden lényeges elem fellelhető, amely a munkavállalók helyzetének megnyugtató rendezéséhez szükséges, és felesleges tovább részletezni, milyen eszközök állnak egyébként is rendelkezésre. Azonban az első pontban említett együttműködés feltételei között olyan tétel is szerepel, amely a munkavállalók számára adott esetben a meglévőnél rosszabb feltételek mellett történő foglalkoztatást teheti lehetővé.

Az új megállapodásból kimaradtak a MÁV Zrt. által biztosított egyes eszközök, azonban reméljük, hogy a munkáltató változatlanul be kívánja tartani a hároméves megállapodásban vállalt további kötelezettségeit is. Ilyen például a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségének vizsgálata, vagy az a szempont, hogy a felajánlott munkakörben a várható átlagkereset elérje az utoljára betöltött munkakörben kapott átlagkereset 90%-át. Illetve, hogy a 45. életévét betöltött nők és az 50. életévét betöltött férfiak munkaviszonyát csak különösen indokolt esetben, egyedi elbírálás alapján szüntetheti meg.

A 2008. óta hatályos foglalkoztatási megállapodás értelmében a megfelelő munkakör egyik kritériuma, hogy a munkahely és a lakóhely közötti napi közlekedési idő oda-vissza 3 órát (10 éven aluli gyermeket nevelő szülő esetében a 2 órát) nem haladhatja meg, akár saját otthonában, akár szolgálati lakásban él a munkavállaló.
Az új megállapodás alapján, például – amennyiben a munkáltató által felajánlott új munkakör betöltésére az ország másik végén lesz lehetőség, és egyéb megoldás nincs – a munkavállaló kénytelen elfogadni az ajánlatot. Már ha dolgozni akar. Majd ezzel együtt vállalni kell – amennyiben jár – a munkásszálláson való elhelyezést (megjegyezzük, hogy a munkásszállásokat és a laktanyákat a MÁV és leányvállalatainál gyakorlatilag felszámolták). Szolgálati lakás megint csak fogalmilag létezik, a MÁV-társaságoknál ezek biztosítása évek óta megszűnt, tudomásunk szerint pár lepusztult állapotban lévő bérlakást lehet igénybe venni – amennyiben a megfelelő felújítások során lakhatóvá teszik őket. És, persze, nem is beszélve a költözéssel járó esetleges anyagi és életminőségbeli romlást, valamint egyéb áldozatok (pl.: családtag munkahely, iskola változása) vállalásáról. Gondolunk itt továbbá a bérleti szerződésre, az otthon kényelmének feladására, a családtól távol történő berendezkedésre, az ingázás költségeire, satöbbi. Ennél komfortosabb lehet, de más szempontból nem jelent jobb lehetőséget, ha a munkavállaló – akár munkáltatói segítséggel - albérletbe kényszerül költözni.

Kétségeink vannak afelől, hogy amennyiben az érintett munkavállalók csak a MÁV-on kívüli képzésen tudják munkaerőpiaci elhelyezkedési lehetőségeiket bővíteni, minden esetben találnak majd olyan kurzust, amely fél év alatt és 200.000 Ft összköltséggel felkészíti őket egy új állás elnyerésére. Ugyanis ilyen feltételeknek kell megfelelni, ha a munkavállaló egyéni ráfordítások nélkül szeretné, vagy nem egy esetben kénytelen átképezni magát.

A legnyomósabb indokunk a megállapodások felesleges és értelmetlen voltára pedig az, hogy a munkáltató működésével összefüggő okra alapozott munkáltatói rendes felmondásra csak előre nem tervezhető események vagy folyamatok bekövetkezése miatt kerülhet sor. 2007-ben a munkáltató is elismerte, hogy a vasúti vonalak bezárása, a forgalom szüneteltetése nem tekinthető annak. Így a most aláírt megállapodások kizárólag mögöttes szándék takargatására irányulnak; erre utal a Kormány képviselője által aláírt keret-megállapodásban szereplő outplacement-szolgáltatás (vagyis az elbocsátás következményeinek, nehézségeinek feldolgozását segítő eszköz) biztosítása is.
Az aláírók eredményként tüntetik fel az egyes vasúti menetkedvezményekről szóló rendelet kihirdetését. Azonban arról szó nem esik a megállapodásokban, hogy a munkáltató miként enyhíti a személyszállítás szüneteltetésével érintett 29,5 vonalszakasz vonzáskörzetében élő vasutasokat sújtó többletterheket, amelyeket abból adódnak, hogy a munkába járáshoz nem tudják igénybe venni arcképes igazolványaikat. Ahogy családtagjaik sem magáncélú utazásaik alkalmával.

Összefoglalva tehát, az aláírással gyakorlatilag jóváhagyta 29,5 vonalszakasz bezárását, valamint a vasút további sorvasztását, a vasúti munkahelyek ezreinek eltörlését. Mitöbb, az aláíró szakszervezetek 2010. végéig még önkéntes sztrájkmoratóriumot is vállaltak a fentiek vonatkozásában.
A keret-megállapodásban ugyanis még egy utalás sincs a 40 milliárd forint vasútból történő kivonásának megakadályozására, annak ellenére, hogy ez a kollektív munkaügyi vita kezdeményezésének egyik lényeges eleme volt.

Bár a dokumentum rögzíti, hogy a szakszervezetek elutasítják a vasúti mellékvonalak személyszállításának leállítására vonatkozó kormányzati döntést, a kormányzat csak azzal értett egyet, hogy adott esetben újraindulhasson a személyforgalom az érintett szakaszokon.

A keret-megállapodás ugyan tartalmaz egyes, foglalkoztatás-biztonságra vonatkozó elemeket, ezek azonban a nyomába sem érnek a MÁV Csoport cégeinél jelenleg hatályos foglalkoztatás-politikai megállapodásoknak, amelyek – a MÁV-Start kivételével – szintén 2010. végéig érvényesek. Szakszervezetünk ezek gyengítéséhez nem járulhatott hozzá.
Bár a kollektív munkaügyi vitán készített szószerinti jegyzőkönyvek tanúsága szerint korábban minden szakszervezet egységes volt abban, hogy egy vonal bezárása sem elfogadható, ezt az álláspontjukat tegnap feladták.
Szakszervezetünk tehát ismét magára maradt, rövidesen a gördülősztrájk folytatására kell számítani.

 

Hozzászólások