Összes hír 2017 | 2016 | 2015 | 2014 | 2013 | 2012 | 2011 | 2010 | 2009 | 2008 | 2007
© VDSzSz Szolidaritás - www.vdszsz.hu/page/13/artID/6583/html/birosag-jogellenesen.html

Bíróság: jogellenesen bocsátotta el a MÁV-Start Németh Zsolt vjv-tagtársunkat!


"Bűne" annyi volt, hogy betartotta a munkaviszonyra vonatkozó szabályt - a KSZ 9. sz. mellékletében foglaltakat - , és nem volt hajlandó az előírt létszámnormától eltérően továbbítani a vonatot.

A tavaly történt eset során Csépke András, a MÁV-Start vezérigazgatója hathatós közrehatásának eredményeként a munkáltatói jogkörgyakorlója azonnal hatállyal megszüntette Zsolt munkaviszonyát - idézte fel a történteket Bárány Balázs, a VDSzSz Szolidaritás alelnöke.

Hiába tiltakoztunk, kértük a MÁV-Start vezérigazgatóját, hogy változtasson a döntésen, és ne tegye az utcára, földönfutóvá tagtársunkat, hajthatatlan volt. A bíróság most megállapította több tárgyalási fordulót követően, hogy Németh Zsolt nem vétett, nem szegte meg vétkesen a munkaviszonyra vonatkozó szabályt, sőt: azt betartva cselekedett. Ez volt a jutalma. Azt gondolom, hogy ezek után a MÁV-Start vezérigazgatójának mélyen el kell gondolkodni a továbbiakról. Egy ember sorsát nem lett volna szabad így kockára tenni. A vezetői státusz - úgy vélem - kötelez is. Hibázott, ezt helyre kell hoznia.

 

- fogalmazott Bárány Balázs. És hogy mi módon?

Én nem óhajtok tanácsokat adni neki, van olyan intelligens és okos ember, hogy erre ő magától is rá fog jönni, remélem.

 


Egyébként mindenki számára tanulságos az ügy - szögezte le a VDSzSz Szolidaritás alelnöke az egyik nagy tanulságot:

Magyarországon a munkavállalót sem érheti bántódás az esetben, ha a magyar törvények szerint cselekszik, az viszont számolhat a következményekkel, aki a törvény megtartóival szemben retorziót alkalmaz.

 

Németh Zsolt korábbi interjúnkban azt mondta: "Józan ésszel átgondoltam, hogy Magyarországon vagyok, itt a szolidaritás nem nagyon dívik..." Pedig ha szolidaritást vállaltak volna a kollégák, nem közlekedtek volna a vonatok, mert nem lett volna rájuk ember. És ez már a MÁV-Start vezetését is elgondolkodtatta volna. Összefogás híján azonban maradt a bírósági eljárás.

Munkahelyről-munkahelyre járok, önéletrajzokat küldözgetek, de még egyelőre nem sikerült elhelyezkednem. Sajnos, a családi problémák is emiatt feltornyosultak. Feleségem már nem nagyon kultiválja, hogy munkanélküli vagyok, nem érti meg, hogy miért nem sikerült még találni [munkát], pedig próbálkozom. Sajnos, ez nehéz helyzet, már nem vagyok fiatal, nem olyan könnyű elhelyezkedni mintha húsz éves lennék. Ennyi.
Ott van a két gyerekem, akiket el kéne tartani (...). Már a munkanélküli segélyt se kapom október 18. óta, egyre nehezebb lesz.

 

Ráadásul még a MÁV-Start Zrt. is hosszabb ideig tartozott neki az elmaradt túlórapótlék visszamenőleges kifizetésével, erre eredetileg december végi határidőt mondtak Zsoltnak, aki az interjú készítése óta ezt már megkapta. 

Elvileg a törvény szerint azt már az elbocsátásom után 5 napon belül ki kellett volna fizetni. Ez is nehezíti a helyzetet.

 

- mondta. Németh Zsolt kirúgása után szakszervezetünk kérte, hogy a  jegyvizsgálók vállaljanak szolidaritást vele: minél többen mondjanak nemet a 16 óra napi beosztható munkaidőre, a napi rendes munkaidő 8,4 órára emelésére és a 200 óra feletti rendkívüli munkavégzésre! Ezzel kapcsolatban Zsolt leszögezte:

Jól esett ez a kezdeményezés, és bíztam is benne, hogy esetleg valami történik ezirányban, dehát aztán józan ésszel átgondoltam, hogy Magyarországon vagyok, itt a szolidaritás nem nagyon dívik, sajnos.
Köszönöm szépen annak a 40 embernek, aki kiállt mellettem, és aláírta ezt a 12 órás munkaidő-beosztást, és külön köszönöm a záhonyiaknak is, akik szintén szolidaritást vállaltak velem, szintén negyvenen, és emiatt aláírták a 12 órás foglalkoztatást a 16 órás helyett.

 

És vajon mit gondol Zsolt azokról, akik nem adták jelét sem a szolidaritásnak?...

Mindenki a maga sikerének a kovácsa, semmi rosszat nem tudok róluk se elmondani, hogy miért nem írták alá, miért nem segítettek, miért nem vállaltak szolidaritást velem. Sajnáltam, de tudomásul vettem.
(...) Minden valószínűség szerint segített volna.

 

És hogy mi változott volna szerinte, ha a Nyugatiban nem negyvenen tesznek úgy, ahogy a VDSzSz Szolidaritás kérte, és a jegyvizsgálók kétharmada, vagy még többen úgy döntenek, hogy Zsolt mellé állnak? Zsolt szerint

nem közlekedtek volna a vonatok, mert nem lett volna rá ember. Röviden. Ennyi. És ez már a munkáltatót is elgondolkodtatta volna szerintem.
Most már úgy vagyok vele, hogy csak a független magyar bíróságban bízom. Amit a kollegák egy része megtett értem, azt köszönöm, de szerintem innentől kezdve ezt nekem egyedül kell intézni. Mindamellett, hogy ezzel a többi kollegának is segíteni fogok szerintem.
Hogyha a független magyar bíróság hoz egy számomra kedvező ítéletet, akkor az iránymutató lehet a többi kollegának is: a forgalom biztonsága a legfontosabb a vasútnál. Ezt nem írhatja felül semmi, nem kötelezheti a munkáltató a munkavállalót, hogy nyakló nélkül vigye el a szerelvényeket - ha hosszú a szerelvény, vagy ha a távolbalátás korlátozott. Rengeteg eset van, nem szabad, hogy a munkavállalók elvigyék a vonatot, hogyha nem biztonságos.

Én mindig csak akkor vittem el egyedül a vonatot, hogyha 72 órán belül kellett ezt megtennem: így természetesen többször is elvittem vonatot, mert ez benne van a KSZ 9-esben, ez kötelességem. Olyan [korábban] még nem fordult elő, hogy 72 órán túl nekem vonatot kellett volna [vinnem].

 

Zsolt felidézte videónkban a "72 órás szabályt": a KSZ 9. sz. melléklet szerint, ha valaki mellé vezényelnek egy jegyvizsgálót, és az 72 órán belül beteget jelent, ilyen esetben - hogy mégse álljon le a vonatközlekedés - a vezető jegyvizsgáló egyedül köteles elvinni a vonatot.

Csak az én esetemben ez nem így történt. (...) A vezénylést megkaptuk május 23-án, attól kezdve nem vezényeltek oda senkit, és amikor bekerült a felolvasókönyvbe június 16-án, az is bőven túl van a 72 órán. Akkor is szóltam a vezénylőknek, hogy keressenek oda embert, mert ezt így nem fogom tudni elvállalni.

 

Mi történt 2016. július 8-án?

17:52-kor érkezett be az a vonat, amit továbbítanom kellett volna. Megvártam, amíg leszállnak az utasok, megpróbáltam előkeríteni a kalauzokat, akik ezt a vonatot hozták, hogy beszéljek velük: hátha valaki jön velem vissza esetleg kettejük közül. 17:58-ra eldőlt, hogy egyik sem fog velem visszajönni.
Mivel egyedül [kellett] teljesítenem a szolgálatot, és mert hat kocsi csíkosból állt a szerelvény, a KSZ 9-es melléklete szerint ezt a vonatot két jegyvizsgálónak kell továbbítania.
Felhívtam a havária-irányítót 17:58-kor, hogy kerítsen mellém egy embert, és el tudjam látni a szolgálatot. Ő erre azt válaszolta, hogy megpróbál intézkedni, majd 18:04-kor visszahívott, hogy nem tudott embert szerezni, és vigyem el így a vonatot. Én erre azt mondtam neki, hogy így nem tudom elvállalni, viszont ha leakasztanak róla egy kocsit, akkor szívesen elviszem a szerelvényt. Ő azt mondta, hogy nem lehet szétszedni a vonatot, mivel ez ingavonat: vagy elviszem így, vagy esetleg lezárják az utolsó kocsit. (...) Erre megkérdeztem tőle, hogy akkor kevésbé balesetveszélyes [lesz-e], hiszen attól még ugyanúgy hat kocsi[ból áll a vonat], mintha nem lenne lezárva. Erre nem válaszolt semmit, abban maradtunk, hogy majd visszahívom, mert közben a vonat előkészítésével kellett foglalkoznom, az is idő, kinn volt már a forgalmi szolgálattevő, vele is beszéltem.
18:08-kor a haváriás visszahívott, és közöltem vele, hogy végülis elviszem a vonatot, vissza is kérdezett: "Elviszed a vonatot?" Mondtam, természetesen, akkor elviszem a vonatot, ha már nincs rá ember. Ő közben beszélt a területi főirányítóval, aki lemondta a vonatot. Közölte velem a haváriás, hogy már lemondásra került a vonat, szállítsam át az utasokat a következő járatra, ami Monor felé megy, és akkor ez a vonat nem fog leközlekedni. Ezt tudomásul vettem, és befejeztük a beszélgetést.
Egyedül úgy vittem volna el a vonatot, hogy lezárom a hátsó kocsit mégpedig úgy, hogy erről - gondolom - a haváriás intézkedett volna (...): én lezártam volna, ők kitáblázzák, és akkor körülbelül öt perc múlva indulhatott volna a vonat: 18:13 és 18:15 között.

 

Addigra viszont már lemondták a vonatot, ez 18:08-kor történt. Zsoltot aznap, július 8-i szolgálata végén behívatta a munkáltató.

Közölte, hogy azonnali hatályú felmondással elbocsátanak. Kérdeztem, hogy miért. Nem tudott rá választ adni. Fogtam magam, és eljöttem. Nagyjából ennyi. És nagyon rossz érzések kavarogtak bennem, azóta sem tértem magamhoz, azóta is munkanélküli vagyok.

 

A kollégáknak elmondta a történteket, de ők sem hitték el, hogy ilyen megtörténhet. Az azonnali hatályú felmondás indokaként egyébként a jelentési és az együttműködési kötelezettség elmulasztását jelölte meg a munkáltató. Zsolt szerint ez nem helytálló, de ezt már csak a független magyar bíróság fogja kimondani. 

Mai napig is azt keresem, hogy vajon mit csinálhattam rosszul. Nem találok semmi olyat, ami miatt az elbocsátás indokolt lett volna. A bíróság elsődlegesen a peren kívüli megegyezést szorgalmazta, mondtam erre a bírónak, hogy részemről ennek semmi akadálya, de ehhez az kellene, hogy visszavegyenek a munkakörömbe, de erre nem hajlandó a MÁV-Start Zrt.

Az fáj, hogy nagyon sokáig fog tartani, szerintem elég egyszerű ügy lenne elvileg, csak a munkáltatónak nem érdeke, hogy minél hamarabb vége legyen a tárgyalásnak, és ezért minden eszközzel arra törekszik, hogy húzza-halassza a tárgyalást. Hiszen olyan tanúkat idézett meg, akik nem is döntöttek a vonat lemondásáról: nem a területi főirányítót hívták be tanúnak, aki döntött a vonat lemondásáról, hanem a haváriást, akivel én megegyeztem, hogy elviszem a vonatot. Ezzel is csak az időt fogják húzni, a következő tárgyaláson majd jön a területi főirányító, ez mind időhúzás azért, mert nem tudnak rajtam fogást találni szerintem.

A MÁV-Start Zrt. a tárgyaláson annyit ajánlott fel, hogy az azonnali hatályú elbocsátást közös megegyezésre változtatja, ezt nem tudtam elfogadni. Eleve nem is értem, hogy mi alapján gondolták, hogy én ezt el fogom fogadni. Nem is értem, hogy erre a munkáltatónak mi szüksége volt: ha annyira biztosak benne, hogy én az utasítást megtagadtam, vagy valami ellen vétettem, miért ajánlják fel a közös megegyezést?!

 

- tette fel a kérdést Zsolt. Ezen kívül a MÁV-Start nem tett más ajánlatot Zsolt számára.

Egyedül a MÁV Zrt. tett ajánlatot, azt nem tudtam elfogadni. (...) Jóval kevesebb lett volna a fizetésem, mint kalauzként. (...) Egy külsős forgalmi szolgálattevői munkakörről lett volna szó, az meg nem hiszem, hogy az én világom lenne. Ha a MÁV-Start Zrt. azért rúgott ki, mert a forgalmi tevékenységemmel volt probléma, akkor a MÁV Zrt. miért ajánl nekem forgalmi szolgálattevői munkát? (...) Ebből is gondoltam, hogy nem hibáztam akkorát, ha még bíznak bennem annyira, hogy egy forgalmi szolgálattevői tanfolyamot el tudok végezni, és munkába tudok állni.

A pert most már csak azért folytatom, hogy az igazamat bebizonyítsam, és ezáltal ne csak az én igazam bizonyosodjon be, hanem a kalauztársaim igaza is, akik már évek óta így dolgoznak. És ők is ugyanúgy hangot adnak ennek, csak nem merik bevállalni a munkáltatóval való szembenállást, hanem inkább elviszik a vonatot...

 

- mondta Zsolt, akit a perben a VDSzSz Szolidaritás képviselt.