Összes hír 2018 | 2017 | 2016 | 2015 | 2014 | 2013 | 2012 | 2011 | 2010 | 2009 | 2008 | 2007
© VDSzSz Szolidaritás - www.vdszsz.hu/page/13/artID/6608/html/egyre-rosszabbul-jar.html

Egyre rosszabbul jár, aki a munkájából él?


A növekvő jövedelemkülönbségek egyik oka a munkajövedelmek arányának csökkenése az IMF szerint, ami  az utóbbi időben egyre több figyelmet szentel az oktatásnak, a képzésnek, a nemek közti egyenlőségnek és az egészségügynek, azaz az emberi tényezőnek. 

A munkajövedelmek GDP-hez viszonyított aránya a válság óta Magyarországon szintén zsugorodik – mutatja ki az adóhatóság korábbi elnöke, Pitti Zoltán.

A populizmus erősödésének egyik gazdasági alapja, hogy szélesre nyílt a jövedelmi olló, és ha ezt a folyamatot nem lehet tompítani, akkor az egész gazdasági intézményrendszer veszélybe kerülhet. A felismerés újabban szinte valamennyi nemzetközi szervezetet áthatja. „Az egyenlőtlenség fűti a szociális feszültségeket, és kárt okoz a gazdasági növekedésnek” – állítja legutóbbi kitekintésében a Nemzetközi Valutaalap. Ezt megelőzően az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank állt elő új stratégiával. Az általuk ajánlott új irány az inkluzív, azaz befogadó növekedés. A lényege pedig az, hogy a gazdasági növekedésbe a lakosság lehető legnagyobb részét be kell vonni, ennek jegyében kell átalakítani az oktatási, a képzési és egészségügyi rendszert, erre kell ösztönöznie a szociális politikának. No és persze a növekedés eredményeiből lehetőleg mindenkinek részesednie kell.

Ma ez nincs így. Az 1990-es évektől kezdődően mérséklődik a munkajövedelmek aránya a GDP-n belül, bár mint minden trendből, ebből is kilóg néhány ország. Az IMF az összetevőket vizsgálva számos tényezőt feltárt. Az első mindjárt a munkaerőpiac szerkezeti változásaiból következik. Az alacsony képzettségűek lehúzzák az átlagot, a középfokú végzettséget igénylő munkakörök száma folyamatosan csökken, és az ezekben alkalmazott személyek jövedelme is apad. A másik a munka-tőke arány megbomlásából adódik. A tőke a legmagasabb jövedelműek kezében koncentrálódik, és ha az ő jövedelmüknek a részaránya nő, az önmagában is erősíti a különbségeket. A folyamatokat általánosságban a globalizáció is erősíti, bár minősítése ellentmondásos. Hozzájárult a szegénység, az írástudatlanság felszámolásához, javította az életkörülményeket, és szűkítette az államok közti jövedelmi rést, viszont önmagában is hozzájárult új egyenlőtlenségek kialakulásához.

A munkajövedelmek részaránya 1991 és 2014 között a világ 50 legnagyobb gazdasága közül 29-ben csökkent, ezek együttesen a világ GDP-jének kétharmadát állítják elő – összegzi a trendet az IMF. A világ öt legnagyobb gazdaságából ez négyre jellemző, a kivétel Nagy-Britannia. A legnagyobb esés Kínában figyelhető meg. A folyamat tíz gazdasági ágból hetet érintett, leginkább az ipari termelést, a közlekedést és a távközlést, ugyanakkor a vendéglátásban és a mezőgazdaságban még nőtt is a bérek súlya. Mármint a fejlett gazdaságokban, mert a felzárkózókban éppen az agráriumban dolgozók a fő vesztesek.

A fejlett gazdaságokban a munkajövedelmek részesedése elsősorban azért zsugorodik, mert a technológia fejlődésével egyre olcsóbbak a beruházások, és nagy a csábítás, hogy kiváltsák a drága munkaerőt. A felzárkózó országokban kissé más a helyzet, nem jár akkora előnyökkel a – többnyire olcsóbb, alacsony béren foglalkoztatott – dolgozókat robotokra cserélni, és a beruházási javak sem esnek át olyan mértékű áresésen, mint a legfejlettebb országokban. Ám általánosságban is igaz, hogy a képzettségtől függően nyílik az olló a közepes és a magas munkajövedelmek között is. A technológiai fejlődés a magas képzettséget, a kiváló szaktudást díjazza – általánosít az IMF. Tíz év alatt átlagosan a munkajövedelmek aránya az 1991 és 2014 közti időszakban a legnagyobb mértékben, csaknem 4 százalékponttal Kazahsztánban, Kínában és Indonéziában esett, őket Kolumbia, Venezuela, Hongkong és Argentína követi. Az ellenkező végletet Malajzia jelenti, 6 százalékpontos növekedéssel, őt a Fülöp-szigetek és Brazília követi, 5,5, illetve 5 százalékpont körüli értékkel. Az IMF-nek ezen a listáján Magyarország a középmezőnyben van, Mexikó és Marokkó társaságában, mégpedig azzal a sajátossággal, hogy a munkajövedelmek részesedése ebben a több mint két évtizedes időszakban nem mutat érdemi változást.

Ám ez nem jelent állandóságot, változatlanságot, mert volt csökkenés is, növekedés is. A GDP összetevőit mély elemzéseiben rendszeresen vizsgáló Pitti Zoltán számításai szerint 1995-ben a munkajövedelmek a GDP 44,3 százalékát adták, ez 1999-re fokozatosan 42 százalékra esett.


EU-jövedelem
610-Eurostat1.jpg
Az egykori adóhatósági elnök kalkulációja mögött nem nehéz a Horn-kormány pénzügyi stabilizációs politikájának utóhatásait kimutatni. A Bokros Lajos pénzügyminiszter és Surányi György jegybankelnök nevével fémjelezhető programmal a gazdaság elkerülte ugyan a visszaesést, de a bérek értékvesztését és a munkanélküliség megugrását nem. Ám a gazdaság, terveiknek megfelelően, viszonylag gyorsan újra lendületbe jött, viszont ennek a fordulatnak az eredményéből a bérből, fizetésből élők csak lassan részesedtek.

A Medgyessy-kormány 2002-es színre lépésével, a „jóléti rendszerváltással” a munkajövedelmek GDP-hez viszonyított aránya egy év alatt visszatért a stabilizáció előtti szintre, 44,6 százalék volt, és egészen a pénzügyi válságig csak minimális mértékben ingadozott. A 2009-es válság és a Bajnai-kormány kiigazítása nyomán 2010-re 44 százalékról 42,6 százalékra csökkent, amit a válság után megugró munkanélküliséggel lehet magyarázni. Azóta viszont mérséklődött a munkanélküliség, 2014 óta a keresetek is megugrottak – legalábbis átlagosan –, ennek ellenére a munkajövedelmek GDP-hez viszonyított aránya a választási esztendőben 41,6 százalékra, majd tovább, 41,3 százalékra zuhant. Ennek feltehetőleg az a fő magyarázata, hogy a minimálbér alatt foglalkoztatottak száma egyre nőtt, és hosszú időszakokon át meghaladta a 20 százalékot. Némi emelkedés legfeljebb a tavalyi esztendőtől mutatható ki.

„A munkajövedelmek a bérek és a bérek után fizetett munkáltatói járulékokat tartalmazzák. Kiemelésüket az magyarázza, hogy mögötte – valamikor – az a szándék állt, hogy a munkáltatói járulékok is járuljanak hozzá a munkavállalók szociális biztonságához, illetve jóléti ellátásához” – ad módszertani indoklást Pitti Zoltán. Ha a béreket leválasztjuk, s önmagukban, mint jövedelmet vizsgáljuk, a helyzet néhány kritikus esztendőben az alábbiak szerint alakul.


EU-bérek
610-Eurostat2.jpg
A bérek, keresetek 1995-ben a hazai össztermék 32,2, 1999-ben 31 százalékát adták. Az arány 2003-ban 34,3 százalékra nőtt, majd a pénzügyi válság után, 2009-ben és 2010-ben is ezen a szinten állt. Mert bár a Bajnai-kormány stabilizációs intézkedései következtében a munkavállalói jövedelmek valóban mérséklődtek, de mivel 2010-ben mérsékelték a munkáltatói társadalombiztosítási járulékot, abban az esztendőben a bérek és keresetek GDP-arányos értéke nem mérséklődött – fűzte hozzá Pitti Zoltán. Utána viszont két esztendőn át csökkent, egészen 33,3 százalékig, és emelkedés csak 2016-tól mutatható ki – összegzi.

Magyarország annyiban is kilóg a trendből, hogy az egyenlőtlenségek alakulását nem könnyű megragadni, és ezt alig-alig kötik össze a kormányzati populizmus erősödésével. A köznapi érdeklődő elég kevés ténnyel szembesül, a munka- és tőkejövedelmek szétválasztására alig-alig történt kísérlet. Az adatokból több-kevesebb biztonsággal megállapítható, hogy a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormány működése éveiben az egyenlőtlenségek enyhültek, bár mindez a középosztály lejjebb csúszásával járt együtt. A 2008-as válság, és főleg a 2010-es kormányváltás után viszont növekedtek, aminek nem csak foglalkoztatási, bérezési okai voltak. Közrejátszott ebben, hogy az alacsony jövedelműek adójóváírása megszűnt, a közmunkások gyarapodó tábora pedig még a minimálbért sem kapta meg. Továbbá, a szociális juttatások értékét még 2008-ban befagyasztották, és azokat az Orbán-kormány sem emelte; a gyermekek után járó adókedvezmény és több más döntés – beleértve a rezsicsökkentést is – a tehetősebb családoknak jelentett nagyobb segítséget. Az elmúlt néhány évben azonban ismét enyhültek a jövedelmi különbségek. A vagyoniak viszont borítékolhatóan tovább nőttek, márpedig a Tárki megállapítása szerint ezek a nagyobbak. És ezek irritálják jobban a közvéleményt is - írja a HVG.


Ehhez érintőlegesen kapcsolódik, hogy a magyarok küldik haza a legtöbb pénzt itthon maradt szeretteiknek Kelet-Közép-Európában a jegybank friss tanulmánya szerint. Az elmúlt negyedévben a GDP 3,3 tized százalékára emelkedett a Magyarországra utalt összeg, amely éves szinten már meghaladja az ezer milliárd forintot. A GKI szerint a növekedés oka, hogy egyre több magyar dolgozik külföldön, és egyre jobban is keresnek - világít rá az RTL Híradó.


Végezetül itt egy jövedelemmel összefüggő színes hír arról, hogy Budapesten a külföldi turistákat mit gondolnak, mennyi lehet Magyarországon az átlagkereset. 

Forrás: Farkas Zoltán - HVG; Velti László - RTL Klub; Blikk