Összes hír 2017 | 2016 | 2015 | 2014 | 2013 | 2012 | 2011 | 2010 | 2009 | 2008 | 2007
© VDSzSz Szolidaritás - www.vdszsz.hu/page/13/artID/6639/html/johet-a-zonazo-euroc.html

Jöhet a zónázó eurocity?


Újabb mérget forral az utasok számára a MÁV-Start boszorkánykonyhája: jelentősen átalakulhat a nemzetközi vonatok rendszere. Az iho.hu cikke.

Egyre hangosabbak azok a pletykák, miszerint a MÁV-Start vezetése, élén Csépke Andrással, rendszerszintű variálásba kezd a nemzetközi vonatok terén. Jellemző azonban a magyar közállapotokra, hogy amikor egy, a következő évi menetrend alapjait érintő hírről próbál meg a sajtó szakmai berkekben érdeklődni, gyakorlatilag semmit nem sikerül megtudni. A MÁV-Start vezetése saját munkavállalói, de tulajdonos-megrendelője, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) elől is titkolja azt, amit a partnervasutakkal viszont már kénytelen volt letárgyalni.

Az egyik ilyen tervezet, hogy decembertől az 1-es vonalon közlekedő railjeteket kizárólag nemzetközi forgalomban lehetne igénybe venni. Ezzel a húzással azok az utasok, akik például Budapest és Tatabánya, Tatabánya és Győr, vagy Budapest és Győr között használják az ÖBB Magyarországon is elérhető prémiumszolgáltatását, három-négykocsis soproni és szombathelyi intercitykre, vagy a győri, oroszlányi és hegyeshalmi személyvonatokra kényszerülnének át. Az ideológia továbbra is a vonatkilométer-csökkentés. Azonban annak ellenére, hogy a kizárólag nemzetközi használatú railjetek kikerülnének a közszolgáltatás keretében megrendelt vonatkilométer-mennyiségből, az ÖBB számára ugyanúgy fizetni kell a szerelvény bérlését a magyarországi szakaszon, ráadásul ezt már csak a nemzetközi jegyekből származó bevételből lehetne finanszírozni.
Szlovákiából azonban már meg is erősítettek további vészjósló információmorzsákat, mely szerint a 70-es vonalon, a Szob-párkányi határátmenetben közlekedő járatok jelentősen átalakulnának. Pillanatnyilag nagyon úgy tűnik, hogy a pozsonyi, prágai, varsói nemzetközi vonatok rendszere jelenlegi formájában a vasúttársaság tervei szerint legfeljebb decemberig marad fenn – a virágzó Visegrádi Együttműködés (V4) gyönyörű ellenpontozásaként.

Az átalakítás első lépéseként a napi első és utolsó vonatpárt, vagyis a Jeszenszky János/Jan Jesenius és Metropol Euronight-vonatokat mindkét irányban törlik a menetrendből. A Metropol törlésével megszűnik a Budapest és Berlin közötti egyetlen olyan vasúti kapcsolat, amikor nem feltétlenül szükséges a szállásfoglalás, ha az ember a német fővárosba akar ellátogatni. Az egyetlen berlini járatot a Hungária fogja jelenteni. Második lépésként a megmaradó járatoknál visszatér a gépcsere a határon, ezzel elbúcsúzhatunk a Prágából közvetlenül érkező Messerektől, Gorilláktól, Esóktól, Pershingektől. Még szerencse, hogy utóbbiakkal épp az elmúlt hetekben végeztek típusismereti oktatást a keletis és a miskolci vezérek a miskolci vonalon... Ezek a vonatok fél órát várakozhatnak majd a határon, a jelszó: belföldön csak a Szili! A plusz menet-, pontosabban várakozási időt ellensúlyozva ráadásul a Keleti helyett a Nyugatiba közlekednek – és itt következik a legnagyobb WTF: személyvonatként, a szobi zónázók helyén! A vonatkilométer-csökkentés szent és magasztos küldetése érdekében bármit!

A Keleti pályaudvar javítgatásának köszönhetően idén tavasszal már indultak a Nyugatiból is a prágai EC-k. Ez decembertől a tervek szerint állandó lenne, a külföldi mozdonyoktól azonban búcsúzhatuk: belföldön csak MÁV-os gép járhatna rajtuk, a gépcserét Szobon végeznék. A legmegdöbbentőbb azonban, hogy Magyaroroszág területén zónázó személyvonatként funkcionálnának a prágai járatok.


A lépés joggal keltett csalódást az érintett határon túli magyarok körében, hiszen így egycsapásra szüntetjük meg számukra a vonattal egy napon belül kivitelezhető budapesti látogatás lehetőségét, továbbá jó eséllyel még a gyors pozsonyi eljutást is a reggeli csúcsidőszakban, mivel a Budapestről lemondott első vonat Párkányból és Érsekújvárról is az optimális reggeli intercity a szlovák fővárosba. A helyzet annyiban szimmetrikus, hogy a saját állampolgárainkkal is sikerül majd kitolni, egyszerre több fronton is. Ha Pozsonyba tíz óra után érkezik az első vonat, akkor az üzleti utasok mellett azokról is lemondhat a vasút, akik eddig egynapos rokonlátogatásra, kirándulásra tudtak menni a Felvidékre vonattal. Habár a felmérések szerint a Jeseniust választják a legkevesebben, informátorunk személyes tapasztalatai nem ezt támasztják alá: míg a varsói vonaton tíz alatti, a Jeszenszkyn jellemzően száz feletti utasmennyiséget számlált. Azonban a Jeszenszkyn utazókról végleg le is mondhat a vasút, mert ha nekik alternatíva lenne a két órával későbbi vonat, akkor most is azt választanák az 5 óra 25 perckor induló helyett. Továbbá az sem biztos, hogy a többi vonat utasai megtarthatók, ha a vonat fél órát áll a határon, miközben másfélszer ennyi idő alatt akár a Nyugatiba is érhetne a vonat. A legnagyobb problémát azonban mégsem a nemzetközi utasok számára okozza a tervezet, hanem a belföldi közszolgáltatásnak.

A szobi vasútvonalon utazik az ország összes fizető utasának kilenc százaléka – adtuk hírül a váci állomás átadásakor. Azaz potenciálisan minden tizedik vasúton utazó bosszankodhat majd, amikor az eurocity-zónázóvonatok – ízlelgessük csak eme oximoront! – az EC-ktől megszokott késésekkel fognak közlekedni a vonalon. A térségben mindenkit érinteni fog, mert ha késik a zónázó, akkor a Vácon hozzá csatlakozó személyvonatok Gödön, Dunakeszin, sőt a diósjenői és a veresegyházi vonalon is késni fognak. Utóbbiak az egyvágányú vonalakról ráadásul visszahozzák a késést a következő órára is, amikor a kétórás ütemű eurocityk közt "belföldi" zónázó közlekedik éppen. Amikor Prágából egy vonat megérkezik Budapestre a maga átlagosan húsz perces késésével, akkor azt az utasai gyakorlatilag észre sem veszik, ennyi ilyen távon bőven belefér. Egy elővárosi rendszerben azonban ugyanez a húsz perces átlagkésés anarchiát jelent. A pár perces átszállásokra épülő struktúra összeomlik, a vonatok közlekedése kaotikussá válik, a szolgáltatás a felhasználók számára gyakorlatilag megszűnik. De tegyük fel, hogy ha épp minden szerencsésen alakul, például késés nélkül lépnek be a határon a vonatok, így fordulókésés sincs, vagy pontosan el tudnak indulni a Nyugatiból kocsikisorozás, vagy más műszaki probléma nélkül – mert hogy ez is mindennapos jelenség a Keletiben –, akkor képzeljük el a délutáni csúcsban induló zónázóvonatot, amiről Kismaroson a buszcsatlakozáshoz rohanó kiskosztümös ingázó a fülkés kocsi folyosóján a gurulóbőröndök között bukdácsolva próbál leszállni a rendelkezésére álló kocsinként két egyszárnyú ajtó valamelyikén, bízva benne, hogy aznap talán működik. Azonban ha reálisan akarjuk elképzelni a jövő évre tervezett közszolgáltatást a Dunakanyarban, akkor sajnos mindehhez hozzá kell még képzelnünk a rendszeres késéseket is.
Nincs azzal baj, ha az EC-vonatokat a Nyugatiból indítják, mert az ország egyik legforgalmasabb vonalán úgy még akár meg is lehetne tölteni a hét-nyolckocsis vonatokat, amik azért ilyen hosszúak, mert Pozsony és Brno között bizony tényleg ennyi kell. Hiába nő évről évre szépen az utasszám a prágai EC-ken, a Budapest és Prága közti utasokkal megtöltött kocsik mellé mindig kelleni fognak nálunk üres kocsik is a vonatra, a forgalom sajátossága miatt. Ezeket megtölteni tényleg csak elővárosi utasokkal lehet, ha innen nézzük, akkor nem is olyan rossz az elképzelés. Zárjuk ki a késés lehetőségét, menjen zónázóként a Jesenius és a Metropol is, akkor a nemzetközi utasoknak is már csak egy gondjuk marad: a félóra várakozás miatt nő picit a menetidő. Mondhatjuk, hogy ilyen távon ennyi nem tétel, bevállalható egy gazdaságosabb rendszerért.

A Csépke-ámokfutás áldozatai lehetnek a railjetek is, amiket kizárólag nemzetközi forgalomban lehetne igénybe venni. A Budapest és Győr közötti utasok számára maradnának a soproni vagy szombathelyi IC-k és a győri személyvonatok, de azoknak, akik például Tatabánya és Mosonmagyaróvár között utaznának, Győrben át kell majd szállniuk - hacsak a szimpla bécsi EC-k nem kapnak mentességet.

De hogyan lehet a késések problémáját kizárni? Ha alapütemi vonatként közlekednek az EC-k, akkor valószínűleg sehogy. A néhány perces késésekre jó a félórás mozdonycsere, mert hát a Szili negyed óra alatt is helyet tud cserélni a Messerschmittel. Csakhogy gyakoriak azért a negyed órán felüli belépő késések, vonattól függően az esetek tíz-tizenöt százaléka, ami ilyen vonatkozásban egy elképesztően nagy szám. Tegyünk akkor oda egy tartalékszerelvényt Szobra, hogy ha késik az EC, akkor tudjon jönni belföldi vonat. Elsőre nem rossz az ötlet, hiszen a zónázóba beálló nemzetközik nyilván pótolnak valamennyi szerelvényt, így abból kiállítható egy tartalék Szobra, többlet járműigény nélkül. Mivel az EC fekvéséből úgy adódik, hogy Szobon és a Nyugatiban is egy-egy órával többet kell állnia a belföldi szerelvénynek, összesen csak egy szerelvény takarítható meg, de sebaj, akkor álljon ott tartalékként Szobon. Azonban mikor indítsák el a tartalékot? Ha a vonat Szobról a zónázó menetrendi ideje után öt perccel tudna csak elindulni, bizony már akkor is borul a váci pók. Ha van fél óra a mozdonycserére, de általában tizenöt perc alatt megy, akkor húszperces érkező késés felett már inkább a tartalékszerelvénybe szállítsák be Szobon az utasokat? Aztán menjen egymás után öt perccel a két vonat? Vagy ez azért túlzás, csak akkor menjen a tartalék, ha az EC miatt már félórát késne a zóna? De mivel már az öt perc is borítja a rendszert, hol van akkor az ésszerű határ? Egyáltalán ki fog dönteni, mi alapján és főleg mikor? Mert ha a tartalékszerelvény is csak késve tud elindulni (döntésre vár), a térség finom közlekedési rendszerében már az is tolerálhatatlan. Na és mi van akkor, amikor valami komolyabb fennakadás történik odaát? Ilyen is van bizony, havonta egy-két nap. Ha éppen négy órát késik minden belépő vonat, akkor délután, amikor egymás után három zónázóvonat is EC lenne (Danubius, Varsovia, Hungária), elég hamar elfogy a tartalékszerelvény. Ilyenkor több órán át nem lesz vonat a Dunakanyarból?

Nem, sajnos ez így nem megy. Alapütemi elővárosi és nemzetközi vonatot összeolvasztani hatalmas felelőtlenség. Mivel a fentiek alapján nem lehet vele szerelvényt sem megtakarítani, valós (határ-) költségmegtakarítást sem lehet vele elérni. A teljes rendszer szintjén, nem valamely részrendszerre koncentrálva gyakorlatilag ugyanennyiből kijön, ha a meglévő elővárosi vonatok mellett, azok menetrendjét többletkésésekkel nem fenyegetve, többletvonatként közlekednek a Nyugatiból. Ezzel viszont a nemzetközi és az elővárosi utasok számára sem rontanánk, hanem javítanánk a szolgáltatást: előbbi gyorsabban ér a Nyugatiba és mozdonycsere nélkül, utóbbi több vonat közül választhat. És a megvalósíthatósága sem lehet nagyon kérdéses, hiszen idén már közlekedtek munkanapokon és hétvégén is a Nyugatiból EC-k a szobi vonalon, a Keletinél végzett karbantartási munkák idején.
Ha a tervezett változtatások tényleg életbe lépnek az idei decemberi menetrendváltással, az jelentős mértékben bolygatja majd meg a hazai nemzetközi vasúti közlekedés eddig kialakult, és egyre használhatóbbnak mondható rendszerét – és nem éppen pozitív irányba. Arról nem is beszélve, hogy a 70-es vonalon az elővárosi, az 1-es vonalon pedig a távolsági forgalom elé fog alapvetően új problémát gördíteni, amihez nem biztos, hogy a meglévő szerelvények kapacitása elégséges.

 Fotó: Kemsei Zoltán, cikk: iho.hu