Összes hír 2017 | 2016 | 2015 | 2014 | 2013 | 2012 | 2011 | 2010 | 2009 | 2008 | 2007
© VDSzSz Szolidaritás - www.vdszsz.hu/page/13/artID/6738/html/a-jegyvizsgaloi-juta.html

A "jegyvizsgálói jutalom" és a sült galamb esete: csak mintegy tucatnyian voltak hajlandóak tenni is a sikerért!


Számukra 2017. október 9-én a fizetéssel együtt érkezett meg az ötezer forintos "jegyvizsgálói jutalom". Volt, akinek 119-szer. De hol voltak eközben a többiek? Hiába a szakszervezet, ha az egyén legfeljebb csak hőzöngeni hajlandó. Lőrincz László mégis azt javasolja, hogy minden jegyvizsgáló nyújtsa be igényét a munkáltatóhoz, hogy jogos jövedelem-elmaradását megkaphassa.

Az egész történet egy vezérigazgatói utasítással kezdődött, amit 2014. december 3-án adott ki a munkáltató - idézi fel a múltat Lőrincz László, a VDSzSz Szolidaritás Budapest TSZVI Keleti Tagcsoportjának vezető ügyvivője. Ez szabályozza, hogy ötezer forint egyszeri kifizetésben részesül az a jegyvizsgáló, aki a díjszabás vonatkozó pontja szerinti jogtalan használatot állapít meg. De van egy kis bökkenő:

Ezt a vezérigazgatói utasítást úgy értelmezték, hogy ez a kifizetés csak akkor jár a jegyvizsgálónak, ha valamilyen díjszabás által megengedett igazolványt bevon. Holott egy jóval bővebb kör[t érint] az utasítás jogtalan használatra vonatkozó pontja: ez egy felsorolás gyakorlatilag, amely az ilyen esetben követendő eljárást tartalmazza. És beletartozik mondjuk olyan dolog, mint egy bérlet jogtalan használata vagy egy bármilyen kedvezményre jogosító igazolvány jogtalan használata, amit nem vonhat be a jegyvizsgáló.

 

- foglalta össze az alapproblémát Lőrincz László, aki elmondta, hogy körülbelül három éve többen észrevették, hogy a jegyvizsgálók részére az ötezres forintos jutalmakat nem megfelelően fizeti ki a munkáltató. Vagy egyáltalán nem fizeti ki.

Akkor körülbelül tucatnyian nekiálltunk összeírni az igényeinket. Amikor elkezdtük kigyűjteni ezeket az adatokat, próbáltunk minél több kollégát megkeresni, hogy tegyen hasonlóképpen, és gyűjtse össze a saját maga által elkészített listára ezeket a "jogtalan használatos" eseteket. Aztán végül körülbelül tucatnyian maradtunk, akik rászánták erre az időt és fáradtságot: ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy szerintem olyan 3-4 napot szántunk rá arra, hogy kigyűjtsük ezeket az adatokat. Ez nem kis mennyiségű adat, mert gyakorlatilag három év eseménylapjait, az utánfizetési adatait kellett átnézni - mindenkinek a saját magáét, és kigyűjteni tételesen az adatokat, táblázatba rögzíteni.
Összeállítottunk egy akkor még rövidebb listát arról, hogy kinek hány esete volt, ami után ez az ún. jutalom járhat, illetve elkezdtük az eredeti utasítás felkutatását, ami alapján ez a jegyvizsgálóknak jár. Elég nehéz volt megszerezni az eredeti utasítást. Végülis azt egy régi parancskönyvben megtaláltuk, és ez alapján bővítettük ki utána a listát még két alkalommal.

Folyamatosan egyeztettünk a munkáltatóval, szakszervezeti és üzemi tanácsi szinten, HÉT-üléseken a három év alatt ez rendszeres téma volt. Mindig felhoztuk, néha kaptunk is rá választ, illetve a munkáltató is készített egy olyan listát, hogy ők ebből a követelésből mit ismernek el. Majd végül odáig jutottunk, hogy ez nem egy TSZVI-szintű probléma, hanem országos ügy. És ezért VÉT elé vittük az ötezer forint kifizetésének ügyét. Ott többször tárgyaltak erről, míg végül most megszületettt a döntés, hogy a benyújtott jogos igényeinket elismerték, és kifizetésre került az összeg. Az esetek száma a háromtól a 119-ig terjedt, és ennek megfelelően alakult az kifizetés összege is.

 

 

idézte fel Lőrincz László. Ennyiszer ötezer forintról van tehát szó. Mivel országos ügyről van szó,

azt javaslom a kollegáknak, hogy mindenki gyűjtse ki a saját érintett ügyeit, és adja be az igényét, hogy jogos jövedelem-elmaradását megkaphassa

 

- mondta tisztségviselőink, aki szerint meg kell őrizni minden dokumentumot arra az esetre, ha utólag probléma adódna, vagy netán észreveszi az ember, hogy nem a valóságnak megfelelően rögzítették a dolgokat, ilyen esetben pedig fel lehessen lépni annak érdekében, hogy a jegyvizsgálók megkapják a jogos bevételüket.


Emlékezetes esetek, amikor valaki a hőzöngés helyett a tettek mezejére lépett:

Vezető jegyvizsgáló tagtársunk például komolyan vette a forgalom biztonságára vonatkozó utasításokat, és fedélzeti jegyellenőr társaságában nem volt hajlandó elvinni a három egységes Desiro-t az esztergomi vonalon. A MÁV-Start felmondott neki, de a VDSzSz Szolidaritás rögtön kollektív munkaügyi vitát kezdeményezett, a munkáltató pedig gyorsan visszakozott.

Tavalyi történet, amikor egyetlen tolatásvezető tagtársunknak elég volt megtagadnia az utasítás végrehajtását Tatabányán, egyből megoldódott a féléves probléma, és rövid időn belül ismét lett melegvíz! Ez is jó példa arra, hogyan lehet a munkáltatót rávenni az azonnali intézkedésre.

Bárány Balázs, szakszervezetünk, a VDSzSz Szolidaritás alelnöke például 2015. március 26-án erről beszélt "Mi a fontosabb: az utasítások betartása vagy a menetrendszerűség?" című videónkban.

Ha valaki vagy valakik az utasítás szerint végzik munkájukat, akkor bizony a menetrendnek annyi. Nyilván nem minden vonalszakaszon, de a törzshálózat túlterhelt vonalain hétszentség. Ezt egy példával is demonstráltuk, hiszen csak így van értelme. Két kollégám elment Rákospalota-Újpest II. számú váltókezelő őrhelyére a reggeli időszakban, amikor jöttek a csoportok, és a váltókezelőt figyelték, hogy miképpen végzi a munkáját, és ezt rögzítették is. Kiderült, hogy ha a kolléga az utasítás pontjai szerint jár el, az összes közlekedő vonat szükségszerűen átlagosan 2-3 percet késett. Az ügy pikantériájához azért hozzátartozik, hogy még így sem voltak megtartva azok a normaidők, amiket egyébként az utasítás előír. Hangsúlyozom: a cselekmények az utasítás szerint történtek - próbaállítás, vágányútállítás, jelzőkezelés, engedélyadás, -kérés, fejrovatos napló vezetése, stb. A kollega nem fordította rá azt az időt, amit az utasítás számára előír - tehát ami kötelező - ha ez így lett volna, akkor bizony az említett 3 percből ki tudja mennyi lett volna.

 

A fenti kísérlet előtt egyetlen váltókezelő dolgozott a toronyban. Bár a technológiai idők nem voltak betartva, a demonstráció óta a II-es toronyban már vezető váltókezelő is dolgozik. Tehát az akció eredményes volt, ennek ellenére máshol nem követte senki váltókezelő tagtársunk példáját.

De megemlíthetnénk jó példaként a 2015. őszi gyékényesi fellépést, amikor az éjszakás és a nappalos tolatócsapat is megtagadta az utasítás végrehajtását Gyékényes állomáson, mivel úgy ítélték meg, hogy a fennálló fertőzésveszély az egészségüket veszélyezteti. Megelégelték, hogy nem vette őket emberszámba a munkáltató, és minősíthetetlen körülmények között akarták őket munkavégzésre kényszeríteni. Érdekes módon a körülmények azonnal rendeződtek, emberivé váltak, és senkinek semmilyen bántódása nem esett.

Ezt megelőzően Iski László tolatásvezető tagtársunk tagadta meg az utasítás teljesítését, miután munkavédelmi kesztyűje elveszítette védelmi képességét, elázott, olajos lett. Kérte, hogy a munkáltató biztosítson számára megfelelőt, ez azonban nem történt meg, sőt, a munkáltató jelentős büntetést helyezett kilátásba. Ennek ellenére tagtársunk Miskolc-Tiszai állomáson megtagadta az utasítás teljesítését: nem ment a vágányok közé, a forgalmi irodában ült, rendelkezésre állt. A munkáltató hat hónap 20%-os, az akkori szabályok szerint maximális alapbércsökkentést szabott ki rá, amit a VDSzSz Szolidaritás a munkaügyi bíróságon megtámadott. A pert jogerősen megnyertük, a jogkörgyakorló kénytelen volt a hátrányos jogkövetkezményt okozó intézkedését visszavonni. Azóta Miskolc-Tiszain a forgalmi irodában mindig van megfelelő állapotú munkavédelmi kesztyű...

Számtalan fórumon felajánlottuk, hogy a VDSzSz Szolidaritás - előzetes konzultáció után - segít akár személyes jelenléttel is javítani a körülményeken! Egyet azonban nem tudunk: a munkavállalók helyett, helyettetek nem tudjuk megcsinálni. Nélkületek nem megy!