Összes hír 2017 | 2016 | 2015 | 2014 | 2013 | 2012 | 2011 | 2010 | 2009 | 2008 | 2007
© VDSzSz Szolidaritás - www.vdszsz.hu/page/13/artID/6771/html/ultetett-problema-10.html

Ültetett probléma: 100 ezer Ft alatt csak otthoni igénybevételre alkalmas székeket lehet kapni


 Valószínűleg adott egy tervezett keretösszeg, és a lényeg, hogy ebből minél több székre fussa. Ha nem így lenne, aligha fordulhatna elő, hogy gyakorlatilag munkavégzésre alkalmatlan székekkel találkozunk lépten-nyomon.

A munkáltató és a munkavállaló összetett kapcsolatrendszerében talán nem az irodai székek állapota a legfontosabb, de hogy fontos az biztos. Nyilván másként ítéli meg a kialakult helyzetet az, aki döntően nem ülő foglalatosságot űz, és másként, aki tíz-tizenkét órákat kénytelen egy-egy ilyen székben eltölteni. Gondolok itt elsősorban a forgalmi szolgálattevőkre, menetirányítókra, képernyős munkahelyeken foglalkoztatottakra, vezényletekre és még sorolhatnám a munkaköröket. Most elsősorban azon tagjaink, munkatársaink helyzete miatt írom e sorokat, akik műszakos munkarendben, túlnyomórészt helyhez kötötten végzik felelősségteljes munkájukat.

Sajnos napjainkban a MÁV-csoport bármely szolgálati helyére térjen is be az ember, megütközéssel kénytelen szembesülni azzal, hogy milyen lepusztult állapotú, szedett-vetett, ócska székeken dolgoznak munkatársaink. Annak ellenére, hogy a MÁV-csoport valószínűleg milliókat költ évente ülőalkalmatosságok beszerzésére, nem látszik elmozdulás.

Mi lehet az ok? Az, hogy közbeszerzési eljárásban szerezzük be a székeket, még önmagában nem feltétlen eredményezi a gyenge minőséget. Viszont az már közrehat, hogy az üzletágak milyen műszaki paramétereket adnak meg az eljárást lebonyolító Szolgáltató Központ Zrt-nek, illetve mennyit szánnak erre a célra.

Nem feltételezem – csak a példa kedvéért -, hogy a székekkel szemben támasztott elvárásokat megfogalmazó, a Forgalmi Igazgatóság létszámába tartozó munkatársak közül valaha, valaki megkérdezett volna néhány forgalmi szolgálattevőt, rendelkezőt, mondván:

Ugyan kedves kollégák, ti, akik naponta senyvedtek ezeken az alkalmatosságokon, hogy látjátok? Milyen székeket szerezzünk be nektek? Milyen paramétereket írjunk elő?

 

Ehelyett valószínűleg adott egy tervezett keretösszeg, és a lényeg, hogy ebbe minél több férjen bele. Ha nem így lenne, aligha fordulhatna elő, hogy gyakorlatilag munkavégzésre alkalmatlan székekkel találkozunk lépten-nyomon. És akkor az ergonómiai követelményekről még nem is beszéltünk.

Megérkezik valahova egy új szék, beleül az első erősebb testalkatú kolléga, és máris letörött egy görgő. Azután következik a karfa, a támla, a magasság állító, illetve egymás után minden létező műanyag elem.
Sebaj, garanciális! Az új szék hetekre, hónapokra eltűnik, és előkerülnek a már tíz éve is selejtté avult, de valahogy mindent túlélő faszékek. Kisvártatva megérkezik a javított szék, és néhány nap elteltével minden kezdődik elölről, konzerválva ezt a nyomorúságos állapotot.

Hallottam olyan helyi vezetői véleményt, miszerint az emberek tönkreteszik a székeket. Könyörgöm ki az a ….……….. (tetszés szerint behelyettesíthető), aki szándékosan tönkreteszi a széket, melyen naponta 12 órát kénytelen ülni?! Ezeken a forgó, guruló székeken még hintázni sem lehet, mert hamar annak a bizonyos ablakos tótnak a sorsára jut a próbálkozó.

Visszatérve az alapgondolathoz. Alkalmatlanok ezek a székek, mert nem arra az igénybevételre tervezték, méretezték őket, ami nálunk egy munkahelyen megkívántatik. Megkockáztatom, hogy 100 ezer Ft alatt csak otthoni igénybevételre gyártott székeket lehet kapni.
Nincs ezzel semmi baj, erre is szükség van. De amíg szorgalmas nebuló esetén napi kb. négy óra időtartamban használnak egy ilyen alkalmatosságot, úgy éves szinten 1465 órát ül valaki a székben, ami kerekítve 61 napnak felel meg. (Az iskolaszünetekkel az egyszerűség kedvéért nem számoltam.)

A munkaszékekben nyolc órás munkaidőt figyelembe véve, háromszáz munkanappal számolva 2400 óra, folyamatos munkarend esetén 365 nap, 8760 óra az igénybevétel.
Ha az elhasználódás egyéb tényezőit figyelmen kívül hagyjuk, akkor is látható az igénybevételek időtartama közötti jelentős különbség.

Nézzük meg, mit ír a képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és munkabiztonsági követelményeiről szóló 50/1999.( XI.3, ) EüM rendelet a munkaszékekről:

1.5. Munkaszék
a) A munkaszék legyen stabil, továbbá biztosítsa a használó könnyű, szabad mozgását és kényelmes testhelyzetét.
b) A szék magassága legyen könnyen állítható.
c) A szék támlája legyen magasságában állítható és dönthető.
d) Igény esetén lábtámaszt vagy saroktámaszt, illetve kartámaszt kell biztosítani.

 

Az evidens, hogy a szék egy forgalmi irodában forgatható legyen, hiszen az egyre szaporodó monitorokat gyakran csak egymás mellé lehet lepakolni, konzolos elhelyezéssel leginkább a pályarekonstrukciók során felújított szolgálati helyeken lehet találkozni.

Nos, kapható-e egyáltalán olyan szék, mely a mi igényeinknek maradéktalanul megfelel? Természetesen igen. 24 órás széknek hívják, a neten is így lelhetők fel. Általában 130 és 160 kg igénybevételre méretezettek, robosztus kialakításúak, szélesen elhelyezett karfákkal (így az erősebb testalkatúak is gond nélkül beleférnek), széles, stabil lábazattal, kopásálló kárpitozással, extra erős mechanikával.

2-3 éve annak, hogy a zalaszentiváni KÖFI-irodába tagjaink folyamatos panaszai miatt eseti beszerzésként kierőszakoltunk a pályavasút felső vezetésétől két 24 órás széket. Nos, ezek a székek azóta is javítás nélkül állják az igénybevételt, a panaszok megszűntek. Pedig ugyanazok és ugyanúgy használják őket, mint korábbi, gyengébb társaikat.

Az tény, hogy egy ilyen szék ára 200 ezer forintnál kezdődik. De kérdés, mi éri meg jobban? Az olcsó, nagy számban beszerezhető, de használhatatlan, vagy a drága, de évekig megbízhatóan működő kényelmes szék? Ez utóbbiból idővel talán kevesebbet is kellene évente pótlás gyanánt megvenni.
Az ilyen „olcsó húsnak híg a leve” típusú népi bölcsességekben rengeteg igazság van, hiszen generációk korábbi tapasztalatait összegezik. Sajnos, a MÁV-csoport beszerzési stratégiája – lásd jegyvizsgáló lámpák és egyebek – nélkülözi e bölcsességek tanulmányozását.

A MÁV Zrt. humán szervezete idén októberében aktualizálta a „Humánerőforrás pótlás, megszerzés, megtartás, fejlesztés” címet viselő akciótervét, melynek célja az elvándorlás megállítása, a cég iránti elkötelezettség, lojalitás növelése, új vasutas munkavállalók toborzása.
Ebben az akciótervben (is) szerepel a munkakörülmények javításának - mint megtartó erőnek – a szándéka. Annyiszor láttuk már ezt leírva, hogy az ember egy idő után szkeptikussá válik az ehhez hasonló kinyilatkoztatásokkal szemben.

Pedig ideje lenne végre komolyan venni a munkakörülményekkel kapcsolatos, a székeken messze túlmutató, igen sokrétű és összetett problémát.
És ezúttal még nem is tértem ki azokra a gyakran a hajléktalan melegedők színvonalát sem elérő tartózkodó és pihenő helyiségekre, illetve azok sokszínű bútorzatára, melyeket a Startos munkavállalók, például a jegyvizsgálók számára jelöltek ki.

E sorokkal tartalmilag összecsengő emailt küldtem múlt héten a MÁV SZK Zrt. beszerzési és logisztikai üzletág vezetőjének. Ő visszajelzett, hogy továbbította a szakvonali illetékeseknek. Lesz-e végre valami változás? Meglátjuk. Viszont kényszerpályára került a MÁV-csoport. Vagy lépést tartunk a korral, vagy fogyunk tovább, megállíthatatlanul.

Oroszi Rudolf, munkavédelmi szakértő, VDSzSz Szolidaritás