Összes hír 2018 | 2017 | 2016 | 2015 | 2014 | 2013 | 2012 | 2011 | 2010 | 2009 | 2008 | 2007
© VDSzSz Szolidaritás - www.vdszsz.hu/page/13/artID/6877/html/az-nem-megy-hogy-eve.html

"Az nem megy, hogy évek óta görgetünk magunk előtt egy szabadságos hógolyót..."


A KSZ-módosításig a helyzetet egy egyszeri megállapodással lehetne orvosolni: a munkáltató ellentételezést nyújt, elnézést kér és elismerését fejezi ki  az érintett munkatársak felé, amiért a szabadságukat fel kellett áldozniuk.

Mint ismeretes, 2017-ben a kötelezően kiadandó szabadságokból meglehetősen sokat a nem adott ki a munkáltató a tagjaink számára. És nem csak a pótszabadságokról van szó, hanem az alapszabadságokról és a gyermek utáni szabadságokról is. Értelemszerűen ez nemkívánatos jelenség, hiszen a szabadság a pihenésre, regenerálódásra szolgál - figyelmeztetett Bárány Balázs, a VDSzSz Szolidaritás alelnöke.

Amikor a vasutasok zöme messze túlteljesíti a rendkívüli munkavégzés maximumát, de emellett már a szabadságát sem tudja kivenni, az a munkavállaló Bárány Balázs szerint

bizony fizikálisan és mentálisan rendkívül terhelt állapotba került. Én nem mondom azt, hogy erről kizárólag a vasút tehet, sőt: mi tud tenni? Nagyon sokan messzire kerülik a vasutat, főleg akkor, ha munkavégzésről lenne szó - nem kecsegtető adott munkahelyek betöltése a vasútnál, bármennyit is tesz az utóbbi időben a humán vezetés annak érdekében, hogy visszanyerje régi varázsát ez a pálya, ez a szakma.

 

És ebben természetesen a szakszervezetek is segítenek, a VDSzSz Szolidaritás biztosan - szögezte le a VDSzSz Szolidaritás alelnöke. 

Szakszervezetünk tudomásul veszi, hogy csodák nincsenek: senki nem tud a szögről leakasztani azonnal képzett, gyakorlattal bíró vasutast. De akkor is valamifajta tisztességes megoldást kell lelni arra az ügyre, amelyről szóltam. Az nem megy, hogy évek óta görgetünk magunk előtt egy szabadságos hógolyót, ami aztán egyre nagyobbá és nagyobbá válik. Hiszen ha a munkáltató 2017-ben nem tudott kiadni 20 nap szabadságot, és ezt átviszi 2018-ra, akkor 2018-ban (...) hogyan fog tudni kiadni 50 vagy több nap szabadságot?! Értelemszerűen sehogy.

 

És ha a 2017-es tendencia folytatódik, akkor 2018-ra nem 20 nap ragad benn, hanem annál több. És ez így megy évről-évre mindaddig, míg valamely csoda folytán a létszám nem áll be egy kívánatos szintre, amelynek eredménye többek között az is, hogy a szabadságok a törvényben biztosítottaknak megfelelően adja ki a munkáltató.

Úgy gondolom, hogy a vasutas akkor, amikor emberi szót hall, ha kérik, ha munkatársnak tekintik őket, akkor több mint megértő. És el tudja ezt a helyzetet átmenetileg fogadni. Ha nem is szívesen, de elfogadja. De úgy vélem, hogy ennek ára kell, hogy legyen. Az a legkevesebb, hogy a munkáltató méltóan ismeri el ezt az áldozatvállalást, (...) mert nem lenne erre kötelezhető a munkavállaló. Ha ragaszkodik hozzá, akkor neki ki kell adni akár már ma a 2017. évre vonatkozó szabadságát - kivéve természetesen, ha van róla megállapodás.

 

Fontos dolog, hogy a megállapodás kizárólag pótszabadságra vonatkozhat, az alapszabadságra, gyermek után járó szabadságra, és az egyéb címen járó szabadságra nem: azokat mindenképpen december 31-ig ki kellett volna adni. A február 19-i, a Budapesti Igazgatóságon folytatott tárgyalást konstruktívnak értékelte Bárány Balázs, amiben sokat segített a Vezérigazgatóság humánpolitikai szakértője is.

Azt reméljük, hogy olyan útra sikerül lépni, ami záros határidőn belül az optimálist közelítő megoldást eredményez. Épp ezért szeretnénk egy KSZ-módosítást ebben az ügyben mielőbb tető alá hozni. Mindaddig amíg ez nem történik meg, addig a vitatott helyzetet egy egyszeri megállapodással lehetne rendezni, amiben azon kívül, hogy a munkáltató elnézését és elismerését fejezi ki  az érintett munkatársak felé amiért a szabadságukat fel kellett áldozzák,

mindemellett egyfajta ellentételezést is nyújt. Az ellentételezés mikéntjét és mértékét pedig úgy vélem, szükségszerű még egy-két tárgyaláson pontosítani és véglegesíteni. Ez nagyon fontos dolog, hiszen tényleg egymásra vagyunk utalva, a vasútnak menni kell, (...) és akkor, hogyha ebben mi mindannyian közös irányvonalat tudunk képviselni, az különösebb konfliktus nélkül meg is valósítható. Természetesen azt nem felejtve, hogy ez a létszámkérdés nem maradhat sokáig megválaszolatlan.

Ugyancsak a Budapesti Igazgatóságon volt lehetőségünk arra, hogy egy-két helyi kérdésben egyezségre jussunk, így a Nyugatiban a tároló-váltókezelők esetében a munkáltató belátta, hogy rendkívül nehéz, balesetveszélyes körülmények között végzik a munkájukat, ezért ott technikai és anyagi elismeréssel szolgált. Reméljük, hogy azon szolgálati helyeken is, ahol épp a létszámhiányok miatt csökkentett létszámmal kell ugyanazt a munkát elvégezni, ott is a megfelelő kárpótlás valamilyen formája meg fog jelenni. Erről február 19-én biztosíttak bennünket. Tehát azt látom, hogy egy úton el tudtunk indulni, és remélem, hogy a végére is jutunk.

Nagyon fontos körülményre hívnám fel a figyelmeteket, bizonyára sokan emlékeznek arra, hogy 2015-ben kötöttünk egy olyan megállapodást, hogy amennyiben valaki 230 óra fölött végez rendkívüli munkavégzést, annak kötelezően kell biztosítani a rekreációs szabadságot, az azon való részvételt, amennyiben azon részt vesz. És amennyiben bármi, nem neki felróható oknál fogva nem tud részt venni, akkor a rekreációs szabadságra rendelkezésre álló 5 napot távolléti díjjal meg kell fizetni, és munkavégzés alól mentesíteni kell. Sajnos ez a megállapodás 2016-ra vonatkozott kizárólag, ez a mi hibánk, hogy nem voltunk kellő figyelemmel, és ezt ma értésére is adtuk a munkáltatónak, nevezetesen a Vezérigazgatóság humánpolitikai munkatársának, hogy ezt értelemszerűen 2017-re, 2018-ra, 2019-re, stb. (...) meg szeretnénk hosszabbítani, hiszen semmi nem indokolja, hogy ez csak kizárólag az adott évre, 2016-ra vonatkozzon.