Összes hír 2018 | 2017 | 2016 | 2015 | 2014 | 2013 | 2012 | 2011 | 2010 | 2009 | 2008 | 2007
© VDSzSz Szolidaritás - www.vdszsz.hu/page/13/artID/6940/html/istvan-mozdonyvezeto.html

István mozdonyvezető lett Ausztriában...


...néha szégyelli, mennyit keres.

Az index.hu "Levél otthonra" rovatában egy mozdonyvezető írása olvasható. István itthon se keresett rosszul, de tovább akart lépni. Először is elkezdett németül tanulni, majd 2013-ban elment egy ausztriai átképzésre. Felvették. Családja 2015-ben követte, gyerekei már ott járnak iskolába. Semmiképpen nem gondoljuk kérkedésnek, amikor István azt írja: „Néha már szégyellem a havi fizetésemet, és azt várom, mikor kérik vissza legalább a felét, bérszámfejtési hibára hivatkozva.”

Már Magyarországon is mozdonyvezető voltam tíz éve, mikor 2010-ben több külső hatás eredményeképp elkezdtem a német nyelvvel foglalkozni. Nem az anyagi indíttatás volt a legkomolyabb, de természetesen az sem volt mellékes. 2013 környékén értem el azt a nyelvtudásszintet, amikor azt gondoltam, ideje próbát tenni az osztrák vasúti munkaerőpiacon.

A mozdonyvezetők jogosítványa a buszvezetők vagy kamionosok közúti jogsijától eltérően csak egy adott ország vasúti infrastruktúrájára érvényes. Tehát ha egy magyar mozdonyvezető Ausztriában is a szakmájában kíván dolgozni, előtte meg kell szereznie az osztrák mozdonyvezetői jogosítványt.

Ennek menete roppant egyszerű: van lehetőség úgynevezett átképző tanfolyamra, ahol az egyébként az utcáról betévedők számára 8-9 hónap alatt leoktatott anyagot 3-4 hét alatt lehet elsajátítani, majd vizsgázni belőle. Ugye, milyen egyszerű?! A bécsi interjún nem érdekelt senkit, milyen nyelvvizsgám van. Megfeleltem, felvettek, leoktattak, levizsgáztam, és munkába álltam egy magánvasúti cégnél mozdonyvezetőként.

Korrekt viszonyok, rengeteg tanulás, megannyi érdekes szakmai kaland jellemezte a következő 3 évem. Magyarországon sem kerestem rosszul mozdonyvezetőként, de az itteni bérezés mesés otthoni szemmel. Ráadásul évi 14 alkalommal, talán ehhez nincs is mit hozzáfűzni. Majd 2016-ban, ahogy nőtt a rálátásom a helyi viszonyokra, illetve a szakmai nyelvi szókincsem is gyarapodott, céget váltottam. Az új helyem, ha lehet ilyet mondani, még az előzőt is überelte. Részben állami tulajdonúként, még busásabb juttatásokat kapok, néha már szégyellem a havi fizetéseimet, és azt várom, mikor kérik vissza legalább a felét, bérszámfejtési hibára hivatkozva.

A feleségem és a két kisfiam 2015-ben költöztek ki utánam. Bár a nejem rendkívüli kézügyességű cukrász, a keresetem miatt főállású anya, és csak kedvtelésből készíti már dísztortákat a barátoknak. Bécstől valamelyest nyugatra élünk egy közepes méretű városban. Az első időkben albérletben, aztán immáron egy éve, egy banki hitelből vett kertes házban. Az autónk és a házunk is az anno otthon is oly népszerű 0 forintos (eurós) önerős konstrukció keretében lett a miénk. A különbség a minimális kamat, illetve az óriási tartományi támogatás. Az adóbevallás önkéntes. Az itteni NAV (Finanzamt) szeptemberben iskolakezdési támogatást is ad pluszban az egyébként is magas összegű családi pótlék mellé.

A suliban a gyerekeknél itt is inkább a képességeik fejlesztésére koncentrálnak. Az első osztály első tanítási napján például hatalmas, édességekből és apró játékokból álló welcome-csomagot kapnak, hogy életük első benyomása az iskoláról pozitívan vésődjön be. Hosszabb ünnep, iskolaszünet előtt semmiféle házi feladatot nem kapnak, hiszen az a pihenésre szolgál. A kisebbik fiam a suli által biztosított extra, nyelvi felzárkóztató órákat is kap. A nagyobbik most lép feljebb, az otthoni középsuli szintre. Az iskola nyílt napján meggyőződtünk a suli által kínált lehetőségekről, nos, azt hiszem otthon ilyet csak a privát, fizetős magánsulikban kap az ember.

Itt kint ért utol a vakbélgyulladás és műtét. Az egész 18 és 20 óra között lezajlott. A háziorvos megállapította, és hogy kényelmes legyen az út befelé, mentőt kért. Az ambulancián 10 perc után a CT-gépben feküdtem, fél óra múlva elfoglaltam az ágyam az osztályon, újabb 20 perccel később pedig már a műtő plafonját tanulmányoztam. Három napig lábadoztam, a kétágyas, LCD nagyképernyős tévével szerelt szobában. A/B/C menüből kellett ebédet választani, távozáskor pedig elégedettségi kérdőívet kitölteni. Az általam hiányolt ingyen WLAN-t végül két hónapra rá kiépítették az egész kórházban.

Természetszerűleg időről időre tapasztalok bizonyos esetekben, a nem helyi mivoltomból származó apró megkülönböztetést, de ezek ritkák és különösebben nem bántóak, és főleg nem nagy horderejű ügyekben érnek. Mindent összevetve az osztrák és európai társadalom hasznos és a nagy egészhez hozzáadó tagjának érzem magam.