Összes hír 2018 | 2017 | 2016 | 2015 | 2014 | 2013 | 2012 | 2011 | 2010 | 2009 | 2008 | 2007
© VDSzSz Szolidaritás - www.vdszsz.hu/page/13/artID/6975/html/van-e-pataja-csepke-.html

Van-e patája Csépke Andrásnak?


Nem hagyhattuk szó nélkül a Vasutas Magazinban megjelent, Csépke András lábai előtti hentergéssel induló interjút; a szerkesztőségtől véleményünk megjelentetését kértük. Ez egyelőre csak honlapunkon lesz olvasható, mivel a szerkesztőség szerint az általunk írt reakció "stílusa és szellemisége ugyanis nem illeszkedik a Vasutas Magazin koncepciójába és szellemiségébe". Bármit is jelentsen ez. 

Szigorú tárgyilagossággal az események kronológiai sorrendje:

1. Megjelent ez a cikk a Vasutas Magazin legutóbbi számában.

2. Erre az alábbi reakció született, aminek szíves megjelentetését kértük:

"Tisztelt Morvai Katalin!

Először is gratulálok a Vasutas Magazin legutóbbi számában elhelyezett, Csépke András vezérigazgatóval készített "El kell menni a falig" c. interjú első oldalának felső részéhez.
Igazán ritka – már-már sajtótörténeti – pillanat, hogy kép és szöveg ennyire tökéletes életközösséget alkosson, és a kettő a szemünk láttára, mintegy egymás vállán zokogja magát egésszé. A címben szereplő állítást a fotó ugyanis zavarba ejtő kecsességgel fejezi be, bontja ki: „El kell menni a falig” – hirdeti a cím, ehhez azonban olyan Csépke-portré társul, ami alapján joggal hihető, hogy a vezérigazgató nem csak elment a falig, hanem bizony már vissza is tért onnan. Mégpedig úgy, hogy a fal adta a másikat.

Persze, nem volt itt semmilyen nagy koppanás, majd hallgatás, hiszen még csak ezután kezdődik a vezérigazgató egóját pávatollal csiklandozó merülés az interjú műfajának a keszonbetegség kockázatával kecsegtető legaljára, ahonnan a túlélés érdekében semmiképpen sem ajánlatos gyorsan felemelkedni. Persze, ez a veszély valószínűleg nem is fenyeget. Az alákérdezés, a vezérigazgatói torokkurkászás eredménye nem maradt el – ahogy az ókori római lakomák alkalmával sem: három oldal telt meg vele. Ezzel a szövegfolyammal kapcsolatban mindössze két dolgot kívánok megjegyezni.

Miután a riporter félelmetesen jól megkoreografált felütéssel Csépke Andrást felültette a zoknivonatra (ld. még Trudeau kanadai miniszterelnök felemás zoknijait és azok hírértékét), kérdésében a Google által is ismeretlen idézetekkel kedveskedett neki. Nagyobb baj, hogy az idézetek számunkra is ismeretlenek: ha már idéznek, akkor legalább pontosan tegyék, hiszen az „interjú” második kérdésében felsoroltakat soha nem állította szakszervezetünk egyetlen képviselője sem. Vállalják csak fel, amit gondolnak. Vagy esetleg retorzió követné?
Arról nem beszélve, hogy igazán megérdemelné a vasutas társadalom a vezérigazgató ellen ilyen állítólagos gazságokat emlegető szakszervezet nevének megemlítését. Hadd segítsek, ha esetleg a kacskaringós fogalmazás közben ránk gondolt volna: szakszervezetünk neve VDSzSz Szolidaritás. Legközelebb nyugodtan írják csak bele.

A nyomtatásban megjelent cikk alapján úgy tűnik, hogy az interjú készítése során különösen sok nyálat emészthetett fel a „jegyvizsgálói bérreform” kölcsönös körbeudvarlása. Ezzel kapcsolatban a legutóbbi fejlemény, hogy a MÁV-Start Zrt. a február 27-i VÉT-ülésen előrukkolt egy megállapodás-tervezettel, ami arról szólt, hogy a 8,4 óra napi rendes munkaidőt vállaló munkavállalók (jegyvizsgálók, vezető jegyvizsgálók) alapbére december 31-ig 12%-os növekménnyel egészül ki.

Bármennyire is kecsegtetőnek tűnik ez a megállapodás, a fogyatékossága – és minden valószínűség szerint a célja – az, hogy a 300 órában maximált rendkívüli munkavégzést ki lehet kerülni általa. Hiszen évente közel 100 órával emelheti így meg a munkáltató a rendes munkaidőt, majd erre építi rá az esetlegesen szükségessé váló rendkívüli munkavégzéseket, aminek mértéke így elérheti akár a 300 órát is. Az érintettek esetében gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a rendes munkaidőt évente plusz 400 órával lehet megemelni.
Szakszervezetünk soha nem tartotta – és most sem tartja – elfogadhatónak a munkaidő növelését. Még akkor sem, ha erről egyébként egyénileg állapodik is meg a munkáltató a munkavállalókkal.
Mindeközben szomorú tény, hogy az egyenlőtlen munkaidő-beosztásban (fordulószolgálat, vezényelt munkaidő-beosztás) foglalkoztatottak szervezete átlagosan 10 évvel gyorsabban használódik el. Szükségtelen ezt még újabb, álságos munkáltatói trükkök bevetésével felgyorsítani…

Budapest, 2018. május 16.

Üdvözlettel:


Huszta Krisztián
VDSzSz Szolidaritás
kommunikációs referens"

3. Majd megérkezett a szerkesztőség válasza.

Letölthető dokumentumok:
Scan_18051009_02_47.pdf (506 kb)
DOC180528.pdf (19 kb)