Összes hír 2018 | 2017 | 2016 | 2015 | 2014 | 2013 | 2012 | 2011 | 2010 | 2009 | 2008 | 2007
© VDSzSz Szolidaritás - www.vdszsz.hu/page/13/artID/6986/html/vetkozzuk-mar-le-azt.html

Vetkőzzük már le azt a magyar átkot, hogy "nem baj, ha én nem kapok semmit, csak a másik se kapjon"!


Ráadásul 20 éven belül a munkavállalók 40-60%-nak jelenlegi munkája meg fog szűnni a technikai fejlesztések miatt; legkésőbb 2022-ig sor kerülhet a személyszállítás liberalizációjára is Magyarországon: olyan kihívásokkal állunk szemben, amire szakszervezetünknek válaszokat kell adnia. Ezért teljesen új formátummal, egy új programmal és új tervvel kell előállnia a VDSzSz Szolidaritásnak 2019-ig, mindenki segítségére számítunk.

A következő küldöttgyűlés több szempontból nagy jelentőségű lesz. Hiszen a VDSzSz Szolidaritás 2019-ben lesz 30 éves, ami szép dolog, és ezt meg is kell ünnepelni, de Halasi Zoltán szerint olyan kihívásokkal állunk szemben, amire szakszervezetünknek válaszokat kell adnia. Mint a VDSzSz Szolidaritás elnöke szakszervezetünk XIX. Küldöttgyűlésén elmondta,

a közgazdászok és a közgazdaságtannal foglalkozó tudósok szerint 20 éven belül a munkavállalók 40-60%-nak jelenlegi munkája meg fog szűnni. Ezek a modernizáció következményei.
2019-ben egy olyan programmal, egy olyan szakszervezeti működéssel és egy olyan kihívásokra kész gárdával kell előállnunk, ami ezekre válaszokat fog tudni adni.
2019-ben új programmal kell majd előállnunk, új célokkal, új utak keresésével, hosszútávú biztonságot kell adni a kollegáknak, a vasúti ágazatban dolgozóknak, és szakszervezetünknek is meg kell találni fiatal tisztségviselőit, az utódainkat, akik ezeket véghez tudják vinni. Ez hatalmas kihívás.

 

Nagyjából 2000 milliárd forintot fektetnek be az infrastruktúra fejlesztésébe. Napi szinten szembesülünk azzal, hol vannak technikai fejlesztések, a technika hol váltja ki a kollegákat, hol szűnnek meg a váltókezelői munkahelyek, hol szűnnek meg a személypénztárak, hol nem lesz szükség a vonatfelvételre.

Október 4-én az Európai Közlekedési Dolgozók Szövetsége, az ETF azért tart európai akciónapot, hogy ne közlekedjenek a vonatok jegyvizsgáló nélkül! Nem egy jegyvizsgálóval, hanem jegyvizsgálók nélkül! Ebben részt fogunk venni: mi azért küzdünk, hogy legalább kettővel közlekedjenek, ők azért, hogy legalább egy fő legyen.

Halasi Zoltán utalt arra, hogy 2022-ben - vagy még előbb - sor kerülhet a személyszállítás liberalizációjára is Magyarországon: a vasúti árufuvarozás után a személyszállítási tevékenységet is bárki végezhet. Ma már arról megoszlik a társadalom véleménye, és lassan már a vasúttársaságok véleménye is, hogy egyáltalán alkalmasak-e ebben a versenyben való résztvételre. Hiszen új munkáltatók, esetleg új vasúttársaságok jelennek majd meg.

A vasúti teherfuvarozás liberalizációjához képest azonban annyival rosszabb lesz a helyzet, hogy a személyszállítás liberalizációja során a privatizált társaságnak már nem kell magával vinnie a munkavállalókat. Az áruszállításnál ez megkerülhetetlen volt. Halasi Zoltán szerint a következő év a 2019-es küldöttgyűlésre való felkészülés jegyében fog eltelni, ami messze túlmutat a tisztségviselő-választáson és a 30. évforduló megünneplésén:

szerintem egy teljesen új formátummal, egy új programmal és új tervvel kell előállni. Ezért senki ne lepődjön meg, ha a VDSzSz Szolidaritás minden tagját - de lehet, hogy minden vasutast - meg fogunk találni egy kérdőívvel: föl akarjuk mérni a vasutasokat arról, hogy mit gondolnak a munkahelyükről, mit gondolnak foglalkoztatásukról, (...) mit gondolnak rólunk, mit gondolnak a munkáltatóról.

Elsősorban nyilván a tagjaink véleményére vagyunk kíváncsiak, de a többiekére is, hogy milyen irányokat kell kijelölni, hogy lehet kezelni ezt a fluktuációt, a létszámmozgásokat, és milyen új feladatai vannak egy szakszervezetnek. Mert az állami vállalatok közötti átjárhatóság megteremtésének az a célja és legfontosabb feladata, hogy a megszűnt munkahelyek helyett másik munkahelyeket lehessen szerezni a kollegáinknak: lehet, hogy nem a vasúton, lehet, hogy a vízműveknél, lehet, hogy a Postánál, lehet, hogy a villamosiparban.

 

A lényeg, hogy az állami szférában maradhassanak. Mégpedig azonos feltételek mellett: épp ezért lehetővé kell tenni az átjárhatóságot akár egy kollektív szerződéssel is. Halasi Zoltán azonban nem rejtette véka alá a véleményét, szerinte a magyar szakszervezetiség, a magyar szakszervezeti mozgalom nem maradhat abban a helyzetben, amiben jelenleg van. Ha ugyanis így marad, akkor

ugyanaz fog történni, mint ami 2018. április 8-án történt Magyarországon: hogy a szétszabdalt, egymással nem beszélő, egymást meg nem hallgató társaságok nem jutnak semmire. És ha a magyar szakszervezetek azt folytatják, amit jelenleg, akkor ide fognak jutni nemsokára. Mi ebben nem leszünk partnerek, mi keressük a lehetőségeket, új utakat. (...) Mi ebben a tapicskolásban nem fogunk résztvenni. Akik jönnek velünk, azok jönnek, akik meg nem, azok ott fognak maradni a sárban. Erre is fel kell készülnünk 2019-ig, hogy megtaláljuk ezeket a formátumokat, javaslatokat, irányokat, ahol a szakszervezetünket abba a helyzetbe tudjuk irányítani, hogy még hosszú távon a vasutas munkavállalók érdekeit képviselje. 

 

Nem szabad a kihívásokat elleplezni, a szőnyeg alá söpörni, ezeket mindig őszintén el kell mondani egymásnak, fel kell tárni, és ezek alapján kell meg találni azokat a lehetőségeket, ahogy szükséges egy szakszervezetet építeni - hangsúlyozta a VDSzSz Szolidaritás elnöke.

Minden tisztségviselőnek azt szeretném tanácsolni, hogy keresse meg kollegáit, keresse meg a munkatársait, próbálja megtalálni azokat, akik hosszútávon akár az ő pótlására is alkalmasak lesznek. Ez nem egy olyan szakma - tényleg szakmának mondom - hogy egyik napról a másikra lehessen űzni: ehhez gyakorlat kell, tapasztalat kell és elfogadottság kell a tárgyalófelek részéről. Én mindenkinek ezt kívánom, és mindenkitől el is várom azt, hogy 2019-ig ebben a közös munkában részt vegyen, hogy a javaslatok, az ötletek, gondolatok megjelenjenek 2019-re, mert ha ez nem így lesz, akkor le fogunk maradni.

A munkáltatót rákényszerítjük arra, hogy - 2019-ig és holnap is - komoly lépéseket tegyen a munkaerő megtartása érdekében. És [a bérrendezés kapcsán] arra is kérek mindenkit, hogy vegye tudomásul: nem biztos, hogy minden munkavállaló egy napon fog sorra kerülni. De mindenki sorra fog kerülni valamikor.

Vetkőzzük már le azt a magyar átkot, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is: nem baj, ha én nem kapok, csak a másik se kapjon semmit. Ezen lépjünk már túl, és fogadjuk azt el, hogy mindennap azon dolgozunk és azért dolgozunk, hogy valamelyik [munkaköri] csoport - ahol a foglalkoztatási helyzet ezt megköveteli - valami pluszt kapjon, és ezután következhet a következő társaság. (...)

 

Halasi Zoltán utalt a pályavasútnál történt bérrendezésre, egyúttal jelezte, hogy a TEB-es, biztberes kollegák is napokon belül hasonló lépésekre számíthatnak - és a fejpályaudvarokon dolgozó munkavállalók úgyszintén. Hozzátette, hogy bizonyos kéréseket felkaroltunk, amint szakszervezetünk tudomást szerzett róluk, a tolatószemélyzet ügyében az egész országban történtek lépések. A főrendelkezők ügyében úgyszintén. Megemlítette, hogy mindig az a kritika éri szakszervezetünk, hogy csak a Startosokkal foglalkozunk, ezek a példák pont nem ezt igazolják. A lényegen azonban ez nem változtat:

Minél erősebbek leszünk, annál többet fogunk tudni elérni!

 

- hangsúlyozta Halasi Zoltán, a VDSzSz Szolidaritás elnöke.

A nagy világmegváltó ideológiák és problémák helyett visszatértünk a vasutasok problémáinak kezeléséhez!

Halasi Zoltán, a VDSzSz Szolidaritás elnöke a XIX. Küldöttgyűlésen emlékeztetett arra is, hogy az elmúlt két év magyar munkaerőpiaci helyzetét kihasználva sikeresen és eredményesen működött a VDSzSz Szolidaritás.

Ma Magyarországon mindenki azt mondja, hogy valahonnan kapta a pénzt, valaki adta neki. Én régóta foglalkozom ezekkel a [szakszervezeti] dolgokkal, de még jóságos munkáltatót nem láttam sehol. Legalábbis 1989 óta, amióta piacgazdaság van, és a piac szentsége működteti a munkáltatókat - még az állami vállalatokat is - én olyat nem láttam, hogy egy jóságos munkáltató - hacsak valamilyen érdek nem fűződik ehhez - komoly intézkedéseket tegyen a munkavállalók anyagi helyzetének javítására. Még most sem, amikor kritikus helyzetek alakulnak ki néha.

 

Mint mondta, rendeztük sorainkat, 2015-ben a váltás semmilyen megrázkódtatást nem okozott, sőt, Halasi Zoltán szerint

javított a helyzetünkön, hiszen a nagy világmegváltó ideológiák és gondok megoldása helyett gyakorlatilag visszatértünk a vasutasok problémáinak kezeléséhez. És ez sokkal hatékonyabban és sokkal jobban tudott működni, mint a magyar politikai élet és gazdasági élet megváltoztatásában [2015 előtt] játszott szerepünk.

 


Az eredményekről szólva Halasi Zoltán elmondta: tíz éve az volt a legnagyobb probléma, hogy végre kezdődjön meg egy bér- és besorolási rendszer kialakítása, ami végre beindult:

Elindult, jelentem, nincs kész és nem is jó. De elindult, belekerült a rendszerbe, kollektív erejű megállapodás van róla, ennek a javítgatása, jobbá tétele napról-napra folyik. Ezen dolgozunk. Remélem, 2019. végére el fogunk oda jutni, hogy ez már megfelelő szinten tudjon működni.

 


Meglepetésének adott hangot, amikor különböző felmérésekben az olvasható, hogy a kollegák szerint "tök jó, hogy a MÁV-nál rendszeresen van bér", mégis az elfogadottság szempontjából az utolsó helyeken osztozik a szakszervezetek és a kollektív szerződés.

Ez egy nagyon érdekes összehasonlítás számomra, hiszen ezek szerint akkor nem ismerjük a kollektív szerződést, illetve hogy mi lenne akkor, ha a vállalatok kollektív szerződés nélkül működnének, és a Munka törvénykönyve szerint foglalkoztatnának itt mindenkit. Mennyi jövedelem van abban, mennyi pénzt nem kapnának meg.

 

Mindezt persze nagyon nagy kritikának is tartja, és egyúttal arra kérte a küldötteket, hogy közösen "tegyünk meg mindent, hogy mindenkivel megismertessük" a kollektív szerződések előnyeit. A VDSzSz Szolidaritás elnöke szerint mindenhol sikerült eredményeket elérni, vagy legalábbis jó úton haladunk. Ami azért nem könnyű, hogy figyelembe vesszük, hogy tagjaink számos vállalatnál dolgoznak a DB Schenkertől kezdve a Rail Cargo Hungarián át a MÁV-csoportig, ahol különböző érdekek érvényesülnek.

Jelezte, hogy rövidesen létrejön a több munkáltatós vagy ágazati kollektív szerződés, ami minden tagunk számára biztosítja, hogy a versenypiacon ne kerüljön hátrányba azért, mert olyan munkáltatónál dolgozik, ahol hellyel-közzel betartják a törvényeket, és szabályosan munkáltatnak.

De ugyanilyen sikerként értékelte a Közszolgáltató Vállalatok Konzultációs Fórumának megalakítását is, amit a "szakszervezeti oldal bizonyos részeinek" aknamunkája ellenére sikerült létrehozni, és

kiszakítani a nagy érdekegyeztetésből: gyakorlatilag csak az állami vállalatokkal foglalkozzanak. És hogyha itt a jövőben lesznek eredmények még a munkáltatásban, az ennek lesz köszönhető.

 


Megjegyezte, hogy a kormányalakítás és a választási "adventi időszakban" nem sok minden történt, de kiderül, kihez melyik terület tartozik, ezek után pedig megkezdődhet az érdemi munka. Halasi Zoltán szerint azt is sikerként könyvelhető el, hogy a MÁV-csoport legnagyobb szakszervezetek között a VDSzSz Szolidaritás megőrizte korábbi véleményvezér helyzetét. Mint fogalmazott nem kell szeretnünk egymást egyetlen konkurens szakszervezettel sem, de valamilyen együttműködés minden kérdésben van. A háromlegnagyobb vasutas szakszervezet - VSZ, MOSZ, VDSzSz Szolidaritás - heti gyakorisággal egyeztet egymással az aktuális kérdésekben. Persze

nem azonos a véleményünk, nem is mindig azonosan lépünk fel ügyekben, de nem is várható el ez senkitől, hiszen mindenkinek megvan a saját döntéshozó köre, a saját véleménye valamiről

 

- jelentette ki Halasi Zoltán, a VDSzSz Szolidaritás elnöke.

XIX. Küldöttgyűlés: egy korszak lezárásának utolsó küldöttgyűlése

2015. júliusa óta már a harmadik küldöttgyűlésre került sor május 24-én, amit egy korszak lezárásának utolsó küldöttgyűlésének nevezett Halasi Zoltán, a VDSzSz Szolidaritás elnöke. A következőnek már új utakat kell kijelölnie - azontúl, hogy egybeesik a VDSzSz Szolidaritás megalakulásának 30. évfordulójával. De mitől korszakzáró? - tette fel a kérdést. 2015. júliusában, amikor

azt vállaltuk közösen, hogy megpróbáljuk visszavezérelni a VDSzSz Szolidaritást arra az útra, amin 1989-ben elindult, (...) nem olyan gondolatok jártak a fejünkben, hogy el kell venni a tagoktól, el kell venni az alapszervezetektől, el kell venni a területi szervezetektől, hanem pontosan fordítva gondoltuk: meg kell hagyni az alapszervezetek gazdálkodását, meg kell erősíteni a területeket és minél többet kell juttatni a tagoknak

 

- legyen szó akár érdekvédelemről, akár nehéz élethelyzetben való segítségről vagy bármilyen problémájuk megoldásáról. Halasi Zoltán szerint a XIX. Küldöttgyűléssel
el is jutottunk erre a szintre. Hiszen a megkötött egyezségek a befizetett tagdíj felosztásáról, felhasználásáról hosszútávra beágyazódtak a VDSzSz Szolidaritás Alapszabályába és minden egyes döntésében tetten érhetőek.

2015 egyik fő célja a szabályszerű működés helyreállítása volt, a VDSzSz Szolidaritás minden rá vonatkozó törvényi kötelezettségnek megfelel - hangsúlyozta Halasi Zoltán.

Ez elengedhetetlen ma egy civil szervezetnél, hiszen ez jelenti a biztonságunkat, ez jelenti a támadhatatlanságunkat, ez jelenti azt, hogy ahol fellépünk, nem kell semmilyen ügy mögött magyarázkodnunk, nem kell támadásokat várnunk: tiszta helyzet teremtődött.

 


Az anyagi függetlenség azt jelenti, hogy egy szakszervezet támadhatatlan, nem zsarolható és nem kijátszható, így szellemi holdudvara, szakértői függetlenek maradhatnak. Egy korszak végetért, hiszen

azt vállaltuk az elmúlt években, hogy a VDSzSz Szolidaritás vagyonát, vagyoni helyzetét tisztázzuk, rendezzük. (...) Ha megnéztétek a 2018. évi induló és záróösszegeket, aki akarja, mindent ki tud belőle olvasni.

 

Halasi Zoltán óvott a nagyképűségtől, de mint mondta:

büszkeséggel kijelenthetjük, hogy független elemzők szerint is Magyarország - akár anyagilag, akár érdekvédelmileg - legerősebb szervezete a VDSzSz Szolidaritás. Ezt nem mi mondjuk, ezt mondják rólunk, és kimondottan a vállalati szakszervezetek körében. (...) Mi ezt a címet 2015-ben és 2016-ban is elértük, 2017-es adatokat még nem dolgoztak fel. Nagyon fontos egy szakszervezet működésében, hogy ez így legyen.

 

Meghallgatásra találtak a küldöttek számának bővítésére irányuló kérések is:

nem csak az alapszervezeti vezető ügyvivők, a munkáltatónál védettséget élvező alapszervezeti vezetők a küldöttek, hanem nyitottunk az 50 főnél nagyobb alapszervezetek irányába is. Nem gondolom, hogy ez alá kéne mennünk, hiszen azért 50 fő már egy súlyt jelent. 

 

Így ez a vállalás is teljesült - szögezte le Halasi Zoltán, a VDSzSz Szolidaritás elnöke, jelezve, hogy évek telhetnek el, mire eldől, visszatér-e a VDSzSz Szolidaritás a 2-300 fős küldöttgyűlések gyakorlatához.

(Fotó: Rodek Gyula)