Összes hír 2018 | 2017 | 2016 | 2015 | 2014 | 2013 | 2012 | 2011 | 2010 | 2009 | 2008 | 2007
© VDSzSz Szolidaritás - www.vdszsz.hu/page/13/artID/7038/html/belerokkannak-mire-e.html

Belerokkannak, mire elérik a nyugdíjkorhatárt: "Én még csak a 62. évemben vagyok, de nagyon sok ez már"


Pedig a mellékelt riportban még csak meg sem kérdeztek vasutasokat, akiknél az egyenlőtlen munkaidőbeosztás miatt még rosszabb a helyzet: a Vasútegészségügyi Kht. szakemberei szerint 10 évvel hamarabb elhasználódik a szervezetük, mint például a cikkben szereplő vízhálózat karbantartó esetében.

Néhány óra alatt elfáradnak, mindenféle egészségügyi bajjal szenvednek, közel vannak a 60-hoz vagy már el is múltak, de még mindig fizikai munkát végeznek. Ők az a korosztály, akik most tapasztalják meg, hogy mit is jelent a nyugdíjkorhatár kitolása. A munkájukból nincs menekvés, sőt a korhatár elérése sem hozza el a kánaánt, mert még a nyugdíj mellett is dolgozniuk kell majd, ha meg akarnak élni.

A 62 éves József vízhálózat karbantartóként dolgozik, fizikailag és idegileg is nehezen bírja a munkát, 3-4 óra után elfárad. István 59 éves, de a kőműveskedés mellett még egy 8 hektáros szőlőföldet is művel, pedig már a traktorba is nehezen mászik fel. Zoltán postáként dolgozik 56 évesen, egész nap kinn teker az utcán, a hideg miatt sokszor megbetegszik.

Egy nem rég készült OECD tanulmány szerint már a 65 éves nyugdíjkorhatár sem elegendő ahhoz, hogy az egyre elöregedő társadalmat a fiatalkorú, dolgozó nemzedék eltartsa. Magyarországon 72 éves korig kellene dolgozni. Csakhogy már a nyugdíjkorhatár 60-ról 65-re való emelése is sok, különösen azoknak, akik fizikai munkát végeznek még 60 környékén is.

,,A nyugdíjkorhatár emelése nagyon rosszul érinti a nehéz fizikai munkát végzőket. Ráadásul nagyon rugalmatlan ez a korhatár, mert nem lehet lemondani a nyugdíj egy részéről sem azért cserébe, hogy hamarabb menjen valaki nyugdíjba” – magyarázza Dezse Tivadar, nyugdíjjogi szakértő.

Más országokban van arra példa, hogy a nyugdíj egy részének lemondásával hamarabb el lehet menni nyugdíjba, ez a csökkentett nyugdíj intézménye.

55-60 évesen nem csak sokkal fárasztóbb a fizikai munka, de az egyre gyakoribb betegségek, műtétek is megnehezítik. A legtöbb magyar embernek nincs annyi tartaléka, hogy az utolsó néhány nehéz évet munka nélkül töltse. De ha még el is éri valaki a nyudíjkorhatárt, akkor sem nyugodhat meg, mert szinte biztos, hogy a nyudíja nem lesz arra elég, hogy meg is éljen belőle, tehát 65 éves kora után is dolgozni fog. Hogy bírni fogják-e? Muszáj lesz.

Egy kis településen futunk bele egy éppen a munkának nekilátó vízműves csapatba, őket kérdezzük meg, hogy van-e közöttük olyan, aki 55 éves kor fölött van. Átirányítanak minket a másik telephelyre, de előtte még elmondják, hogy ők 50-hez közel is nehezen bírják már a fizikai munkát. Az egyik 49 éves férfinak szívrohama is volt nem rég, ezért őt próbálják kímélni a többiek.

Átmegyünk a nem messze lévő vízműhöz, ahol kis szólongatás után megjelenik József (nevét kérésére megváltoztattuk), aki vízhálózat karbantartóként dolgozik 62 évesen. Amikor megkérdezzük tőle, hogy bírja a munkát, azt feleli, hogy csak nézzünk rá, miközben széttárja a kerti szerszámok miatt feltört, kisebesedett tenyereit.

József három településért felügyel, a vízműnél mindent ő tart rendben, szerel, fest, karban tart, lemászik az aknába, földet pakol, ha csőtörés van, akkor ás. De ha a három település egyikén valamilyen külső munkálat van, akkor is ott kell segédkeznie és pont úgy dolgoznia, mint a 30 éves társainak.

,,Itt ilyen nincs, hogy kímélik az idősöket. Itt vagy elmegy betegállományba, mert nem tud dolgozni, vagy ha itt van, akkor mindent kell csinálnia” – mondja.

József szintén 62 éves munkatársa most betegállományban van, koszorúér műtétje volt, ezért a férfi most két ember helyett dolgozik.

A fizikai megterhelés nem minden, József minden nap reggel 7-től délután fél 4-ig dolgozik, de valójában a munkaideje ekkor még nem ér véget, mert 16 órától 22 óráig ügyeletes. Rendszeresen jár be hétvégén és ünnepnapokon is dolgozni, de az is többször előfordult, hogy hajnali fél kettőkor kapott sms-t, hogy menjen ki a vízműhöz. Mindezt 140 ezer forintért, ami most csak azért ennyi, mert a kollégáját is helyettesíti, egyébként 120 ezer forintot kap készhez.

,,Ez egy nagyon rossz rendelet volt az állambácsitól, hogy 65 éves korig dolgozni kell, én még csak a 62. évemben vagyok, de nagyon sok ez már. Az ember 3-4 óra alatt úgy el tud fáradni, hogy szinte hihetetlen” – meséli József.

Az összes munka közül az ásás, az iszapos föld cipelése a legfárasztóbb. József szerint az pár óra alatt kivesz annyit az emberből, hogy 24 óra sem elég kipihenni.

Annak ellenére, hogy József a szakmájában dolgozik, már többször megfordult a fejében, hogy keres másik munkát, de ez ennyi idős fejjel már nem olyan egyszerű, mert a munkáltatók nem szívesen alkalmazzák őket a koruk miatt, ráadásul irodai munkára nem is igen vesznek fel olyat, aki csak a fizikai munkához ért.

Amikor József betöltötte a 60. életévét, úgy érezte, hogy még egész jól bírja, de ahogy teltek az évek, úgy lett egyre nehezebb. József világ életében fizikai munkásként dolgozott, de szerinte ezt maximum 60 éves korig lehet bírni, mert addigra az ember teljesen kimerül.

József arra a kérdésre csak nevet, hogy tudja-e mikor mehet nyugdíjba: hogyne tudná. Negyvenhét ledolgozott év áll mögötte, és mivel 1956 előtt született, ezért 64,5 évesen mehet nyugdíjba. Csakhogy a férfi egyáltalán nem biztos benne, hogy képes lesz végigdolgozni a maradék éveket, pedig dolgos ember, sosem szeretett egy helyben ülni, de ez már neki is sok.

Mégsem mondhatja azt a munkáltatójának, hogy holnaptól nem jön be dolgozni, hogy a maradék két és fél évét inkább pihenéssel tölti, mert nincs annyi tartaléka, amiből a nyugdíjig megélhetne. Van két huszonéves fia, akiknek még segíteni akar elindulni az életben, tehát miattuk muszáj lesz dolgoznia.

,,Az ember szeretné úgy nyugodtan befejezni a dolgokat, hogy ha most tényleg elmennék holnap nyugdíjba, akkor legyen annyi tartalék, amiből megélünk, de sajnos itt én nem keresek annyit” – mondja legyintve.

A szakértő gyakran találkozik olyan esetekkel, amikor már valaki nem bírja tovább a megterhelő munkát, de még több éve van a nyugdíjig. Csak az olyan fizikai munkánál jár a korkedvezmény, amelyek ártalmasak az egészségre. Ilyen tipikusan a föld alatt, meleg üzemben vagy a villamosenergia-ipatban végzett bizonyos munkakörök. Például egy 20 éve szakmában lévő férfi röntgen orvos négy évvel korábban mehet nyugdíjba. Minden más, ami nem ebbe a kategóriába esik, 65-ös korhatárral bír.

A szakértőt nem rég kereste meg egy 60 éves pék azzal, hogy nem bírja tovább fizikailag a munkát: a nehéz kenyereket cipelni, dagasztani a tésztát a 40 fokban. Mivel semmilyen korkedvezmény nincs, ezért a szakértő igyekezett egy kiskaput találni. A pék gerince, izületei is alátámasztották azt, hogy nem bír tovább dolgozni, ezért rokkant ellátást állapítottak meg nála. Csakhogy ezt a papírt nem kaphatja meg akárki, például egy egyszerű cukorbetegséggel nem lehet hamarabb befejezni a munkát, komoly érrendszeri vagy vázszerkezeti betegségben kell szenvedni. Ráadásul hiába keresett a munkájával valaki jól, a rokkant ellátás minden esetben maximum körülbelül 150 ezer forint lehet. A szakértő szerint ma ez az egyetlen módja annak, ha valaki menekülni akar 60 körül a munka világából.
Egy fejér megyei kis faluba, Válra menet futunk bele az út szélén Istvánba, aki kicsit nehézkesen mászik vissza a traktorjába, ami egyben egy örökbe fogadott kutya lakosztálya is. Mikor elmondjuk, hogy mért jöttünk, ő is rögtön panaszkodni kezd, hogy még csak 59 éves, de nehezen megy már a munka. Kőművesként dolgozik, ahol gyakran kell nehéz dolgokat megemelnie vagy felmászni valahova, emellett még bérszántást is végez egy 8 hektáros szőlőföldön, amit István csak rabszolga munkának hív.

,,Tudja mennyi munka van azzal? Nézze meg, hogy néznek ki a kezeim” – mondja, miközben felénk nyújtja a több helyen felrepedezett, sebes kezeit.

A munka ilyenkor már nem csak a kor miatt annyira megterhelő, Istvánnak nem rég egy sérv műtétje is volt, ezért sem mozog már olyan fiatalosan.

István olyan messzinek érzi a nyugdíjat, hogy nem is számolja, pedig még 6 éve biztosan hátra van. Szerinte még a nyugdíj mellett is kénytelen lesz dolgozni, mert nem fogja tudni fenntartani magát belőle, holott 9 éves kora óta dolgozik, igaz akkor még csak nyári munkában.

Egy másik településen botlunk bele Zoltánba, az 56 éves postásba, aki biciklivel hordja ki a leveleket a nagy melegben. Az ő munkájáról nem gondolnánk rögtön, hogy megterhelő lehet, hiszen csak tekerni kell, de a dimbes-dombos vidéken sokszor a 40 fokban vagy a mínusz 10-ben ez egyáltalán nem olyan könnyű.

,,Fizikailag eléggé megterhelő egész nap tekerni, ráadásul itt emelkedők is vannak. Amikor időjárás változás van, akkor meg gyengébb az ember és akkor már a leejtőn se akar menni – mondja nevetve.

Zoltán szinte egész nap kinn van az utcán, reggel 7-től hordja a leveleket. A bicikli a levelek és szórólapok súlya miatt nem könnyű, ezért az egyenlőtlen, kátyús járdán is nagyon kell figyelni, nehogy felboruljon.

Amikor megmondjuk neki, hogy mennyi most a nyugdíjkorhatár, akkor kicsit ijedten, meglepődve kérdez vissza, hogy valóban annyi-e. Fogalma sincs, hogy bírni fogja-e ezt a munkát még 9 évig, attól tart, hogy hirtelen jön majd az öregedés.

A fizikai munkát végzők általában nem 60 éves korukra kezdik el nyögni a ledolgozott évek számát, már az ötvenhez közel is jelentkeznek a bajok, amik később csak rosszabbodnak és ellehetetlenítik a munkát.

Beke Gábor még csak 49 éves, de éppen ezért hagyta ott a pék szakmát, mert a több mint 20 év alatt, amit pékségben töltött, teljesen leamortizálódott. Ennyi idő alatt tönkre ment a dereka, a vállában meszesedés alakult ki és már csak térdvédő pánttal tud dolgozni, mert az is annyira szétment. Szerinte ezt 65 éves korig lehetetlen csinálni. Most egy boltban eladóként dolgozik, ahol csak eladja a kenyeret, de nem ő gyúrja meg a tésztát.

Az Abcug.hu cikke, szerző: Fődi Kitti, fotó: Hajdú D. András


És mi a helyzet a vasutasokkal?! Bár a fenti írás nem tér ki rájuk, esetükben sok tekintetben még rosszabb a helyzet. A VDSzSz Szolidaritás székházában pár hónapja a Vasútegyészségügyi Kht. szakembereivel folytatott megbeszélésen többek között elhangzott, hogy az egyenlőtlen munkaidőbeosztásban (fordulószolgálat, vezényelt munkaidőbeosztás) foglalkoztatottak szervezete átlagosan 10 évvel hamarabb használódik el. Alábbiakban mellékeljük a Kht. által készített feljegyzést:

Feljegyzés a vasúti munkavállalók (forgalommal szorosan összefüggő munkakörök) pszichés teljesítményének változásáról

Fáradtság, munkavégzési idő

A jelenlegi műszakbeosztási struktúrában egyértelműen megfigyelhetők az alábbiak:
a munkavállalók (elsősorban mozdonyvezetők) műszakkezdési időpontjai gyakran meg sem közelítik az alvás-ébrenlét ciklus (cirkadián ritmus) periodikusságát. Vezénylések tanulmányozásából kiderült, hogy rendszeres a progresszíven tolódó műszakkezdés. Példa: egymást követő késő esti-éjfél-hajnali feljelentkezési időpont. A ritmus működését természetes környezeti (nappal-éjszaka) és hormonális/genetikus tényezők befolyásolják, a mesterséges beavatkozás pedig már rövidtávon is súlyos kifáradáshoz vezet. 3-4, a fentiek szerinti beosztásban töltött munkanap után ugyanennyi szabadnap szükséges ahhoz, hogy az egyensúly helyreállítható legyen. Ennek hiányában krónikus kifáradás következik be, amely az alábbi hibákat okozhatja

  • koncentrációs zavarok
    berendezések félrekezelése, lényegesen megnövekvő reakcióidő, stb., helytelen vágányút beállítása, jelzőmeghaladás
  • emlékezeti zavarok
    utasítás szerinti munkavégzés hiánya, munkafázisok kihagyása
  • térbeli/időbeli dezoriántáltság
    állomások/megállók kihagyása, dokumentáció helytelen kitöltése, kommunikációs problémák, tolatási balesetek
  • szociális képességek, tolerancia, belátási képességek gyengülése
    jegyvizsgálókkal szembeni utaspanaszok
  • A vasúti forgalom ellátása rendre igen magasfokú figyelmet igényel. Ennek megvalósítása fizikai és kémiai szinten is nagymértékben igénybe veszi az idegrendszert.
  • Javasolható lenne a tour-rendszerű, teljes nappalos/teljes éjszakás beosztások bevezetése, amelyhez a dolgozók többsége képes lenne alkalmazkodni. Az így biológiailag is kiszámítható, rendszerességet - és nem sak adminisztratív jelleggel, de élettanilag is - kellő hosszúságú regenerációs időt tartalmazó beosztások nagymértékben csökkentik a fenti kockázati tényezőket.
  • Fontos, hogy regenerációs időszakot nem szabad a szolgálatleadás és a feljelentkezés közé számítani: a lakó-/szálláshelyre történő utazás időigénye, különösen az éjszakai időszakban akár többszöröse is lehet nappalinak, ezzel értékes pihenőidőtől fosztjuk meg a munkavállalót. (Gyakori, hogy a korlátozott lehetőségek miatt a munkavállaló a hajnali szolgálatkezdés előtt 4-6 órával el kell, hogy hagyja otthonát.)
  • az alkalmazkodás képessége nagymértékben függ az egyéni genetikai háttértől is. Szinten kizárólag a gyakorlatban dől el, hogy valaki milyen mértékben képes az éjszakai munkavégzésre. Ennek figyelembevételével tudomásul kell vennünk, hogy egyes munkavállalók csak nappalos szolgálatban képesek az elvárt teljesítményre. Amennyiben ezt számukra nem biztosítjuk, úgy kiemelt kockázatot vállalunk.

Az idősödő, nyugdíj előtt álló munkavállalók pályaalkalmassági eredményeit összegezve kb. 57 éves kornál bizonyos pszichofiziológiai képességek (pl. reakcióidő) egyértelmű, hirtelen csökkenését figyeltük meg. Mentális rendszerezési képességük is más a fiatalabb korosztályhoz viszonyítva. Számukra megoldás a munkaterhelés fokozatos csökkentése. A regresszív terhelés:

  • több regenerációs lehetőséget, így kevesebb kockázatot jelent
  • felkészíti a munkavállalót a nyugdíjazásával járó sokkal inaktívabb időszakra. Ennek hiánya - bár erről kevés szó esik - szintén magas szintű stresszel jár, amely a tapasztalataink szerint igen káros hatással van az egészségi állapotra is.

A közlekedési balesetek elemzésénél újra és bebizonyosodik, hogy a tapasztalattal járó rutin sok esetben nem képes meggátolni a hibázást. A bekövetkezett kritikus események forgatókönyve gyakran más utat követ, mint a tapasztalat séma alapú rendszere: inkább az igen gyors felismerésen és döntésen (és kevésbé a kivitelezés minőségén) múlik a károk megelőzése.

Körülmények

A 2017-es UIMC vasútegészségügyi világkonferencia résztvevőivel (ld. Deutsche Bahn, Virgin Rail, SBB foglalkozás-orvostani szakemberei)
történt egyeztetések rámutattak, hogy a magyar vasúti rendszer igen fragmentált (a teljesség igénye nélkül):

  • a járműállomány igen sok típusból/altípusból tevődik össze, a biztosítóberendezések technológiája és telepítési kora között akár egy vonalon sem ritka a 70-80 évnyi különbség.
  • pályaszakaszonként is eltérő lehet a biztonsági rendszerek támogatási (az emberi hibát kiküszöbölni hivatott beavatkozás, ld. különböző EVM vb., stb.) szintje.

Fenti jellegzetességek mellett igen nehéz a kritikus szituációkban való gyors, reflexszerű reakció, túl sok szabályt, technológiai jellemzőt kell fejben tartani. A tudás vizsgaképességének és használhatóságának megtartása jóval több időt és energiát igényel a letisztultabb infrastruktúrákhoz képest.

Mindezek fényében megállapítható, hogy a kiválasztáson jól teljesítő munkavállalók is jelentős képességcsökkenést szenvedhetnek, természetesen jelentős egyéni különbségekkel, miközben az infrastruktúra jellegzetességei miatt a társvasutakénál jóval nagyobb terheléssel kell szembenézniük.