Összes hír 2018 | 2017 | 2016 | 2015 | 2014 | 2013 | 2012 | 2011 | 2010 | 2009 | 2008 | 2007
© VDSzSz Szolidaritás - www.vdszsz.hu/page/13/artID/7051/html/ausztral-tudosok-sze.html

Ausztrál tudósok szerint negyven év felett az optimális heti munkaidő 25 óra!


Egy friss ausztrál kutatás kimutatta, hogy negyven felett kifejezetten káros a negyvenórás munkahét: rontja az emberek intellektuális képességeit. És akkor még az éjszakai műszakról nem is beszéltünk!

A kutatók azt találták, hogy negyven felett heti 25 óránál többet dolgozni nem tesz jót. Hat ezer 40 év feletti kognitív képességeit vizsgálták annak függvényében, hogy mennyit dolgoznak egy héten. Az optimum 25 órára jött ki. Aki ennél kevesebbet dolgozik, annak ellustul az agya, kevésbé tud gyors reakciókat produkálni. A "használod vagy elveszíted"-elv jegyében az emberi agynak idősebb korában is jól jön a munka – magyarázza Colin McKenzie, a kutatás vezetője. A munka, az agy használata segít fitten tartani értelmi képességeket. Ugyanakkor viszont a hosszú munkaórák fáradtságot, fizikai és lelki stresszt okoznak, ami viszont rontja a képességeket.

Beszélhetünk „folyékony” és „kristályos” intelligenciáról. A folyékony intelligencia az, hogy hogyan értjük meg és hasznosítjuk az új információkat, vagyis újszerű feladathelyzetekben milyen teljesítményt nyújtunk. Rossz hír, hogy ez a képesség már húszéves kor után hanyatlani kezd. A kristályos vagy rögzült intelligencia pedig arról szól, hogy a megtanult, tapasztalt ismereteket mennyire hatékonyan tudjuk alkalmazni. Sajnos ez utóbbinak a gyarapodása is leáll harminc felett. Így azután, mire az ember negyven lesz, már rosszabbul teljesít memória, alakfelismerés vagy mentális gyorsaság tesztekben.

Ehhez járul még a stressz, amit a hosszabb munkaórák jelentenek. A túl sok munka stresszfokozó és teljesítménycsökkentő hatását már számos kutatásban kimutatták. Az értelmi képességekre a stressz leginkább a hormonokon keresztül hat, a stressznél kiválasztódó kortizol, illetve a szteroidok rontják a rövid távú memóriát, a koncentrációt, az ösztönös (sokszor indulatos) válaszok gátlását, és a racionális gondolkodást. Amiben McKenzie-ék kutatása újat mond, az az, hogy a képességek romlása a sok munka miatt már az eddig hittnél jóval korábban, negyven év körül elkezdődik.

Több tényező is van, ami arra mutat, hogy a negyveneseknek kevesebbet kéne dolgozni, hogy megőrizzék kognitív fittségüket. Ebben a korban az ember általában egy vagy több más korosztályú emberről is gondoskodik. Ellátja a gyerekeit, ápolja idősödő, beteg szüleit. Ezt általában a munka mellett, után csinálja, és oda jut, hogy gyakorlatilag sosem tud pihenni.

A negyvenórás munka, utána a másokról való gondoskodás nem hagy időt semmilyen egyéni kedvtelést, kikapcsolódást okozó tevékenységre, így a negyvenesek erre az alvásidejükből csípnek le. Sokan megtanulnak napi 4-6 óra alvással elketyegni, pedig a tudomány jelen álláspontja szerint a károsodások megelőzéséhez minimum napi 7 órára lenne szükség 26 év felett.

Nyilvánvaló, hogy kevés ember tud arról álmodni, hogy majd a munkahelye belemegy abba, hogy 25 órát dolgozzon, és az ezzel keresett pénze elég is lesz a megélhetésre. Nem is feltétlenül mindenkinek működik ez a modell. Az viszont tény, hogy akik igazán jól teljesítenek, képességeiket maximálisan kihasználják, nem dolgoznak heti 35 óránál többet. Igazából egy munkahelyen sem úgy zajlik az élet, hogy az eltöltött 8-10 órából minden perc munkával telik.

Lehet reménykedni abban, vagy tenni azért, hogy Magyarországon is felismerjék a munkáltatók, hogy ha jól teljesítő, egészséges munkatársakat szeretnének, akkor érdemes lenne átgondolni, milyen rugalmasabb, az egyéni élethelyzeteknek jobban megfelelő foglalkoztatási formákat tudnak bevezetni.

Egy másik kutatásban a brit Surrey-i Egyetem és az amerikai Washingtoni Állami Egyetem (WSU) kutatói szerint már három éjszakás műszak anyagcsere-zavarhoz vezethet, hosszabb távon túlsúlyt és diabéteszt (is) okozhat  az éjszakai munkavégzés.

A vizsgálatban vérmintákat gyűjtöttek olyan egészséges önkéntesektől, akik éppen befejeztek egy szimulált nappali munkaműszakot vagy egy szimulált éjszakai műszakot. A kutatók elemezték ezeket a vérmintákat, metabolitokat kerestek. A metabolitok az emésztésben résztvevő kémiai folyamatok termékei. Ilyen folyamatok a táplálék lebontása és oxidációja, és a sejtekben és szervekben lejátszódó egyéb anyagcsere-folyamatok.

Az eredmények arra utalnak, hogy az éjszakai műszak után az emésztőrendszerrel összefüggő metabolitok 24 órás ritmusa 12 órával eltolódott, holott a résztvevők agyának fő biológiai órája csak 2 órával tolódott el.

"Senki sem tudta eddig, hogy az ember emésztőszerveinek biológiai órája ilyen alaposan és gyorsan megváltozik a munkabeosztás hatására, még akkor is, ha az agy órája alig alkalmazkodik ehhez a beosztáshoz. Ennek eredményeképpen a dolgozók testében bizonyos biológiai jelzések azt üzenik, hogy nappal van, míg mások azt, hogy éjszaka, ez pedig az anyagcsere problémáihoz vezet

- mondta Hans Van Dongen, a WSU kutatója, a tanulmány egyik szerzője. A kutatásban 14 önkéntes vett részt, akik 7-7 napot töltöttek el a WSU alvásmegfigyelő központjában.

Először a csoport egyik fele háromnapos szimulált nappali műszakot, a másik fele háromnapos szimulált éjszakai műszakot teljesített. Ezután mindannyian egy rutinprotokollt teljesítettek, amely arra szolgál, hogy külső hatások nélkül tanulmányozza az ember belsőleg generált biológiai ritmusát. Ennek során 24 órán keresztül ébren tartották őket egy félig megdőlt pozícióban, minden órában ugyanolyan ételt kaptak, emellett állandó fényviszonyokat és hőmérsékletet biztosítottak számukra. Háromóránként vettek tőlük vért a kutatók.

A mintákat 132 különböző metabolitra vizsgálták. 27 metabolit 24 órás ritmust követett. Ezek közül 24 drámai módon 12 órás eltolódást mutatott az éjszakai műszak után, a nappali műszak után azonban nem. Ez azt jelenti, hogy mindössze három napnyi éjszakai műszak hatására felléphet anyagcserezavar - állapította meg Debra Skene, a Surrey-i Egyetem neuroendokrinológusa.

A PNAS tudományos lapban megjelent kutatás egyúttal cáfolja azt az eddigi meggyőződést, amely szerint az anyagcsere problémáit az éjszakai műszakban dolgozóknál az agy belső órája okozza, amely normál esetben a nappal-éjszaka körforgáshoz igazítja az emberi szervezet működését, és a fényből érkező információk alapján szinkronizálja a test szerveinek és szöveteinek ritmusát. Vagyis a májban, bélben és a hasnyálmirigyben lévő külön biológiai órák - úgynevezett perifériás oszcillátorok - önállóan működnek a kutatók szerint.

A tanulmány elindíthat további kutatásokat, amelyek bizonyíthatják, hogy a váltott műszakban dolgozók fogékonyabbak más krónikus betegségekre is, például a krónikus vesebetegségre, valamint a mell-, a prosztata- és a bőrrákra - vélekednek a szakemberek.