Összes hír 2018 | 2017 | 2016 | 2015 | 2014 | 2013 | 2012 | 2011 | 2010 | 2009 | 2008 | 2007
© VDSzSz Szolidaritás - www.vdszsz.hu/page/13/artID/7091/html/nem-ujdonsag-veszely.html

Nem újdonság: veszélyes lehet rendszeresen keveset aludni!


Az adatok alapján a kialvatlanság jelentősen növeli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. 

Nemrég az Európai Kardiológiai Szövetség találkozóján több olyan tanulmányt is bemutattak, melyek az alváshiány egészségügyi hatásait járják körül – számol be a Business Insider.

Epameinondasz Fountasz, az Onasszisz Szívsebészeti Központ munkatársa a konferencián elmondta, életünk egyharmadát alvással töltjük, mégis alig ismerjük a szív- és érrendszerre gyakorolt hatását. Fountasz kollégáival 11 korábbi tanulmányt elemzett, így közvetett módon több mint 1 millió embert vizsgálhatott.

Bár egyénenként változhat az alvásigény, általánosságban elmondható, hogy egy embernek napi 7-9 óra alvásra van szüksége. Ha valaki nem pihen eleget, az számos súlyos következménnyel járhat.

Már egyetlen álmatlan éjszaka is károsíthatja az agyat

Egy új kísérletben a szakértők Alzheimer-kórhoz köthető fehérjefelhalmozódást fedeztek fel a kialvatlan alanyok agyában. A friss eredmények alapján 6-8 óránál kevesebb alvás 11 százalékkal növeli a koszorúér-betegség és a szívroham esélyét. Meglepő módon a több alvás szintén veszélyes, ez 33 százalékkal emeli meg a kockázatot.

Egy másik vizsgálat arra is rávilágított, hogy azon személyek, akik napi 6 óránál kevesebbet alszanak, 27 százalékkal gyakrabban tapasztalnak érszűkületet. Egy harmadik kutatásban pedig arra jutottak, hogy a napi öt óránál kevesebb alvás megduplázza a súlyos szív- és érrendszeri események valószínűségét.

Fontos kiemelni, hogy az új tanulmányok csak összefüggést mutattak ki a pihenés hiánya és a kardiovaszkuláris rendellenességek között, azt azonban nem írják le, hogy mi lehet a jelenség oka. Ahhoz, hogy a szakértők felderítsék a kapcsolat mögött álló tényezőket, további vizsgálatokra lesz szükség.

Az egyenlőtlen munkaidőbeosztásban (fordulószolgálat, vezényelt munkaidőbeosztás) foglalkoztatottak szervezete átlagosan 10 évvel elhasználtabb. A Vasútegészségügyi Nonprofit Közhasznú Kft. feljegyzése a vasúti munkavállalók (forgalommal szorosan összefüggő munkakörök) pszichés teljesítményének változásáról

Fáradtság, munkavégzési idő

A jelenlegi műszakbeosztási struktúrában egyértelműen megfigyelhetők az alábbiak:
a munkavállalók (elsősorban mozdonyvezetők) műszakkezdési időpontjai gyakran meg sem közelítik az alvás-ébrenlét ciklus (cirkadián ritmus) periodikusságát. Vezénylések tanulmányozásából kiderült, hogy rendszeres a progresszíven tolódó műszakkezdés. Példa: egymást követő késő esti-éjfél-hajnali feljelentkezési időpont. A ritmus működését természetes környezeti (nappal-éjszaka) és hormonális/genetikus tényezők befolyásolják, a mesterséges beavatkozás pedig már rövidtávon is súlyos kifáradáshoz vezet. 3-4, a fentiek szerinti beosztásban töltött munkanap után ugyanennyi szabadnap szükséges ahhoz, hogy az egyensúly helyreállítható legyen. Ennek hiányában krónikus kifáradás következik be, amely az alábbi hibákat okozhatja

  • koncentrációs zavarok
    berendezések félrekezelése, lényegesen megnövekvő reakcióidő, stb., helytelen vágányút beállítása, jelzőmeghaladás
  • emlékezeti zavarok
    utasítás szerinti munkavégzés hiánya, munkafázisok kihagyása
  • térbeli/időbeli dezoriántáltság
    állomások/megállók kihagyása, dokumentáció helytelen kitöltése, kommunikációs problémák, tolatási balesetek
  • szociális képességek, tolerancia, belátási képességek gyengülése
    jegyvizsgálókkal szembeni utaspanaszok
  • A vasúti forgalom ellátása rendre igen magasfokú figyelmet igényel. Ennek megvalósítása fizikai és kémiai szinten is nagymértékben igénybe veszi az idegrendszert.
  • Javasolható lenne a tour-rendszerű, teljes nappalos/teljes éjszakás beosztások bevezetése, amelyhez a dolgozók többsége képes lenne alkalmazkodni. Az így biológiailag is kiszámítható, rendszerességet - és nem sak adminisztratív jelleggel, de élettanilag is - kellő hosszúságú regenerációs időt tartalmazó beosztások nagymértékben csökkentik a fenti kockázati tényezőket.
  • Fontos, hogy regenerációs időszakot nem szabad a szolgálatleadás és a feljelentkezés közé számítani: a lakó-/szálláshelyre történő utazás időigénye, különösen az éjszakai időszakban akár többszöröse is lehet nappalinak, ezzel értékes pihenőidőtől fosztjuk meg a munkavállalót. (Gyakori, hogy a korlátozott lehetőségek miatt a munkavállaló a hajnali szolgálatkezdés előtt 4-6 órával el kell, hogy hagyja otthonát.)
  • az alkalmazkodás képessége nagymértékben függ az egyéni genetikai háttértől is. Szinten kizárólag a gyakorlatban dől el, hogy valaki milyen mértékben képes az éjszakai munkavégzésre. Ennek figyelembevételével tudomásul kell vennünk, hogy egyes munkavállalók csak nappalos szolgálatban képesek az elvárt teljesítményre. Amennyiben ezt számukra nem biztosítjuk, úgy kiemelt kockázatot vállalunk.

Az idősödő, nyugdíj előtt álló munkavállalók pályaalkalmassági eredményeit összegezve kb. 57 éves kornál bizonyos pszichofiziológiai képességek (pl. reakcióidő) egyértelmű, hirtelen csökkenését figyeltük meg. Mentális rendszerezési képességük is más a fiatalabb korosztályhoz viszonyítva. Számukra megoldás a munkaterhelés fokozatos csökkentése. A regresszív terhelés:

  • több regenerációs lehetőséget, így kevesebb kockázatot jelent
  • felkészíti a munkavállalót a nyugdíjazásával járó sokkal inaktívabb időszakra. Ennek hiánya - bár erről kevés szó esik - szintén magas szintű stresszel jár, amely a tapasztalataink szerint igen káros hatással van az egészségi állapotra is.

A közlekedési balesetek elemzésénél újra és bebizonyosodik, hogy a tapasztalattal járó rutin sok esetben nem képes meggátolni a hibázást. A bekövetkezett kritikus események forgatókönyve gyakran más utat követ, mint a tapasztalat séma alapú rendszere: inkább az igen gyors felismerésen és döntésen (és kevésbé a kivitelezés minőségén) múlik a károk megelőzése.