Összes hír 2018 | 2017 | 2016 | 2015 | 2014 | 2013 | 2012 | 2011 | 2010 | 2009 | 2008 | 2007
© VDSzSz Szolidaritás - www.vdszsz.hu/page/13/artID/7169/html/zahony-teruletrol-ke.html

Záhony területről két teli busszal indultak tagtársaink Kassa meghódítására!


De végül persze Kassa hódított meg mindenkit. 

Olyan sokan vágytuk látni, hogy területi vezetőnk most sem akart csalódást okozni senkinek: Kassára is két teli busszal indultunk a történelmi óváros felfedezésére. Fényes Elek 1851-ben így ír Kassáról:

Kassa (…) egy a legszebb legrégibb, s legmüveltebb királyi városaink közül, Abauj-Torna vmegyében, (...) majd minden oldalról szőlőhegyekkel körülkeritett gyönyörü kies völgyben fekszik, a Hernád vize partján. Maga a hajdan nagyon megerősitett város kicsiny, de széles rendes utczái, csinos sőt pompás épületei miatt, méltán legszebb városaink közt foglal helyet.

 

Első sétánk a fő utca központjában álló dómhoz, az Árpádházi Szent Erzsébet tiszteletére emelt székesegyházhoz vezet. A gótikus stílusú katedrális lenyűgöző látvány, a magyar történelemben kevéssé jártas látogatónak is fogalom, számunkra viszont zarándokhely.
Két csoportban tudunk csak bejutni, egy csöppet várnunk is kell, ezért megtekintjük az 1500-as években öntetett hatalmas harangot, ami 450 éven át szolgálta a várost. Márai Sándor, Kassa nagy szülötte így emlékezik:

Zengésdre élt, halt, viaskodott ez a város, évszázadokon át, mikor zavar volt a lelkekben, és ellenség a kapuk előtt…

 

Bebocsátást nyerünk, a magyar ajkú idegenvezető lekísér bennünket az altemplomba. Itt helyezték örök nyugalomra 1906-ban II. Rákóczi Ferenc fejedelem Rodostóból hazahozott hamvait, édesanyja Zrínyi Ilona és a fejedelem idősebbik fia, Rákóczi József hamvaival együtt. Itt nyugszik még generálisa, tábornagya Esterházy Antal gróf, udvarmestere Sibrik Miklós ezredeskapitány, társa Bercsényi Miklós gróf és annak felesége, Csáky Krisztina grófnő. A szarkofágokat nemzeti színű szalagos koszorúk sokasága borítja. Csendben rójuk le tiszteletünket a nagy fejedelem és társai előtt.

Vezetőnk továbbkísér; a katedrális belseje is impozáns, legnagyobb kincseként és látványosságaként a Szent Erzsébet főoltárt tartják számon. Középen a Napba öltözött Szűz Mária szobra áll, karján a kis Jézussal, jobbján Keresztelő Szent János anyja, Erzsébet, balján Árpádházi Szent Erzsébettel. Csodáljuk a remekművű szobrokat, domborműveket, a monumentális „kő-csipke” szentségtartót, amit tíz évig faragott a művész, Kassai István, és a világ legszebb ilyen jellegű alkotásának tartanak. Megcsodáljuk a gyönyörű orgonaszekrényt, a királylépcsőt és a királyi oratóriumot, amit Mátyás király építtetett. A dóm külső bejáratú tornyába érdemes felmászni a megkopott csigalépcsőkön, odafentről felejthetetlen panoráma nyílik a városra.

A dómtól nem messze középkori hangulatú kis kápolna áll: a Szent Mihály kápolna. Az épület valaha temetőkápolnaként szolgált, vezetőnk elmondása szerint meghitt hangulata miatt sokan itt kelnek egybe.

A finom ebéd után szétszéled a társaság, kis csapatunk halkan beszélgetve, nézelődve caplat fölfelé a macskaköves utcákon, úticélunk a Rodostói ház. Előtte, egy hatalmas kőtömbön áll a fejedelem méltóságteljes szobra, koszorúkkal övezve.
Itteni vezetőnk elmondja, hogy a középkori városfal Hóhér-bástyájához építették a törökországi ház pontos mását, több eredeti elemet is beépítve. Az alsó szinten Rákóczi életéről, a felkelésről, majd a hazaszállításról láthatunk kiállítást, a felső szinten találhatóak a családról készült festmények, másik teremben a szertartás archív filmfelvételébe is belenézhetünk, az újratemetés kellékei is itt sorakoznak. Az egyik legszebb koszorút Szabolcs vármegye küldte: hatalmas ezüstkoszorú, számtalan ezüst levélkével, minden egyes levélbe az adományozó helység neve van bevésve. Újabb teremben az eredeti török ebédlő berendezési tárgyait láthatjuk. Megcsodálhatjuk a fejedelem által faragott gyönyörűen megmunkált karosszék másolatát is. A rodostói kápolna emléktárgyai között található többek között Rákóczi énekeskönyve, halotti leple és ruhájának csipkéi is.

Elhagyjuk a múzeumot, visszafelé sétálunk a hangulatos utcákon, szépen felújított régi épületeket csodálunk. A zenélő szökőkút felé tartunk. Üldögélünk a parkban, bámuljuk a változó magasságú vízsugarakat, és várjuk az óránként megszólaló harangjátékot. A szökőkút tényleg szép, de amint megszólal a zene úgy, hogy legalább két harang nem szól, kimarad az ütemből, az örömóda hangjai fura, szomorkás zenebonává torzulnak. Valahogy mégis ide illő, meg sem lepődünk. Tudomásul vesszük, mint annyi mindent, ami itt is helyrehozhatatlanul megváltozott.

A valóság nemcsak az, ami kilátszik belőle: házak és az emberek; a valóság a múlt is, a valóság egy fénytörés is, amely nincs már, s mégis hozzátartozik a leltárhoz.

 

Márai Sándor, (Kassai emlék, 1936)

Tartalmas és emlékezetes út volt, köszönet Záhony Területnek a szervezésért.

Papp Hajnalka Gyöngyi