Összes hír 2019 | 2018| 2017 | 2016 | 2015 | 2014 | 2013 | 2012 | 2011 | 2010 | 2009 | 2008 | 2007
© VDSzSz Szolidaritás - www.vdszsz.hu/page/13/artID/7255/html/az-ugyeszseg-hataroz.html

Az ügyészség határozata szerint a rendőrség törvénysértően járt el tagtársunkkal szemben!


Az utas által bántalmazott munkavállalót a rendőrség a budapesti 18. kerületi kapitányságra szállította, telefonját kikapcsoltatták, elvették, őt pedig rabosították. Tagtársunk megrázó története következik.

Tagtársunk 2019. január 4-i gyanúsítotti kihallgatásáról jegyzőkönyvet vettek fel, az abban leírt gyanúsítással szemben később az alábbiakban olvasható panasszal élt: az utas támadt rá, a munkavállaló csupán életét, testi épségét, munkaeszközeit védte a támadástól és a szándékos rongálástól. De mi is történt január elején?

Január 4-én reggel 05 óra 30 perckor álltam munkába Debrecenben, mivel Püspökladányban lakom, ehhez hajnali három órakor kellett kelnem, hogy beutazzak Debrecenbe. Amikor az utas rám támadt, 11 óra körüli időben, már visszaútban voltunk Budapest-Nyugati pályaudvarról Debrecenbe.
A támadást követően - melyben magam is megsérültem - csupán a mentősök látták el sérülésemet. Ekkor azt mondták, hogy egy mentőautóban nem szállíthatnak az utassal, a kiérkező rendőrök pedig azt mondták, hogy hamar végzünk, utána majd elmehetek látleletet vetetni. Ezt követően a XVIII. kerületi kapitányságra szállítottak.
A Kapitányságon az elkövetkező órákat egy zárkában töltöttem először egyedül, majd több, számomra kellemetlen személy társaságában.
Mivel személyes dolgaimat tartalmazó táskámat Kollégám magával vitte Debrecenbe, nem volt nálam sem enni- sem pedig innivaló. Később kaptam vizet, de ebédet nem kértem, nem gondoltam arra, hogy több mint 5 óra hosszat fogok a zárkában tölteni a meghallgatásig.
Ezen a meghallgatáson az ügyre vonatkozó részletes nyilatkozatot nem tettem, mivel azt javasolták, hogy arra egy másik alkalommal kerüljön sor, melyről értesíteni fognak, és arra már ügyvéddel menjek.
Mivel az idő igencsak előrehaladt, alig vártam, hogy hazaindulhassak. Családomat sem tudtam értesíteni és - mivel telefonomat kikapcsolt állapotban elvették tőlem - ők sem tudtak elérni telefonon.
Ilyen körülmények között került sor a meghallgatásomra, amely - a jegyzőkönyv tanúsága szerint is - 16 óra 54 perctől 17 óra 14 percig tartott, melyet követően még majd egy órát kellett tovább várakoznom a rendőri intézkedésről kiállított igazolásra.
Csak ezt követően indulhattam vissza Debrecenbe, ahová 21 órakor érkeztem, hogy munkahelyemen még további feladatok vártak rám, látleletet is csak ezt követően másnap tudtam vetetni a karcagi Kórházban.
Az átélt események hatására (hajnali kelés miatti fáradtság, az ellenem irányult támadás, több órás várakozás egy zárkában, stb.) stresszhelyzetben voltam, ezért a jegyzőkönyvet nem olvastam el. Ezen kívül az olvasásban az is korlátozott, hogy olvasószemüvegem olyan mértékben szennyeződött a dulakodás során, hogy használhatatlan volt, enélkül pedig homályosan látok, olvasni nem tudok. A jegyzőkönyvet rögzítő nyomozónő olvasott fel a jegyzőkönyvből részleteket, de a fogalmak értelmezése gondot okozott számomra, mivel nem vagyok jártas a büntetőeljárásban.
Már azt is megalázónak és igazságtalannak éreztem, amikor ujjlenyomatot vettek tőlem, és lefényképeztek, egyszóval rabosítottak, holott rám támadtak, és csupán magamat, életemet, testi épségemet valamint munkaeszközeimet védtem. Történt mindez annak ellenére, hogy munkámat közfeladatot ellátó személyként végeztem, amikor a támadás ért.
Miután hazaértem, és kipihentem magam, elolvastam a jegyzőkönyvet, és csak akkor tudatosult bennem, hogy mit tartalmaz, ezért szeretnék panasszal élni az abban foglaltakkal szemben.

 

Ezt követően a Budapest XVIII. és XIX. kerületi ügyészség a nyomozati iratok felülvizsgálata alapján megállapította, hogy tagtársunk

gyanúsítotti kihallgatásának időpontjában nem állt rendelkezésre olyan bizonyíték, amely a vele közölt bűncselekmény megalapozott gyanúját alátámasztotta volna. Mivel a megalapozott gyanú közlésére idő előtt, a bűnösséget alátámasztó adatok hiányában került sor, a nyomozó hatóság a gyanúsítotti kihallgatásra irányuló eljárást (...) törvénysértően végezte el.

 

Az ügyészség a törvénysértést megállapította, egyúttal tagtársunk gyanúsítotti jogállását megszüntette.

Ismeretes: Barna István, a VDSzSz Szolidaritás debreceni területi vezető ügyvivője a történtek után Katona Sándor TSZVI-igazgatóhoz fordult, mivel információink szerint egyedül a TSZVI területén az elmúlt fél évben 8-10 közfeladatot ellátó vezető jegyvizsgálót, jegyvizsgálót ért bántalmazás az utasok részéről. Ez a szám nem tartalmazza a leköpéseket, a lökdösődéseket, a verbális agressziót, stb.

Tagtársunk a hatósági vegzálás során a MÁV-Starttól segítséget nem kapott, ezért Barna István területi vezető ügyvivő a munkáltató részére írt levélben felvetette: 

hogyan tudnánk segítséget nyújtani azoknak a munkavállalóknak, akiket munkavégzés közben megtámadnak, és ezért nemcsak a támadót, hanem a munkavállalót is hatósági (például rendőrségi) eljárás alá vonják.

 

Javasolta, hogy a Debreceni TSZVI mutasson jó példát a testkamerák alkalmazásában, természetesen önkéntes alapon. Jelezte, hogy a területen több tagtársunk jelezte, hogy amennyiben lehetősége nyílna rá, alkalmazná a testkamerát. Ezenkívül javasolta egy olyan útmutató elkészítését, melyből a munkavállalók megtudhatják, hogy egy támadás miatt milyen eljárásra számíthatnak, és azt követően milyen jogi lehetőségeik vannak (például a látlelet készítése munkaidőnek számít-e, rendőrségi eljárás során tanúvallomást tegyen-e, milyen jogai vannak a munkavállalónak, ha meggyanúsítják, stb.)

Kezdeményezte, hogy a MÁV-Start Zrt. hozzon létre olyan jogsegélyszolgálatot, amely közfeladatot ellátó személyt ért támadás esetén azonnal tud reagálni, és az eljárásban a munkavállalót képviselni.

Ezt követően a fentieket a VDSzSz Szolidaritás alelnöke Csépke András, a MÁV-Start Zrt. vezérigazgatója részére továbbította, jelezve, hogy a MÁV-Start a lassan megszámlálhatatlan ügybeni fellépéseink ellenére sem képes a feltétlen elkötelezettségéről mindannyiszor megerősítő nyilatkozataikon túlmenő hatásos intézkedéseket hozni munkatársaik testi és mentális védelme érdekében. Megjegyezte, hogy a kudarc gyászos eredményeként tagjaink kénytelenek nap mint nap a testi épségüket - hovatovább az életüket - kockára téve hűen szolgálni a vasutat, és tűrni a primitív aljasság okozta megaláztatást.

Szakszervezetünk a leghatározottabban követeli, hogy a MÁV-Start vezetése ne csak szavakban, hanem értékelhető tettekben is adjon tanúbizonyságot, hogy - eleget téve morális valamint törvényi kötelezettségének - maradéktalanul biztosítja a biztonságos munkavégzés feltételeit, továbbá gátat vet a vasutas munkavállalók elleni gyáva, egyre félelmetesebb barbár támadásoknak, illetve annak, hogy az érintettek tűrni kényszerüljenek a rémületet keltő, megalázó, alpári, alávaló viselkedést.

Nyomatékosította, hogy a munkáltató a támadások következményeként bajba került munkatársainak azonnal siessen a segítségére, így ne kelljen a testi sérüléseken, lelki megrázkódtatáson kívül még a hatósági vegzálást is magukra hagyatottan elviselniük.