Összes hír 2019 | 2018| 2017 | 2016 | 2015 | 2014 | 2013 | 2012 | 2011 | 2010 | 2009 | 2008 | 2007
© VDSzSz Szolidaritás - www.vdszsz.hu/page/13/artID/7322/html/mire-terjed-ki-a-mun.html

Mire terjed ki a munkavállaló (esetünkben pályamester) munkajogi felelőssége?


Tagtársunk – egy általa felügyelt – éjszakai vágányzár során jelentős mértékben túllépte az arra megállapított időt. A munkáltató a fegyelmi felelősséget kollégánkra terhelte azzal, hogy „a vágányzárért ő volt felelős”. A közelmúltban sikerrel záruló esetről számolhatunk be.

Álláspontunk szerint pályamester tagtársunk nem volt vétkes, hiszen úgy járt el ahogyan az adott helyzetben általában elvárható, azaz a munkát jó minőségben elvégezte, a késedelem oka pedig kizárólag az előre nem látható, kedvezőtlen körülményekben kereshető.
Az ügyet színesítette, hogy a fegyelmi határozatot nem a – kizárólagos hatáskörrel rendelkező – munkáltatói jogkörgyakorlója hozta, hanem helyette felettese, a területi pályalétesítményi osztályvezető járt el.
Tekintettel arra, hogy a hatályos KSZ egyértelmű rendelkezést tartalmaz a tekintetben, hogy „a munkáltatói jogkört az gyakorolja, aki a munkavállaló vonatkozásában – az ezt szabályozó Alapítói Határozat szerint – erre jogosult, illetve köteles”, ezt a körülményt érvénytelenségi (ezen belül semmisségi) okként jelöltük meg.

Az elsőfokon eljáró Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletében keresetünket rekordgyorsasággal elutasította. A bíróság szerint minden rendben volt, nincs itt semmi látnivaló, tessék továbbmenni.

Az ítélettel szemben természetesen fellebbezéssel éltünk és – láss csodát – a Miskolci Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét mindenben megváltoztatta, a munkáltató határozatát hatályon kívül helyezte.
Álláspontja szerint alperes munkáltató egyáltalán nem tudta bizonyítani a konkrét kötelezettségszegést, és pályamester kollégánk pedig nyilvánvalóan nem tekinthető „általános felelősnek”.

A bíróság megállapította azt is, hogy a munkáltatói eljárása több okból is jogellenes volt. Mindenekelőtt a munkáltatói hatáskör elvonása nyilvánvalóan utasításba ütközik, és miután a bírói gyakorlat alapján a munkáltató saját jognyilatkozataihoz (saját utasításaihoz is) kötve van, így az attól való eltérés nem megengedett.
Ugyanakkor az Mt. más szabályainak, így az általános magatartás követelményeinek (különös tekintettel a 6. § (1) és (2), továbbá a 7.§ (1) bekezdéseire) a hivatkozott munkáltatói magatartás nyilvánvalóan nem felel meg, azokat kifejezetten sérti. Ennek megfelelően munkaviszonyra vonatkozó szabályokba is ütközik, többek között ezért semmis.

A törvényszék – az elsőfokon eljáró bírósággal szemben – ebben is osztotta álláspontunkat, és jogellenesnek nyilvánította az alperes által meghozott határozatot, mivel nem is álltak fenn a munkáltatói jogkörgyakorlás átruházásának – a munkáltató saját belső szabályzatában megállapított - feltételei. Azaz nem lehetett volna a jogkört elvonni.

A munkáltatói hatalomnak korlátja mindenekelőtt maga a jog, azaz a jogellenes munkáltatói intézkedéseknek a bírói hatalom képes útját állni.
Azt is megállapította a Miskolci Törvényszék, hogy a jogokat rendeltetésüknek megfelelően lehet csak gyakorolni, így a 2012-ben hatályba lépett Mt. azon „újítása” (Mt. 20.§ (3) bekezdése), ami biztosítja a munkáltató számára a jognyilatkozat utólagos jóváhagyását, nem mindenható, nem „jolly joker”, amit a munkáltató a pakliból bármikor előránthat.

dr. Szabó Imre, jogtanácsos, VDSzSz Szolidaritás