Összes hír 2019 | 2018| 2017 | 2016 | 2015 | 2014 | 2013 | 2012 | 2011 | 2010 | 2009 | 2008 | 2007
© VDSzSz Szolidaritás - www.vdszsz.hu/page/13/artID/7442/html/mar-hogyne-jatszana-.html

Már hogyne játszana szerepet a munkabalesetekben a túlzott rendkívüli munkavégzés, a hajszolt munkarend, a beosztástól eltérő munka?!


Ebben a munkavédelmi képviselőkkel közösen kell bebizonyítani a munkáltató felelősségét: a kártékony munkáltatás, a munkavállalók kizsigerelése valóban közrejátszhat a munkabalesetek bekövetkezésében! De ez perek tucatjai nélkül nem fog menni, a VDSzSz Szolidaritás készen áll.

Halasi Zoltán, a VDSzSz Szolidaritás munkavédelmi képviselői számára tartott konferencián rámutatott arra - az üzemi tanácsok érdemeit nem kisebbítve- hogy a mai helyzetben a munkavédelmi képviselők számára sokkal több feladat és lehetőség van, mint mondjuk egy üzemi tanácsnál. Legalábbis, a jogokat tekintve. És ezzel a joggal pedig már végre élni kellene.

Hiszen ha jogaink vannak, akkor ezeket érvényesítsük, és ezeket a jogokat épp a munkavédelmi képviselők közvetíthetik tagjaink felé, hiszen ők vannak jelen a munkahelyeken, és tudnak a bekövetkező eseményekről.

A munkavédelmi képviselők és a szakszervezet a munkabalesetek terén is teljesen összeforrott, ezért is szeretnénk segítséget nyújtani a kártérítési ügyekben. A baleseteket vaggy a kártérítési ügyekben jogi képviselettel segítjük a munkavédelmi képviselők munkáját, így vitán felül áll majd annak eredményessége.

Rá kell kényszeríteni a MÁV-csoport munkáltatóit, hogy a munkakörülmények javuljanak, és ez alatt nem csak a klimatizálást és a munkaruhát értendő, hanem azt, hogy a munkáltatók vállaljanak felelősséget az általuk működtetett munkahelyen munkát végzőkért. Ez pedig csakis úgy lehetséges, ha minden egyes munkabalesetet feltárunk, minden egyes esetről tudtok, minden esetben tájékoztatjátok munkabalesetet szenvedő tagjainkat a lehetőségekről, és

abban is meg is kell erősíteni az embereket, hogy éljenek is ezekkel a jogukkal.

 

Próbáljatok részt venni ezekben az ügyekben már csak azért is, mert az információ is nagyon fontos dolog: mit állapítanak meg, a munkáltató milyen konzekvenciákat von le. Ismert azt a munkáltatói hozzáállás, ami tagadja, hogy bármilyen közrehatása lenne a munkáltatónak a munkabalesettel összefüggésben, és nem is érti, hogyan történhetett. Hiszen a munkáltatónak

hogyne lenne közrehatása, amikor túlzott rendkívüli munkavégzésbe, hajszolt munkarendbe, beosztástól eltérő munkában és egyéb más körülmények között a vezetők frusztrált életét a munkavállalókra kivetítve különleges elvárásokat támasztanak velük szemben, (...) bizonyos területeken, ahol a létszámhiány már olyan mértéket ölt, hogy lassan a működőképesség határát súrolja. Hogyne volna ráhatása, hiszen olyan elvárásokat közvetít a munkavállalók felé, amik biztos, hogy magukban hordozzák a kockázatot. És ez a kockázat nem csak a technikai fejletlenségből, nem csak a bagi kőből adódik, hanem magából a munkáltatási rendszerből is. Gondoljunk, az emelt napi munkaidőre, az elvárt rendkívüli munkavégzésekre, stb. Ez szerintem egy bekódolt kockázat, és ez ellen védekezni kell, mert még van egy szomorú tény: (...) a vasúti munkavállalók 80%-a 40 év fölötti. Tehát nyilvánvalóan ott még magasabb a kockázati tényező amiatt is, hogy megszakítás nélküli munkarendben, össze-vissza dolgoznak, éjjel 1 órakor kezdődik a szolgálat, és lehet, hogy ezt háromszor egymás után is meg kell tenni - ezek mind olyan kockázati tényezők, amelyek biztosan súlyosbítják a helyzetet.

Ezt - a munkavédelmi képviselőkkel közösen - be kell bizonyítanunk a munkavédelem és a kártérítés oldaláról is: ezek az extrém helyzetek hozzájárulnak ahhoz, hogy a vasúti munkavállalók sokszor alkalmatlanná válnak az általuk végzett munkára. (...) Arról nem beszélve, hogy mindenkinek már 65 éves koráig kell dolgozni ugyanolyan körülmények, feltételek között, mint negyven évesen: mindez, csak akkor fog megváltozni, ha ezt be tudjuk bizonyítani, és ehhez egy tucatnyi vagy akár több tucatnyi eset, sikeres kártérítési eljárásra lesz szükség. 

(...) Azt kell megértetni a kollégákkal, ez a legfontosabb, hogy sajnos per nélkül nem fog menni. A KSZ-beli juttatások vívmányok, hogy egyébként ha valakivel munkabaleset történik, azt akkor is ki kelljen fizetni, ha a munkáltató magától nem akarná.

 

Mondjuk a nyolcvanas években lehet, hogy volt közös megegyezés ilyen ügyekben, akkor még a 113. sz. ügyvédi irodában a vállalat jogászai meg a szakszervezet jogászai sokszor eljutottak egyezségre ilyen kártérítési ügyekben, de már erre nem sok esélyt látok - idézte fel Halasi Zoltán, de hozzátette: már pitiáner ügyekben abszolút nem működik együtt a munkáltató,

hanem a jog útjára terelik, hiszen azt gondolják, hogy a munkavállalóknak sem türelmük, sem pénzük, sem támogatottságuk nincs arra, hogy évekig mondjuk egy kártérítési perben pereskedjenek.

 

A kezdeményezés célja, hogy ez teljesen megváltozzon: