Kőfelső: nem volt könnyű, de sikerült

Még 2009. áprilisában kezdődött a történet Budapest Keleti Forgalmi Csomóponton, Kőbánya-Felsőn, ahol a Húsvét előtti utolsó munkanap délutánján egy parancskönyvi rendelettel módosították az állomási technológiát, előzetes konzultáció nélkül.

A munkavállalók tudomást szereztek arról, hogy a forgalmi szolgálattevő és váltókezelő párosa a tornyokban meg fog szűnni, de azt még nem lehetett tudni, melyik marad, ahogy azt sem, hogy aki megy az vajon hová. Ráadásul, az Állomási Végrehajtási Utasítás előírásai a rendelettel több ponton is betarthatatlanná váltak, amit többször is jeleztünk a Biztonsági Igazgatóságon és a Forgalmi Főosztályon is, mivel a helyi szintű egyeztetések rendre eredménytelenül végződtek.

Tagjaink - és persze a többi munkavállaló - türelme is egyre fogyott, hiszen úgy érezték, hogy két ember munkáját kell elvégezniük egyedül, annak ellenére, hogy az állomás rendezői részét ideiglenesen lezárták, de a közlekedő személyszállító vonatok száma emiatt nem csökkent. Sőt.
A Helyi Érdekegyeztető Tanács keretében megállapodtunk, hogy a „feleslegessé vált” váltókezelők egy részét forgalmi szolgálattevőnek fogják beiskolázni, akik a tanfolyam elvégzése után ugyanott végzik majd munkájukat, a többiekre pedig Keleti pályaudvaron van szükség váltókezelőként, tehát a munkahelye mindenkinek megmarad.

A létszámkérdés tehát rendben, az viszont nincs rendben, hogy a munkavállalók - a munkáltató utasítása alapján - úgy látnak el más munkakörbe tartozó feladatokat, hogy azokat időben nem lehet elkülöníteni. Tehát helyettesítési díjra jogosultak, amit hosszú időn át nem ismert el a munkáltató. Hosszas egyeztetések, tárgyalások kíséretében a munkavállalói és szakszervezeti részről a türelem persze egyre fogyott.
Tavaly év végére sikerült elérni egy sokadik konzultáció alkalmával, hogy az érintett munkavállalók megkapják elmaradt járandóságukat.

Pontosabban azt hittük, hogy sikerült: a több százezres összeget ugyanis csak az érintettek fele kapta meg, a többiek valamiért kimaradtak a „szaknévsorból”. Persze nem hagyhattuk annyiban, újabb konzultáció, újabb egyeztetés, és a valódi pont a januári bérek kifizetésével került a történet végére, amikor a „szaknévsorba” az előzetesen kimaradtak is belekerültek – kapva meg elmaradt járandóságukat. Egy biztos: nem Kovács Ernő forgalmi igazgatón múlott, hogy erre ennyit kellett várniuk.

Annak ellenére, hogy nagyon sok idő telt el a probléma keletkezése és megoldása között, valamint, hogy voltak, akik már nem is hittek az egészben, és voltak persze rosszindulatú huhogók is, az érintettek – és minden tagtársunk is – sikerként élheti meg ezt a történetet. Mert jó egy olyan erős, összetartó közösség tagjának lenni, ahol céljainkat el tudjuk érni, és még tudunk örülni a mellettünk álló sikerének is. Kőbánya-Felsőn a „pesti torony” dőlése miatt sajnos még mindig lábujjal is kell kapaszkodni, bár, információnk szerint, már nem sokáig...

Czentnár Béla