Négy nap Erdély és a Duna vadregényes határvidékén
Szakszervezetünk Záhony Területének tagjai idén nyáron ismét útra keltek — ezúttal Temesváron át Herkulesfürdőre, ahonnan a Kazán-szoros, a Vaskapu vízerőmű és a galambóci vár felfedezése várt rájuk. Volt itt elsüllyedt sziget legendája, Ferenc József és Erzsébet királyné emléke, eldugott gyógyvizes medence, és persze meglepetéstorta is — Papp Hajnalka Gyöngyi élménybeszámolója.
A kisvárdai gyülekezőnél gyors örömteli üdvözlések után már a buszon robogunk úticélunk felé.
Első kisebb megállónk a debreceni nagyállomás, itt csatlakozik hozzánk idegenvezetőnk, Endre, aki - mint később kiderül - két lábon járó lexikonként sorolja a történelmi eseményeket, dátumokat, az aktuális tartózkodási helyünkhöz fűződő történeteket, és nem utolsósorban mindent megold, elintéz.
Temesvár belvárosa egy rövid nézelődés erejéig lát vendégül bennünket. Megtekintjük a „Szentlélek eljövetele” ortodox templomot, majd ki-ki kedve szerint cukrászdát, helyi sütödét, ajándékboltot szemel ki célpontnak. A gyors zsákmányszerzés után újra buszra szállunk, gyönyörű erdélyi tájakon visz utunk a célpont, Herkulesfürdő felé. Ahogy haladunk egyre délebbre, a szalmasárga vidék úgy zöldül ki egyre inkább…
Megérkezünk, de mielőtt elfoglalnánk a szállásunkat megnézzük a régi várost, az egykor lenyűgözően szép monarchia korabeli épületeket, Európa egyetlen ívesen kanyarodó kőhídját, ami a Cserna patak fölé épült. Lepillantva felfedezzük a közvetlenül a patakpart medre mellett kialakított kis fürdőmedencéket, amelyekben gyógyvízforrások törnek fel. Valamikor a monarchia ékessége volt Herkules fürdő… I Ferenc József 1852-ben kijelentette „a Cserna völgyében van a földrész legszebb üdülőhelye”. Erzsébet királyné többször pihent itt, szívesen időzött a gyönyörű vidéken. Orvosai is javasolták neki a hely klímáját.
Herkules fürdő régi csodás épületeit már nem lehet patinásnak nevezni. Az elmúlás majd mindenütt könyörtelenül átvette a hatalmat – rozsda, beázott tető, omladozó fal, pergő vakolat néz vissza ránk. Ahol fel is újítottak pár épületet tessék-lássék módon, abban sincs semmi köszönet.
Pár kilométerrel lejjebb a szocializmus érájában épült új városrész tizen-emeletes szállodái pöffeszkednek, fittyet hányva az óváros bújára-bajára, meg a panorámára is.
Idegenvezetőnknek hála egy nagyon kellemes szállodában szállunk meg. A szobákra, az ellátásra nem lehet panasza senkinek. A hívogatóan szép spa részlegben a szauna mellett két gyógyvizes medence nyújt extra élményt a pihenéshez.
Másnap Orsováról induló kiránduló-hajóval fedezzük fel a Kazán-szorost. A Duna békésen szétterülő vizén hajózunk, alattunk hatalmas mélység. Idegenvezetőnk elmondja, hogy a Vaskapu I. gátjának megépítésekor 33 méter magasra duzzasztottak mintegy 2 milliárd köbméter vizet. Víz alá került a régi Orsova, a javarészt törökök által lakott Ada-Kaleh szigete, 12 román és 7 szerb falu. Megtudjuk, Jókai „Az arany ember” című regényében szereplő Senki szigetét Ada-Kaleh ihlette. Az itt lakók többnyire rózsa-, dohány-, szőlőtermesztéssel - és csempészettel :) - foglalkoztak. Vadregényes táj veszi körül a nagy vizet, hegyek, szurdokok, fenyvesek… Egyik hegyoldalból Decebal dák fejedelem grandiózus sziklába faragott arcképe tekint le ránk. Feljebb, a másik oldalon Traianus császár tábláját láthatjuk, amelyet az elárasztás után hoztak fel a mélyből. Láthatjuk Széchenyi új emléktábláját is. Gróf Széchenyi István 1834-37 között építette a Duna bal partján a később róla elnevezett Széchenyi-utat. A Dunának ezen a szakaszán a hatalmas sodrásban a zúgókon keresztül csak vontatással lehetett megoldani a hajók biztonságos átjutását. Erre a célra épült az út, ami részben a sziklákba vájva nem csak a hajók vontatását, de hajózási idényen kívül az áruk szekéren való szállítását is lehetővé tette. Az út és az eredeti tábla szintén víz alá került. Visszaúton a hajón ebédelünk. A frissen sült dunai hal kitűnően van elkészítve, a köret az itt is oly közkedvelt puliszka. Sokan nem gondoltuk volna, hogy a hallal ilyen nagyszerű párosítás.
A hajóból kiszállva elsétálunk az orsovai Szent Korona emléktáblához. A Szent Koronát és a koronázási jelvényeket a szabadságharc bukása után, 1849-ben ásatta el Szemere Bertalan miniszterelnök, mielőtt elhagyta az országot. Az osztrák hatóságok csak 1853-ban találták meg a földbe rejtett ládát. Az eredeti helyszín fölé Korona-kápolnát emeltek, ez szintén víz alá került 1972-ben. Az újjáépített Orsova város modern katolikus templomában helyeztek el egy emléktáblát a történelmi esemény tiszteletére.
Augusztus 5. estéje nemcsak a pihenésről szólt. Aznap ünnepeltük Papp Károly Attila 60. születésnapját is. Olexa Imi köszöntője után a társaság is felköszöntötte a jubilánst, akit meglepetéstortával és pezsgővel ünnepeltünk. Jó hangulatban, sok nevetéssel és jókívánsággal telt az este, ami még emlékezetesebbé tette ezt az utat, szép közös élménnyel gazdagítva csapatunkat. Ebben a hónapban született Majoros Sándor tagtársunk unokája is, Réka. Neki is boldog szülinapot kívántunk. Jó hangulatban, sok nevetéssel és jókívánsággal telt az este, ami még emlékezetesebbé tette ezt az utat, szép közös élménnyel gazdagítva csapatunkat.
Harmadik nap a Vaskapu I. vízerőművet látogatjuk meg. A román-szerb határon fekszik, a román és a szerb erőmű egymás tükörképei. Lifttel megyünk le a látogatói galériába, ahonnan üvegfalon át rálátunk a monumentális turbinacsarnokra. A helyi mérnök - aki beszél az erőműről – elmondja, szigorú szabályozások szerint működik a rendszer. Ha az egyik oldalon leáll egy turbina akár meghibásodás miatt, a másik oldalon is le kell állítani egy turbinát. A két erőmű folyamatosan azonos mennyiségű energiát termel. Látunk javítás alatti kiemelt turbinát, gigantikus lapátokkal. A mega, giga jelzők röpködnek, minden elképesztően hatalmas. Fényképezni nem szabad, de fotó ezt nem is tudná érzékeltetni. Az aszály és a hőség miatti kevesebb vízhozam itt is gondot jelent, mindkét erőműben csökkent a termelés. Egyre nagyobb rajtuk a nyomás, mondja a mérnök. Az elvárás feléjük az, hogy próbálják maximálisan fenntartani az energia-ellátást - amennyire csak lehetséges.
A vízerőműben múzeum is található, ahol az elárasztott települések tárgyi emlékeit, népviseletét nézhetjük meg. Ada-Kaleh szigetéről kis makett is készült, berendezett, autentikus szobarészletet is láthatunk. Homályos régi fotókról arcok néznek vissza ránk, emberek, sorsok…
Az erőműlátogatás után átkelünk a román-szerb határon. Nem kérnek útlevelet, elég a személyi igazolvány, viszont csak a buszról leszállva, egyesével gyalog haladhatunk át a határzónán. Innen a Kazán-szoros szerb partján visz az út. Több helyen a vízpart és az út között hagyott, lepukkant kis lakókocsik állnak. Kicsit időutazásnak tűnik az egész, igazi szocreál hangulat. Itt-ott építkeznek, de nem ez a jellemző.
A galambóci vár az úticélunk, a környék legszebb és legjobb állapotban megmaradt erődítménye. A várat a szerbek építették, majd stratégiai jelentősége miatt felváltva volt román, magyar, szerb, török kézen. A várért folytatott végeláthatatlan küzdelem egyikében az akkor regnáló Zsigmond király, és az őt védő Rozgonyi István temesvári ispán is életveszélybe került. Rozgonyi Cecília mentette meg őket, aki az egyik törököket támadó dunai gálya parancsnoka volt. Éppen időben érkezve a fedélzetre vette férjét és királyát. Arany János Rozgonyiné című balladája is őrzi hősiessége emlékét.
Negyedik nap visszaútban Arad belvárosában teszünk egy rövid sétát, majd visszatérő vendégekként a Jelen ház kerthelységében ebédelünk. Hazafelé Nagykárolyban elbúcsúzunk idegenvezetőnktől, Endrétől, aki nagyban hozzájárult, hogy utunk emlékezetes maradjon.
Kisvárdára érkezésünk az utolsó kilométereken megtett hajrá után a szokásos módon történik: a már rutinosak elsőnek vágódnak le a buszról, be a csomagtérbe, onnan futva tovább a vonatra. Az első pár út végén még aggódtunk, hogy elérjük-e a vonatot. Mostanra már tudjuk: Zoltán, a mindig jókedvű profi buszsofőrünk, aki előtt nincs lehetetlen, ezt is megoldja.
Köszönet ezért a nagyszerű négy napért a VDSzSz Szolidaritás Záhony Területnek. Szép volt, jó volt, és reméljük, jövőre is együtt megyünk egy nagyszerű utazásra…
Papp Hajnalka Gyöngyi
