Mi is az a sárga szakszervezet?
Az elnevezés történetének többféle magyarázata is van:
Egyesek szerint egy 1887-es Noeux les Mines-i bányászsztrájktól származik. A munkások beverték a sztrájktörők házainak ablakait, akik az üveg helyét sárga papírral ragasztották be.
Mások szerint sárga jelvényt vagy szalagot viseltek a sztrájtörők, hogy megkülönböztessék magukat a sztrájkolóktól.A munkáltatók által létrehozott és befolyásuk alatt álló szakszervezetek a sárga szakszervezetek. A sárga szakszervezetekkel a munkáltatók már az első megszervezésük idején is az egyéb szakszervezetek működését igyekeztek ellensúlyozni. A munkabeszüntetések idején a sztrájktörők a soraikból kerültek ki, így a sztrájkaktivitásuk természetesen nulla! Élükön is és soraik között is számos vezető beosztású, munkáltatói jogkört is gyakorló személy áll.[1]
Az MTSzSz-t a vasutas berkeken belül a fentiek egy részéért szokták úgy nevezni, hogy: "sárga szakszervezet" vagy a "főnökök szakszervezete". Azért is, mert valószínűsíthető, hogy a 2000-es évek elején az akkori humánpolitikai vezérigazgató-helyettes, Dr. Bajnai Gábor segítette a MÁV-on belül a terjeszkedésüket gyaníthatóan a többi szakszervezet erőinek gyengítése érdekében. A sors furcsa fintora, hogy az akkori munkáltatói érdekeket képviselő vezérigazgató-helyettes távozása után - miután felvette a hetvenkettő-milliós végkielégítését és mentesült minden titoktartás alól, - e szakszervezetnél szakértői tevékenységet folytat. Ugye milyen ismerős történet! Dr. Bajnai nincs egyedül. Álláspontjuk a következő:"...a munkáltatót nem pusztítani, hanem táplálni kell, hogy utána jól meg lehessen fejni." Az biztos, hogy ő már jól megfejte. De mi jutott belőle a munkavállalóknak? Nem sok.
Például azért sem, mert a Vasúti Érdekegyeztető Tanács ülésein a kávét szervírozó kedves kisasszonynak több hozzászólása van, mint a "főnökök szakszervezetének", tehát részükről minden rendben van. A Cargonál ők az egyetlenek, akik ellenállás nélkül, sőt szorgalmazva vezetnék be a részmunkaidős foglalkoztatást. A Pályavasúti üzletágnál is találkozhatunk velük. A főnöki szerepben tetszelgő MTSzSz tagok majd minden esetben erőltetik, az összevont munkakörök létrehozását, az abban való foglalkoztatásra "kényszerítik" a saját tagjaikat is; természetesen változatlan bérért. Így tömve a munkáltatót bízva abban, hogy ha majd jól lakik, révült elégedettségében kegyesen megsimogatja buksijukat.
Több, mint egyértelmű, hogy "szekértolónak" használják a tagság nagy részét a munkáltató és ezáltal a saját érdekeinek is alárendelve. Ugyanakkor álságosan, tájékoztatóikban nem győzik nagybetűkkel hangsúlyozni: "A szervezet van az emberért és nem fordítva."
Mindeközben kedvezményes és jelképes tagdíjjal kampányolnak, s a munkahelyi vezetők támogatását kérve próbálnak tagságot toborozni (diákok és nyugdíjasok körében is), "az embereket az MTSzSz irányába" terelni, ahol "a reális gondolkodás az összefogás erejével párosul!" Na persze! Mégis kivel fognak ők össze? Vélhetően azokkal, akik már most megkapják a vasutasok számára általuk célul kitűzött "euconform bért".
Egyébként szavunk sem lehet, hisz nyíltan vállalják és hirdetik, hogy miben mások ők: konstruktívak és eredményesek a bértárgyalásokon (???), számukra idegen a sztrájk, csakis "nagyfokú kompromisszumra" törekednek, és a "merev szembehelyezkedést" is elutasítják. Igen, ezt mi is tapasztaltuk már...
Ezek után gondoljatok csak bele, ha bármilyen munkaügyi vagy érdekvédelmi probléma merül fel, és a munkáltatói jogkört gyakorló egy ilyen "szakszervezet" ügyvivője is egyben, vajon hogyan lesz a probléma kezelve, illetve megoldva?
Az idő már bebizonyította (és még be is fogja) a szakszervezetek elmúlt két évszázados fejlődési folyamata során, hogy ezek a "sárga szakszervezetek" tartósan megerősödni sehol nem tudtak, létszámuk - a valóban a munkavállalók érdekeit szem előtt tartó szakszervezetekéhez képest - nem volt jelentős.[1]
A fentiek ismeretében a munkavállalón a sor, hogy döntsön: vajon szeretné e tovább tolni vagy húzni a munkáltató érdekében a szekeret, vagy inkább felül egy olyanra, ahol az Ő érdekeit ténylegesen, s ha kell, harcosan is képviselni fogják?
[1] Forrás: Tóth Ferenc: A munkaügyi kapcsolatok rendszere, fejlődése Szent István Egyetem Gödöllő-Budapest 2008 73 p.
