Hírlevél - 2007. 11. 27.
Érdektelen munkáltatói tájékoztatóval kezdődött a november 27-i VÉT-ülés. A télre való felkészülésről tartott prezentációból megtudhattuk, amit eddig is sejtettünk: minden a lehető legnagyobb rendben van, a gondos MÁV mindent megtett például annak érdekében, hogy a téli védőfelszerelés, védőital megfelelő időben a munkavállalókhoz kerüljön. Mit is mondhatnánk? A korábbi évek tapasztalataiból kiindulva továbbra is csak abban reménykedhetünk, hogy enyhe télben lesz részünk.
Kezdeményeztük, hogy a VÉT vegye napirendre az F2-es utasítással kapcsolatos vizsgákat, mivel a forgalmi igazgató továbbra sem kívánja a 600 tesztkérdéshez tartozó 1800 lehetséges válaszlehetőség közül a helyes megoldásokat megjelölni, és a munkavállalókhoz eljuttatni. Erre először Bíró Tibor mondott nemet, majd utána nem volt kétséges, hogy a munkáltató is hasonló álláspontra jut. Úgy tűnik, a MÁV célja az, hogy szórakozzon az emberekkel, akiknek amúgy is elég gondja van. Ezzel a vizsga értelmét veszti, a dolgozók az anyag elsajátítása helyett találgatásra kényszerülnek majd a megmérettetésen. Ráadásul, az ezzel kapcsolatos megállapodástól eltérően a felkészülésre az általunk javasolt 5 munkanap se állna a forgalmi szolgálattevők és a mozdonyvezetők rendelkezésére a januárra tervezett vizsgák előtt – mint ahogy erről egy Miskolci területen kiadott utasításból tudomást szereztünk.Minden jel arra mutat, hogy a MÁV ügygondnokság alá helyezte biztonsági igazgatóját. Túrós András ugyanis egyik beosztottja személyi alapbérét kívánta megemelni, mivel más munkakört ajánlott fel a munkavállaló részére, azonban a humánszolgálat felülvizsgálta a munkaszerződés-módosítást. Ezzel az igazgatót sikerült is lejáratni, esete azonban korántsem egyedülálló az országban. Egyre több jel mutat arra, hogy a MÁV-nál az adott szónak nincsen súlya, a megállapodások csak addig érvényesek, amíg a tinta meg nem szárad a papíron. (Erről korábban írtunk.)
Megismételtük a VÉT-en, amit a november 26-i egyeztetésen Garamhegyi Ábel, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium államtitkára mondott: a MÁV saját magát okolhatja a mellékvonalakkal kapcsolatban kialakult helyzetért.
Bemutattuk a vasút meglepett képviselőinek a Szegedi terület mellékvonalainak személyszállítási menetrend-tervezetét. Ennek kialakításánál a legfőbb vezérelv szemlátomást az volt, hogy az utasok munka-, illetve iskolakezdésre semmiképp se jussanak el célállomásukra, így aztán végleg elmenjen a kedvük a vonatozástól, a MÁV Start menedzsmentjét csomó gondtól szabadítva meg: az utasoktól. Az egyik városban ez odáig fajult, hogy a pályavasúti koordinátor későbbi becsöngetési rendet javasolt az iskolák számára. Valószínűleg a MÁV – mint szolgáltató – elvárja, hogy a térség munkáltatói is a menetrendhez passzoló munkarendet alkalmazzanak majd a továbbiakban.
Jeleztük: a GKM fogékony a menetrend optimalizálására, a kérdés, hogy a MÁV mennyire hajlandó a hiányosságok felszámolására – Szakszervezetünk közreműködésével. Elutasító választ kaptunk.
Botrányos a munkáltató taktikázása a túlórával kapcsolatban. A túlóra mértékét a Kollektív Szerződés rögzíti, ennek kikerülésére a helyi vezetők a munkavállalókkal kísérelnek meg kétoldalú megállapodásokat kötni. Mindez szintén nem tesz jót a mára már ismét nagyon megfogyatkozott munkáltatóba vetett bizalomnak.
„Te büdös román kurva, te sztrájkolsz?! Takarodjál haza Romániába!” – ezt és más trágár kifejezéseket hallott Rákoshegy állomáson egy november 21-én sztrájkoló forgalmi szolgálattevő, miután gyanútlanul felvette a telefont. Délelőtt fél tizenkettő után három hasonló tartalmú hívás futott be tíz perc leforgása alatt egy vasúti telefonról. Követeltük az eset kivizsgálását, mivel a vasútnál hat hónapon belül visszakereshető a hívó állomás száma. Botrányos volt a munkáltató hozzáállása, akinek képviselője szerint a telefonhívás nem hozható a sztrájkkal összefüggésbe. Vagy ha mégis, akkor lehet, hogy egy szakszervezeti vezető hívogatta a munkavállalót. Ha már a tippelésnél tartunk, mi egy MÁV vezetőre is gondolhatunk. Egyelőre.
A sztrájk során atrocitásra máshol is sor került, így például Godisán a forgalmi szolgálattevőt az állomásfőnök leváltotta, és saját maga menesztett egy vonatot, majd autójával a vonat mellett száguldozva próbált meg szabad jelzést biztosítani a szerelvény részére. Meghökkentő, hogy a MÁV szerint szabályosnak tekinthető az állomásfőnök intézkedése.
Két hete még biztatónak nevezte a MÁV humánpolitikai igazgatója helyzetet, amikor a másfél százalékos teljesítményjutalom kifizetése szóba került, november 27-ére azonban ez az optimizmus semmivé lett: Zsoldos Mariann meglebegtette annak lehetőségét is, hogy az Igazgatóság az I-III. negyedéves beszámoló tárgyalásán nem teszi lehetővé a jutalom kifizetését, ami számunkra elfogadhatatlan, és bizonyítja, hogy a MÁV kisstílű stratégiai játékához keres partnert a szakszervezetek között.
Az Ingatlankezelő Kft. képviselője pimasz levelet írt Szakszervezetünk részére. Az október 16-i VÉT-en még jó ötletnek tartotta, hogy az Üzletágak és az IK között létrejött szolgáltatási szerződések tartalmát a szolgálati helyeken is megismerhessék. A levélből kiderül: a beígért intézkedésre nem került sor. Bár bejelentése a korábbi VÉT-en a MÁV képviselőinek füle hallatára hangzott el, a vasúttársaságot mindez nem zavarja: felelős ember írta a levelet, aminek tartalmát nem áll módjukban felülvizsgálni. Szakszervezetünk a MÁV hozzáállását (is) tapasztalva az Ügyészséghez fordul. A szerződések szolgálati helyekre történő kiküldésére azért van szükség, mert a vasút vélhetően továbbra is jelentős összegeket fizet ki teljesítetlen karbantartási és takarítási munkákért az IK Kft. részére, ami elkerülhető lenne, ha a szolgálati vezetők ismernék a pompás szerződések tartalmát, és számon kérhetnék annak teljesítését a cég képviselőjén, vagy akár meg is tagadhatnák a kifizetést.
Mindössze két oldalon elfér a MÁV menedzsmentje által megalakítani kívánt Gépész társaság üzleti terve, a többi között ez derült ki a vontatási és a fenntartási tevékenység jövő évi kihelyezéséről szóló tájékoztatáson. Ez persze komolytalan, megalapozatlan előkészítést feltételez: nem kétséges, hogy a Fenntartásra is az a sors vár, mint a MÁV-tól kiszervezett cégek többségére. A csőd.
A megalapozatlanságot bizonyítja, hogy a Fenntartás főigazgató-helyettese kérdésünkre nem kívánt arra válaszolni, miért szükséges a mozdonypark Trakcióba történő kiszervezése. Álláspontunk szerint, ha a vontatójárművek a Fenntartáshoz kerülnének, nagyobb esély lenne a cég megmaradására, így azonban a műhelymunkák elmaradnak majd, mivel csak a legnélkülözhetetlenebb esetben rendeli majd meg a Trakció egyes gépek javítását, karbantartását. Hasonló ellenállást tanúsított a Gépészet korábban, amikor a mozdonyok Cargóba való kivitelét javasoltuk. Az árufuvarozási cég új tulajdonosa, a Rail Cargo Austria ugyanis a Siemens mozdonyait több mint valószínű, hogy nem a Fenntartással fogja javíttatni.
A MÁV bérajánlata nem változott, az egész ajánlat visszavonását követeljük. Számunkra a heti munkaidő további növelése nem elfogadható, pláne nem úgy, hogy közben a reálkeresetek is csökkennének a MÁV elképzelései szerint. (Szakszervezetünk bérkövetelését lejjebb olvashatjátok el.)
