Időközben vélhetően mindenki kézhez kapta a munkáltatók által odalökött alamizsnát, amit nagy pofátlanul bérfejlesztésnek merészelnek aposztrofálni. A differenciálási lázálmon túl arra is vetemedtek, hogy tételesen rúgták fel a négyéves megállapodás jövedelempolitikára vonatkozó részét. Ugyanis a megállapodásból fakadóan - álláspontunk szerint - minden egyes vasutas munkavállalót megillet ez évben az OÉT-ajánlás középértékét meghaladó bérfejlesztés. Magyarán nem lehet olyan MÁV-csoportbeli alkalmazott, aki legalább a fantasztikus 4,1%-os keresetnövekedésben ne részesüljön. Ehelyett a munkáltatói jogkörgyakorlók nem átallották az éhbérért robotolóktól megvonni ezen jogot, és 2,2-2,3% közötti bérfejlesztést biztosítani, míg a haveroknak, szervilis szolgáiknak – akiket persze lehet tisztes és hősies küzdelemben helytállóknak is nevezni, mármint ami a sztrájktörést illeti - „jutalomként” jóval magasabb bérfejlesztést, júdáspénzt adományoztak. Számomra érthetetlen, hogy a kiművelt humánpolitikusok sokasága miképpen nem tudta jobb belátásra inteni a szolgálati vezetők zömét. Hacsak azért nem, mert az iskolában tanultak az almamáter kapuján kilépve rögvest feledésbe merültek.

Kedden folytattuk a kollektív munkaügyi vitát; a követeléscsomag bővült a BKV-tól megvásárolni kívánt HÉV-üzletág elleni tiltakozással. Egy fontos levél szerint immáron nem kétséges, hogy 30 Mrd forintot erre a fantomüzletre szánnak, és amelyet a MÁV Cargo privatizációs bevételéből kívánnak biztosítani. Lesújtó, hogy ezekről a tervekről a MÁV vállalatcsoport vezetése mélyen hallgat, és az evvel kapcsolatos dokumentumokat bizony nem a MÁV-on keresztül tudtuk megszerezni. E kétarcúság rendkívül elszomorító, mivel az elmúlt év októberében a MÁV-Start vezetése még azért kuncsorgott nálunk, hogy erőink egy részét fordítsuk a Start-ot nyilvánvalóan ellehetetlenítő tranzakció megakadályozására. Ehhez képest novemberben a magyar történelem második vérszerződése megköttetett a libériás inast foglalkoztató Q7-esen közlekedő földi hatalmasság, a Volánbusz vezérigazgatója és a MÁV-Start vezérigazgatója között. A szerződés oly titkos volt, hogy erről még a közlekedési minisztérium szakállamtitkára sem tudott. Így zajlanak kis hazánkban az események! Értelemszerűen meg kell hálálni a látszat-koalíció fennmaradását. Az, hogy ennek a vasutasok kétszeresen is kárát látják, a kutyát nem érdekli.

Egyébként, ahogy az várható volt, a kollektív munkaügyi vita ismét nem zárult pozitív fejleménnyel, ennél fogva készülni kell arra, hogy szakszervezetünk ismét sztrájkot fog hirdetni.

Bár a MÁV tagadja, de nagy elszánás van a létszámleépítések végrehajtását illetően, és pontosan amiatt, mert ezt oly igen cáfolják, tagjaink sokasága szeretne menekülni az általa süllyedni vélt hajóról, hiszen a korengedményes nyugdíjaztatás tárgyában született utasítás kiadásának hírére naponta tucatnyian keresnek bennünket, hogy miképpen tudnának mielőbb nyugdíjba vonulni. Sajnos nem a 60 év felettiekről van szó, hanem a még erejük teljében lévő nőkről és férfiakról. Ennyit a kiszámítható jövőről, a vasutas munkatársak megbecsüléséről, a vasút reformjáról, és az összes többi erről szóló hazugságról.

Ez évben először került sor a Vasúti Egyeztető Bizottság ülésére. Jellemző, hogy napirendre gyakorlatilag kizárólag azon kérdések kerültek, amelyeket szakszervezetünk a minisztérium korábbi felhívására kezdeményezett. Így áttekintettük a képzés és vizsgáztatás, az egészségügyi alkalmasság, valamint a mindig nagy vihart kiváltó menetkedvezményről szóló jogszabály-tervezetek jelenlegi állapotát. Mint kiderült, a menetkedvezményről szóló, a szakapparátus által már ötvenhatezerszer átcsócsált miniszteri rendeletet – mely megnyugtatóan rendezi a menetkedvezmény kérdését - a legújabb miniszternek még nem volt alkalma betűről betűre végigböngészni. Valószínű, hogy a 2007. évben kiadott utazási szelvény még az ezredfordulón is jogosítani fogja leszármazottainkat vasúti utazásra.

A pályaalkalmassági kérdésekben 2 héten belül konzultáció kezdődik, amely reményeink szerint véget vet a pszichológusok rémuralmának.

Ismételten felvetettük a MÁV Cargo privatizációjából fakadó járandóság elmaradásának kérdését. A jelenlevő szakállamtitkár szerint emberileg méltányolható a VDSZSZ törekvése, azonban a tulajdonosi akarattal szemben nincs mit tenni.

Hát igen…. Egyelőre úgy járunk, mint Csokonai Lillájával: „Hittem szép szavadnak, és mégis megcsalá.” Ahogy ez Lillától, úgy Kóka Janótól sem volt elegáns megoldás, mert úgy látszik a liberalizmus és a hazudozás egymáshoz igen közel álló kategória.

A HÉV kényszervásárlásáról is szót ejtettünk. Meghívásunkra az ülésen részt vett a BKV HÉV-nél jelentős képviselettel bíró szakszervezetének elnöke is, aki megdöbbenve hallhatta, hogy miután a VDSZSZ a már fentiekben sorolt okok miatt tiltakozott a HÉV eladása ellen, és elutasította a MÁV-Starnak az elővárosi társaságba való bevonását, a VSZ asztal végén üldögélő elnöke buzgón helyeselte e korszakos változás mielőbbi létrejöttét. Azon, hogy emiatt a MÁV-Start piacának zömét elveszti, úgy tűnt, a legkevésbé sem bánkódik. Vagy csak egyszerűen nem érttette, miről van szó.

A szolnoki MÁV-kórház ügyében szakszervezetünk egyfelől intette a minisztériumot, hogy az e tárgyban 2007-ben kötött megállapodás szerint járjon el, másfelől továbbra is szükségesnek tartjuk a vasútegészségügy integrált rendszerének fenntartását, ebből adódóan a szolnoki MÁV kórház és rendelőintézet működését a vasutasok ellátottságának érdekében a Vasútegészségügyi Kht-ben látjuk megfelelőnek.

Ismételten szót emeltünk az ÁEK-ban tapasztalható militarizálás ellen. A MÁV-kórház és a Honvéd Kórház összevonásából egyelőre úgy tűnik, hogy a sereg került ki győztesen, és a teljes hatalomátvétel közeleg, mivel egyre-másra próbálják bezupáltatni a volt vasutas civil orvosokat és a segédszemélyzetet, illetőleg önkényesen megváltoztatták a kormányrendeletben megjelölt elnevezést, amelyből elegánsan kifelejtették a vasútra utaló fogalmakat. Hiába irogatott Csizmár Gábor arról, hogy az ügyről, amiről ő is tud, a kormány lépéseket tett a hadügyminisztérium felé.

A minisztérium a 2009. évi foglalkoztatási helyzettel kapcsolatban reménynek adott hangot, és egyben ígéretet tett, hogy a MÁV menedzsmentjénél szorgalmazza e kérdés korrekt, nyílt megvitatását a szakszervezetekkel annak érdekében, hogy az e tárgyban született megállapodás nem sérüljön.

Utolsó napirendi pontként a menetrendi fiaskót gyakorlatilag beismerte, és bennünket arról tájékoztatott, hogy kiemelten Székesfehérváron, Pusztaszabolcson, Dunaújvárosban és még pár egyéb állomáson ésszerű vonatközlekedésre alkalmas menetrendi módosításokat vezetnek be.

Üdvözlettel:

Bárány Balázs
alelnök