Lehúztuk a feszültséget, mint az ernyő
Ötvenöt éves a legidősebb tolatásvezető a vasút miskolci igazgatóságának területén. Kortársai, akikkel a hetvenes években együtt álltak munkába, mára eltűntek a pályaudvarokról.
Miskolc környékén a hetvenes évek második felében villamosították a vasútvonalakat. A korábban nyugdíjba vonult kocsirendezők körében a daganatos betegségek nem voltak jellemzők, ám ők csupán tíz-tizenöt évet töltöttek a felsővezeték alatt. A mostani ötvenesek viszont már teljes pályafutásukat a villamos hálózat közelében töltötték. A miskolci megfigyelések alapján a VDSZSZ azt kérte az egészségügyi minisztertől, vizsgáltassa ki, okozhatta-e a vezeték a kocsirendezők és a tolatásvezetők sorozatos daganatos betegségeit.
A miskolci Tiszai pályaudvaron kilenc vágány van, a rendezőin tizenöt. Az egymás mellett futó felsővezetékek eltérő frekvencián működnek, hogy az egyik esetleges kiesése ne veszélyeztesse a többi működését. Így viszont felerősíthetik a környezetbe jutó elektromágneses sugárzást. A helyi vasutastársadalmat megrázó halálesetek után az egyik villanyszerelő egy saját építésű műszerrel, szakszervezeti tisztségviselők jelenlétében végzett - hitelesnek nem tekinthető - méréseket. Kotta István, a VDSZSZ miskolci ügyvivője úgy emlékszik, a készülék elhanyagolható elektromágnesességet jelzett a vagonokban és a mozdonyok vezetőfülkéjében, de erős sugárzást mutatott a szabadban a sínek között, ami tovább erősödött azokon a helyeken, ahol a felsővezetékek pókhálószerűen összesűrűsödtek.
Egy vezérigazgatói utasítás értelmében a MÁV dolgozói nem beszélhetnek a vasút ügyeiről, így a leginkább érintett dolgozók, a miskolci kocsirendezők és tolatásvezetők véleményét nem ismerhettük meg (de legalábbis nem adhatjuk közre). Munkajogi védettséget élveznek viszont a szakszervezet választott tisztségviselői, így velük beszélgettünk.
- V.-nek mozgott az egyik foga, elment kihúzatni - meséli Iski László, a VDSZSZ választott tisztségviselője (tolatásvezető). - A fogorvos nem tudta elállítani a vérzést, be kellett vinni a szájsebészeti klinikára. Kiderült, hogy daganata van. Debrecenben műtötték, eltávolították a szájpadlását, amit műanyag protézissel pótoltak. L. az egyik napon olyan vöröset vizelt, mint az a bárca ott a tehervagon ajtaján. Elment az orvoshoz, már vissza sem engedték dolgozni. Kemoterápiát írtak elő, a felesége hordta autóval kezelésre, mert tömegközlekedéssel már nem tudott utazni. Néhány hét alatt odáig jutott, hogy csak fekszik otthon, gondoskodásra szorul, mint egy kilencvenéves. Pedig iskolás gyerekei vannak, még neki kellene eltartania a családját.
A mozdony orránál álló, vagy az utolsó vagon peronján utazó tolatásvezetők elsőcsoportos kiemelt kategóriába sorolt beosztást töltenek be a vasútnál. Szemüveges, nagyothalló, színtévesztő ember nem kerülhet ide, de kizáró ok lehet a magas vérnyomás és a cukorbetegség is. A követelmények szigorúbbak, mint a mozdonyvezetőknél, akik akár háromdioptriás szemüveget is viselhetnek.
Ötven fölött kikopnak a munkából
Éppen ez teszi még megdöbbentőbbé, hogy intenzív, gyorsan elhatalmasodó daganatos betegségek tizedelik őket.
- Nem tudunk másra gondolni, csak a felsővezeték sugárzására - mondja Iski László. - Ha szétnézünk Miskolc térségében, ebben a beosztásban nem találunk ötven fölötti embert. Aki van, azt Hidasnémetiből helyezték át ide, de Hidasnémetiben tíz éve még nem volt villamosítva a vonal. Az a vasutas viszont, aki húsz-huszonöt évet eltöltött a feszültség alatt, megbetegszik. Ennyi eset nem lehet a véletlen műve. A mozdony orrában álló tolatásvezető talán két és fél méterre lehet a huszonötezer volttól. De esős, párás időben a hat méter sem túlzottan nagy távolság.
A miskolci vonalak villamosítása óta eltelt időszakban két ember szenvedett halálos áramütést azért, mert túl közel merészkedett a vezetékhez. Egyikük a vasút területén illetéktelenül tartózkodó civil volt, aki egy, a szabványosnál magasabb, orosz vasúti kocsi létráján próbált átmászni. A másik áldozat az őrtorony homlokzatán dolgozó festő volt, aki nem várta meg, míg áramtalanítják az épület melletti vezetéket.
- Néhány éve még arról beszélt mindenki, hogyan használjuk a mobiltelefonokat, hogy minél kevesebb elektromágneses sugárzás érjen minket - mondja Kerékgyártó Csaba, a VDSZSZ választott tisztségviselője (toronyban, vezeték közelében dolgozó forgalomirányító). - De hogyan viselkedjenek az emberek, akik tizenkét órás műszakokat húznak le a huszonötezer voltos vezetékek alatt? Én nem állítom, hogy az utóbbi években megszaporodott daganatos betegségeket a vezeték okozza, de az ellenkezőjéről sem vagyok meggyőződve. Azért kérjük, hogy vizsgálják ki ezeket a betegségeket.
- Korábban mozdonyszerelőként dolgoztam a Ganznál - mondja az egyik tolatásvezető -, benne volt a szerződésünkben, hogy az állandó zajterhelés halláskárosodást okozhat, ennek kompenzálására pótlékot adtak a fizetésünkhöz, amit süketpénznek hívtak. Én meg aláírtam egy papírt, hogy az esetleges halláskárosodásomért a cég nem tartozik felelősséggel. Ez így tiszta helyzet volt, tudtuk milyen kockázatot vállalunk. Most nem tudjuk. Csak azt látjuk, hogy a kollégák sorra mennek el.
A halálesetek magas száma az év elején tűnt fel a szakszervezet vezetésének. Cseh Béla Zoltán, a VDSZSZ területi vezető ügyvivője úgy emlékszik, a tavalyi sztrájkok után a munkáltató képviselőivel folytatott tárgyalásokat többször is idő előtt kellett befejezni, mert temetésre ment. Mikor fekete öltönyben érkezett az egyeztetésre, valaki szóvá tette, hogy ennyi vasutashalál nem lehet természetes. Leült a számítógép elé, és összeírta magának, milyen beosztásban hány évet dolgoztak az elhunytak. Azután készített egy listát az illetékességi területükön leszázalékolt vasutasokról is. Az eredményt ijesztőnek találta.
Cseh Bélával beteglátogatóba indulunk, az egyik súlyos beteg szakszervezeti tisztségviselőt keressük fel a lakásán. Decemberben még együtt szervezték a sztrájkot. Január elején az ötvenegy éves férfi roszszul lett, mellkasában gyermekfej méretű daganatot találtak, amely összenőtt a szívével. Műtötték, kemoterápiát kapott, majd sugárkezeléseket írtak elő számára - eddig azonban nem javult az állapota.
- Azt hiszem, én már nem megyek viszsza dolgozni - mondja a vasút melletti szolgálati lakásában F. István. - Nézz rám Béla, huszonnyolc kilót fogytam hat hónap alatt.
F. István szobájában két nagyméretű oxigénpalack áll. A férfi éjszakánként gyakran fullad, a palackot hetente cserélni kell. Étvágytalan, ha a felesége nem erőszakolja bele az ételt, sokszor mindent otthagy a tányéron.
- 1976 óta vagyok vasutas - mondja -, harminchárom év alatt voltam kocsirendező, váltókezelő, tolatásvezető, mikor mi kellett. Végig kint dolgoztam a vágányok között, a vezeték alatt. Ha munka után esőben mentem haza, mindig a vállamon vittem az esernyőt, a gallér alá szorítva, mert a nyelét nem lehetett megfogni, úgy rázott. Ha kicsúszott a gallér alól a nyele, megsütötte az arcomat is. Most nem tudom, ennek vagyok-e a betege. Lehet, időnként mi is lehúztuk a feszültséget, mint az esernyő.
(Cikkünk elkészítése után Cseh Béla Zoltán arról tájékoztatott, hogy Miskolc környékén újabb tolatásvezetőnél állapítottak meg daganatos betegséget.)
Kell-e félni a vezetéktől?
Környezetvédelmi egyesületet alapítottak a távvezetékben futó feszültség növelése ellen tiltakozó újszegedi lakosok, miután kiderült, hogy a Démász 22-ről 120 kilovoltra tervezi emelni a Töltés utcai szakaszon továbbított feszültséget - olvasható a SzegedMa.hu hírportálon. A feszültségemelés ellen a vélhető egészségkárosító hatások miatt több mint száz lakó több fórumon tiltakozott tavaly nyáron, majd a vita azzal jutott nyugvópontra, hogy a szolgáltató megvizsgálja az alternatív lehetőségeket.
A tiltakozók a Szegedi Tudományegyetem élettani tanszékén összeállított szakmai anyagra hivatkoztak, mely szerint az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2001-ben és 2007-ben is potenciálisan rákkeltőnek minősítette a nagyfeszültséget. A tiltakozók szerint az sem véletlen, hogy Kazincbarcikán, Miskolcon és Pécsett az építési szabályzat 13 méteres biztonsági övezetet ír elő a 120 kilovoltos vezeték környékén, Szegeden azonban nem tiltják a vezeték melletti építkezést. A SzegedMa.hu beszámolói kitérnek a pécsi ítélőtábla egy helyi transzformátorállomással kapcsolatos döntésére is, mely kimondja: amíg a köztudatban félelem él a nagyfeszültségű berendezésekkel kapcsolatban a közelükben lévő ingatlanok forgalmi értéke mindenképpen csökken, függetlenül attól, hogy ez a félelem alapos vagy alaptalan.
Elektroszmogszűrést, környezetisugárzás-mentesítést, ipari létesítmények körüli megemelkedett sugárzásmérést ma már több cég is végez az interneten közzétett hirdetéseik szerint. Honlapjukon azt állítják, a magasfeszültségű vezetékek sugárzása káros hatással van szervezetünkre.
A magasfeszültség hatásaival foglalkozó internetes fórumokon a magukat hozzáértőnek feltüntető hozzászólók is egymással ellentétes véleményeket közölnek. Egy kutató a 25 méter magasban vezetett 400 kilovoltos vezeték alatti méréseiről azt írja: a sugárzás nem nagyobb annál, mint ami egy bekapcsolt tévékészülék mellett mérhető. Ugyanitt egy másik hozzászóló arról számol be: a 12/20 kilovoltos alállomásokon korábban dolgozó emberek közül utóbb sokaknál hasonló betegségek alakultak ki.
(Forrás: Romhányi Tamás/Népszabadság)
