Jelenleg 27 és fél vonalnál tart a visszaszámlálás, ami jól jelzi az átalakítást vezénylő Antali Károly által előkészített koncepció komolyságát.
Ha valaki erősebb politikus az asztalra csap, gyorsan kivesznek egy vonalszakaszt a listáról. Ha még erősebben rá talál csapni az asztalra, akkor már az egész vonal bezárását elfelejtik. Andrási Miklós, a kormány képviselője azonban azt sem tudta megmondani, mely vonalak kerültek ki a kalapból. Ez pedig pont az ő felkészültségét kérdőjelezi meg.
A vasúti vezető, kormányzati képviselő kombinációja eleve gyanús volt már a kollektív munkaügyi vita kezdetétől. Ez csak erősödött, most pedig már végképp egyértelmű, hogy a menedzsment lefetyel a kormánynak.
A mellékvonal-bezárás ugyanis eleve sok sebből vérzik. Szakszervezetünk sose állította, hogy egy mellékvonalat sem lehet bezárni, amin esetleg két vasutas utazik. De nem így. A kormány eleve a 2007-es iskolaszüneti napokon készített utasszámlálás adataira hivatkozik. Még 1 milliárd forint, nemhogy negyven megtakarításáról sem lehet szó, mivel a mellékvonalakban jelenleg sincs pénz: nincs pálya-felújítás, ahogy nincs a pályához rendelt személyzet se.
A kormányzat a kívánatos végösszegből számol visszafelé, fordítva ül a lovon.

A VDSzSz – és reméljük egy magára kicsit is adó szakszervezet – sem fogja tűrni ezt a vasútrombolást. A kollektív munkaügyi vitának álcázott komédia következő, november 23-i fordulóján kiderül. Aki ennek ürügyén bármilyen megállapodást aláír, ami szentesíti az ámokfutó kormányakaratot (vasútrombolást, vasutasok ezreinek tönkretételét), az árulást követ el a vasutasokkal és a nemzet vasútjával szemben, legyen szó kormányzati, vasúti, vagy szakszervezeti vezetőről.
Egyre inkább úgy látjuk, hogy a jövő héten dönteni kell: vágóhíd vagy harcmező. Választani kell, átlépjük-e a Rubikont: maradunk-e a vágóhídon, vagy vállaljuk a küzdelmet?