De hogy ne érje csalódás, a MÁV menedzsmentjének egy igen aktív halmaza úgy gondolta, hogy az elnökasszony kívánságát azért nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni. Persze, vigyázva arra, hogy saját becses személyük érintetlen maradjon, hozzáláttak a kedveskedéshez. Közel száz számviteli munkatársat - zömében asszonyokat, családanyákat - gondoltak feláldozni, amihez tegnap igyekeztek bennünk szövetségesre lelni.

Némi diszkrét hangoskodás során elmondtuk, hogy több mint unalmas, hogy mindazok, akik többek közt milliárdos károkat jelentő "baklövéseket" (úgymint Debreceni Járműjavító kocsigyártás, vagy azok, akik például egy kutyaházat eladni sem tudnak, ellenben több százmilliót elherdáló cég, a Prudentinvest létrehozásában serénykedtek) követtek el, továbbra is osztják az észt, és magyarázzák a mechanizmust. Úgy véljük, ha már valakiknek mindenképp távozni kell, akkor a sort velük kell kezdeni. És nincs is tovább.

Nem tűrhetjük - ahogy azt már korábban is mondtuk, és nem győzzük hangsúlyozni - hogy azok, akik mit sem tehetnek arról, hogy ez a társaság a politika, a kalandorság, a hozzá nem értés és a szerencselovagok játékterévé vált, azt a keveset is elveszítsék, ami az élethez szükséges. Az elmúlt időkben a munkahelyük elvesztése miatti félelemmel töltött napok több munkatársunkat, vasutast taszítottak már az öngyilkosságba. A kilátástalanság családokat tesz tönkre, egyre több a beteg, a segítségért esdeklő. És mindezt a menedzsment egy része - nem mindenki ilyen - farizeus módon szemléli, mitöbb, van képe eljárni abban, hogy a nyomor még inkább beteljesedjen. Úgy véljük, a vasutas társadalom képes arra, hogy ellenálljon a gonosznak, és egymás kezét fogva megőrizhessék magukat a jövőnek. Erre a tegnap történtek biztató példával szolgáltak, hiszen a munkáltató visszavonult előterjesztésétől, és abban maradtunk, hogy augusztus 26-án a fentiekben leírtakat megszívlelve igyekszünk számviteli munkatársaink ügyének megnyugtató rendezését elkezdeni.

Követelésünkre a munkáltató bejelentette, hogy ezen időszakig az érintettek közül senkivel szemben nem kezdeményez a munkaviszony megszüntetésére irányuló lépéseket. Sem szóban, sem írásban. Ez - és ezt komolyan gondoljuk - mindenképpen öröm, tegnap ugyanis egy eddig nem tapasztalt felelősségtudattal átlengett gondolkodás kezdetét élhettük meg. Annak bizonyítására, hogy amit írtunk nem demagógia, nem populáris elemekkel átitatott lázítás, mellékeljük Tóthné Magdika tagtársnőnk által összeállított anyagot, aki a humánpolitikusokkal, a munkáltatóval szemben tette a dolgát, és az érintettek élethelyzetét feldolgozta, majd a MÁV rendelkezésére is bocsátotta. Úgy véljük, nem árt, ha sokan elolvassátok, az anyagban szereplő neveket természetesen töröltük.

Üdvözlettel: