A névadás általában a Keleti fűtőház kiváltsága volt, egészen egyszerűen azért, mert a vadonatúj mozdonyok itt debütáltak. A keresztapák pedig általában a keletis mozdonyvezetők és a fenntartási személyzet, ezen belül is például a lakatosok közül kerültek ki. Épp ezért nem árt igyekezni, ha ezt a hagyományt meg akarjuk törni, és azt akarjuk, hogy ezúttal egy VDSzSz-tag legyen a névadó. De mire figyeljünk a névadáskor?

A belső értékek igenis számítanak. A V43-asban szílicium-diódákból épültek a fõáramköri hídágak, innen lett a beceneve Szili, a Gigant ugyanakkor gigantikus ereje miatt kapta a nevét. Nagy tömegű vonatokat húzott, néha olyanokat, amelyek az akkori állomási vonathosszon is túlnyúltak, terhelhetőségének sokszor csak a csavarkapcsok teherbírása szabott határt. 

A Ward Leonard-rendszerû hajtás miatt lett Leó a beceneve a V41-es (két egyenáramú generátor) és a V42-es (egy egyenáramú generátor) mozdonyoknak, amelyekben szinkronmotor hajtott két, majd később, a V42-esekben egy egyenáramú generátort; ezek feszültségével táplálták a vontatómotorokat.

Az ÖBB 1014 sorozatszámú Sisi viszont éppenséggel külseje miatt kapta Erzsébet királynő becenevét, akit egyébként kora egyik legszebb asszonyának tartottak. Azt nem tudjuk, hogy Ferenc József császár felesége mennyire érezné megtisztelőnek, hogy becenevét meg kell osztania egy mozdonnyal, mindenesetre az azért hízelgő lehet számára, hogy a névválasztáskor a 1014-es kis tömege és szépsége (ergonómiája) lehetett a fő szempont. Barátságos gépről van szó, amit ráadásul a vezetőállás mindkét oldaláról lehet vezérelni. 

A manapság leginkább tolatómozdonyként tevékenykedő V46-os a tirisztoros vezérlés miatt hirtelen gyorsulásra volt képes, ezért aztán a vasutasoktól a Szöcske becenevet kapta. Persze, volt, aki nem érte be ennyivel, és még tovább becézte, így ugyanez a típus a Csöpi megszólításra is hallgat.

A Kandóról és a Bocóról - meg az összes többirõl - rövidesen hosszabb anyaggal jelentkezünk.