Vikidál István látszólag kávéért menet akadt el tárgyalódelegációnk mellett, és ha már így történt, legalább jól körülnézett. Amelyikünk táskája akár résnyire is nyitva volt, annak tartalmát - amennyire kiváló látása csak engedte -  feltérképezte. Egyikünk táskájában egy kamerát vélt felfedezni, majd nagy bátran beszólt:

"Ez feltételezem ki van kapcsolva, ugye, gyerekek?"

"Azt feltételezel, amit akarsz. Miért, megmotozol? Mi ez a megjegyzés?!" - válaszoltuk.

Csak emlékeztetésül: vannak olyan tárgyak, amelyek kísérteties hasonlóságot mutatnak másokkal. Ilyen például a vibrátor is, ami azért funkcióját tekintve messze van az eredetitől. 

Először Vikidált, majd a munkáltató népes csapatát vezető Zsoldos Mariannát szólítottuk fel a bocsánatkérésre, utóbbi ekkor még javában az ebédjét fogyasztotta, ezzel is metakommunikálva mérhetetlen leterheltségét. Persze, elnézést később sem volt hajlandó kérni, ha már István képtelen erre. Hiszen hogy is lenne képes magát ilyesmire ragadtatni valaki, aki azt sem tudja felfogni, hogy mások táskájába nem illik belelesni.

Pláne, nem illik utána megjegyzéseket tenni az abban látottakkal kapcsolatban. Vikidál most nyilván úgy hiszi, megkapta a maga jópontját a munkáltatótól.

Ezt követően a MÁV sértegetések közepette meg nem történtté kívánta tenni az általunk december 16-án benyújtott kifogást, amit gyakorlatilag fél órával a dr. Nemeskéri-Kutlán Endre által írt, és jogszerűtlenségtől hemzsegő dokumentum után küldtünk vissza a munkáltató részére. Ez az elnök-vezérigazgató e-mailfiókját jelenti, hiszen a törvény értelmében a kifogást csak a munkáltató vezetőjéhez lehet jogszerűen benyújtani.

A MÁV egyébként elfogadhatatlan indoklása szerint ugyanis Szarvas Ferenc épp szabadságát tölti, és bár ilyenkor Mosóczi László helyettesíti, állítólag még ő sem fér hozzá az elnök-vezérigazgató hivatalos e-mailjeihez. Tehát, ha valakik történetesen egy robbantást e-mailben akarnának bejelenteni a MÁV vezetőjének, arról leghamarabb csak Szarvas Ferenc szabadsága után értesülne a MÁV. Már a híradókat leszámítva. Ennélfogva ez az érvelés újabb igazolása annak, hogy a humánpolitika szüfrazsettjei mennyire tekintik partnernek szakszervezetünket.

Ezután a munkáltató még ennél is tovább ment, és a VDSzSz tárgyalódelegációját a mobiltelefonok kikapcsolására szólította fel. Közöltük: ezt a kérését nem teljesítjük. Természetesen, a munkáltató felszólítása csak ránk vonatkozott, hiszen a munkáltatói csapat egyik élmunkása 13:42-kor (13 órakor kezdődött a VÉT) csodát produkált, hiszen a nyilvánvalóan kikapcsolt telefonja ellenére egy meglehetősen hosszas sms-t volt képes elküldeni Bárány Balázs részére. Ez a tett a fizikai Nobel-díj kiosztásáért felelős bizottság figyelmét talán felkeltheti.

Meleg János az alkalmat megragadva, boldogan tett hűségnyilatkozattal egyenértékű bejelentést: az általunk kifogásolt levélben foglaltakkal mélységesen egyetért, és azt maradéktalanul betartja. Gratulálunk!

Elérkeztünk hát ahhoz a ponthoz, amikor úgy ítéltük meg, hogy a VÉT-nek nevezett komédiában szükségtelen tovább résztvennünk.

A hátramaradó együttműködő szervezetek vélhetően így immár nyugodt légkörben újra és újra végighallgathatták a munkáltató érveit: miért is kéne a Munka törvénykönyve szintjére degradálni a MÁV Kollektív Szerződését, és újjáalakítani a VÉT nemlétező ügyrendjét.

Másról ugyanis nem lehet tárgyalni. Annak ellenére, hogy erre szakszervezetünk több alkalommal - így még egy december 17-én Zsoldos Marianna által átvett levélben is felhívta a munkáltató figyelmét arra, hogy a tárgyalásoknál előtérbe kell helyezni az OÉT-bérmegállapodás alapján a bértárgyalásokat, és a középtávú megállapodások sorsának rendezését.

Ehhez képest a MÁV bérajánlatáról továbbra sem tudunk, ahogy ugyancsak ismeretlen előttünk, mit szándékozik tenni a középtávú megállapodások meghosszabbítása, megújítása tekintetében.