Masa Beátára - úgy tűnik - az RCH naívájának szerepét osztották a február 2-i tárgyaláson. A humánerőforrás igazgató szerint meglepte az RCH menedzsmentjét a szakszervezetünk által kezdeményezett kollektív munkaügyi vita. Annyira persze nem kellett volna meglepődnie, hiszen január 31-én Nagy László pénzügyi vezérigazgató-helyettes már leszögezte: amennyiben a kompenzációhoz szükséges bértömeg nem haladja meg a több százmillió forintot, az ügy szerinte rendezhető.

A munkáltató előzetes számításai szerint mintegy 140 millióba kerül a 294 ezer forint alatti jövedelműek kompenzálása az RCH-nál, ezt az adatot azonban csak többszöri kérésre volt hajlandó megosztani velünk. Ez az összeg azonban első hallásra aránytalanul soknak tűnt.

A tárgyalás első perceiben Arnold Schiefer, a tulajdonos képviselője és Kovács Imre, az RCH elnök-vezérigazgatója szegénységi rallit rendezett, párharcuk tétje az volt, melyikük képes egységnyi idő alatt a legsötétebb színben ábrázolni a cég helyzetét - a kompenzációt elkerülendő.

Mindez mély elképedést váltott ki belőlünk, hiszen ezek szerint Kovács Imre pár nap alatt a paradicsomi állapotokból a pokol mély bugyraiba szállt alá.

Bárány Balázs korábban a MÁV-nál a VBKJ-keretösszegének 12 ezer forinttal való feljebb tornászásakor két motorvonat összeütközése által okozott kár nagyságához hasonlította az általunk követelt emelés bértömeg-igényét. Az RCH-nál kompenzációra fordítandó bértömeg nagyságának szemléltetésekor már elegendő volt egy tolatásos ütközéssel példálózni, mondván: több kár keletkezik egyetlen ilyen alkalommal, mint amilyen összegről vitatkozunk.