A tervezet jelenlegi formájában a vasutasok megalázására alkalmas leginkább, és mint ilyen nagyvonalúan összemossa a munkajogi szabályozást az etikai normákkal. Ez egyre mindenképp jó: a jogról a szankcionálhatatlan etikai mezsgyére terelődhet a hangsúly.
Kiemeltük, hogy az elvégzett munka a mérvadó a munkáltató számára, ezt azonban a Munka törvénykönyve kellőképpen szabályozza, ehhez képest az etikai kódexnek nincs joghatása.

A tervezet értelmében gyakorlatilag a besúgás eklektikusan elegyedne egyfajta titkosszolgálati módszerek – jogosulatlan – felhasználásával: a nap 24 órájában jelenthetnék fel egymást a vasutasok, ráadásul az etikátlan viselkedés feltárásához például még helyszíni szemlére is sor kerülhet, de a közvetlen megfigyelés sem kizárható. Mindezeket a Felügyelő Bizottság ellenőrizné, ami vaskos tudatlanágról árulkodik, hiszen az FB-k működését szabályozó törvényben nincs ilyen rendelkezés. Fura is lenne, ha az ellenőrzött ugráltathatná ilyen nemtelen eljárásokra a felügyelő bizottságot.

Az Etikai Kódex azonban egyes munkavállalói körökben még bevezetése előtt óriási népszerűségre tett szert, már ami a feljelentések számának ugrásszerű növekedését illeti.

Végül abban állapodtunk meg, hogy a munkáltató elkezd gondolkodni egy új etikai kódex kidolgozásán, amihez felajánlottuk a segítségünket is. A cél a többi között az, hogy a vasutasok közötti szolidaritás növekedjen, és a vezetők a kódex tartalmát magukra nézve is kötelezőnek érezzék, ezáltal pedig javuljanak a munkavállalók körülményei.