Barnaszén-ügy: újabb fejlemények
Budapest vonzáskörzetébe 1370 tonna ledvicei diószenet szállít 25 kg-os zsákokban a POL-CARBONA Kft. – legalábbis papíron. Tisztségviselőink összesen harminc zsákot mértek meg három különböző helyszínen, átlagosan 17,6 kg barnaszenet tartalmaztak a névlegesen 25 kilós zsákok. Most mellékeljük a cég és a MÁV között létrejött keretmegállapodást.
Úgy tűnik, sajátosan értelmezte a cég azt a lap alján mellékelt keretszerződésben szereplő pontot, miszerint a „mennyiség a Megrendelő tényleges igényének megfelelően mínusz 25%-kal változhat”.Ez nyilván a MÁV által megrendelt diószén-tonnákra vonatkozik, nem pedig az egyes zsákok tartalmára: mégis átlagosan kábé ennyi szén hiányzik a névlegesen 25 kilós zsákokból. Ezenkívül erősen remélhető, hogy a MÁV képviselőjének nem volt ilyen irányú igénye. Bár, ki tudja.
Az 1370 tonna nettó ajánlati értéke közel 84 millió forint, a cég azonban szállít a MÁV-nak 270 tonna ömlesztett ledvicei diószenet és 209 tonna ömlesztett ledvicei daraszenet is. Ezekkel együtt jön ki a MÁV által fizetendő valamivel több mint nettó 110 millió forintos végösszeg – derül ki a MÁV és a POL-CARBONA Kft. között 2011. augusztus 26-án első nekifutásra 12 hónapra létrejött keretszerződésből.
A keretszerződést akár még korrektnek is nevezhetnénk, hiszen rögzíti, hogy a szállítási díj magában foglalja a benne foglalt feladatok „határidőre történő teljesítésének összes költségét (beleértve a fuvarozás, csomagolás, tárolás, rakodás költségeit is), erre tekintettel Szállító Megrendelővel szemben semmiféle többlet-térítési vagy költségtérítési igénnyel semmilyen jogcímen nem élhet”.
Ha egy cég a tőle megrendelt áru 30 százalékát „elfelejti” beletenni a zsákokba, akkor valószínűleg a minőségi és mennyiségi átvételt taglaló pontok környékén érdemes alaposabban körülnéznünk.
A szerződés rögzíti a minőségi követelményeket is, így például azt, hogy milyen fűtőértékkel kell rendelkeznie a leszállított barnaszénnek. Ilyen vizsgálatot még nem végeztettünk, lehet, hogy megérné.
Ugyanez a rész tér ki a mennyiségi követelményekre is. Idézzük:
„Amennyiben a mennyiségi átvétel Megrendelő telephelyein lévő szekérhídmérlegen történt mérlegelés után Szállító által Szállítólevélen meghatározott tömegtől eltér, Megrendelő mennyiségi kifogással él.”
(A szerződésből az átvételben érintett telephelyek listája kimaradt, ez alkotta volna az 1. sz. mellékletet. Ugyanakkor 2. és a 3. melléklet megtalálható a dokumentum végén: előbbi egy banki beszedési megbízás teljesítésére ad felhatalmazást, utóbbi pedig a teljesítési igazolás formanyomtatványa.)
A szekérhídmérleg a vasúton olyan, mint a fehér holló: ezek legtöbbjét már szétszerelték. A valószínűbb forgatókönyv szerint tehát az átvétel helyén egyáltalán nincs mérésre alkalmas mérleg. Ekkor sincs veszve semmi, legalábbis a szerződés szerint: ha ugyanis az áru mennyiségét érintő gyanú merül fel, akkor a Megrendelő által megbízott személy jelenlétében a legközelebbi mérlegelési helyen a Szállító köteles megmérni az üres, majd a berakodott tehergépkocsit.
Ha 1 százaléknál nagyobb eltérés mutatkozik a szállítólevélen feltüntetett és a mérlegeléssel megállapított mennyiség között, akkor a vizsgálat költségeit a Szállító fizeti meg.
Csak hát ehhez ugyebár az átvétel során minimum gyanússá kellene válnia a leszállított mennyiségnek. Ne feledjük, hogy a fiaskót kirobbantó mérlegelést is szakszervezetünk tisztségviselői végezték, a munkáltató ilyet tudomásunk szerint egyszer sem tett. Vajon miért?
Természetesen, a kötbérrel foglalkozó rész nem tér ki arra, hogy mi van akkor, ha a Szállító esetleg szánt szándékkal lopja meg a tisztelt Megrendelőt.
Azt viszont rögzíti a megállapodás, hogy a Megrendelő azonnali hatállyal felmondhatja a szerződést, „amennyiben a termék Szállítólevélen feltüntetett mennyisége öt eseti megrendelés alkalmával nem éri el a leszállított mennyiség 99-99%-át”.
A munkáltató felelőssége megkerülhetetlen. A megrendelőnek ugyanis teljesítésigazolást kell a számlákhoz mellékelni – ez feltételezi, hogy a szállítás rendben – és hiánytalanul – megtörtént. Ez nyilvánvalóan sok esetben elmaradt, pedig a szúrópróbaszerű ellenőrzés sem egy földtől elrugaszkodott intézmény.
A labda azonban még mindig a munkáltató térfelén pattog, és ez sem jelent kisebb felelősséget. Sőt. Kérdés ugyanis, hogy a MÁV eltussolja-e, avagy a végére jár az ügynek, és vajon felmondja-e a céggel kötött szerződését?
Ti mire tippeltek?
