Tisztelt Tagtársak!
Miniszterelnöki látogatás ide vagy oda, sajnos, a régóta húzódó problémák rendezése még várat magára.
Mindet nem gondolom felsorolni, csak egy párat emlékeztetőül. Így például azok a gondok, amit az okozott, hogy a munkaközi szünet immár nem a munkaidő része. Ehhez szorosan kapcsolódik a készenléti jellegű munkakörök kérdésköre. Bizonyára mindenki tudja, de azért megismétlem: a készenléti jellegű munkakör esetében a munkaközi szünet a munkaidő részeként kezelendő, ezzel a megoldással nem kell feleslegesen szolgálatonként 20-45 percet indokolatlanul a munkahelyen tölteni attól függően, hogy a kilenc órát meghaladja-e a munkaidő, vagy sem.
Bár a MÁV-Startnál a Kollektív Szerződésben, míg a többi társaságnál szóban már megállapodtunk abban, hogy - az MT biztosította lehetőséggel élve - a részben készenléti jellegű munkakör definicióját a vasutas munkakörökhöz igazítjuk, ez a helyi függelékekben esetében egyáltalán nem, vagy csak nyögve-nyelősen megy.
Épp ezért kérem minden tisztségviselőnket, hogy a helyi függelékeket addig ne írják alá, míg ezekben a kérdésekben nem konzultáltak velünk, mert csak így kerülhető el azon téves feltevésen alapuló egyezségek létrejötte, hogy például a Pályavasútnál az ún 10. sz. mellékletben felsorolt munkakörök esetében a fizetendő díjazás a munkaközi szünet megváltásáért jár. Ez alapvető tévedés.
A díjazás kizárólag azért van, mert a munkáltató a munkaközi szünetet nappali szolgálat esetén kettőnél több, éjszakai szolgálatban pedig két részletben tudja kiadni.
Látható, hogy a munkaközi szünetet minden esetben ki kell adni, azt pénzben megváltani nem lehet. Ha a munkáltató ennek feltételeit nem biztosítja, törvénysértést követ el, mitöbb: álláspontom szerint a munkavállaló munkaképes állapotát is veszélyezteti, mivel nem ad módot a munkaidő alatti pihenésre, a nyugodt, egészséges étkezésre.
Egyébiránt hál’ Istennek egyre inkább gyűlnek azok az eseménykönyvek, amelyekben tagjaink jelzik a munkaközi szünetek kivételének lehetetlenségét.
Amennyiben záros határidőn belül nem leszünk képesek a munkáltatóval dűlőre jutni, úgy - nem szívesen bár - a felügyeleti szervekhez fordulunk.
Sajnos, a munkáltató késlekedik a MT változásából eredő jövedelemcsökkenések pótlásával, annak ellenére, hogy – mint azt már ezerszer leírtam, és a kormányzat is nem egyszer kijelentette – az új MT bevezetése nem járhat jövedelemveszteséggel a munkavállalók számára.
A munkáltató, mint Pilátus, mossa kezeit, és néz ránk ártatlan tekintettel, hogy hiába a tiszta kéz, a törvény béklyói nem engedik, hogy hozzányúljanak ahhoz a bűvös szelencéhez, amit kinyitva az abból kiugró dzsinn teljesíthetné akár a kormány, akár szakszervezetünk, tagjaink kívánságait. Legalábbis részben.
Hiába mondjuk, hogy ez az áldatlan állapot nem tartható fenn sokáig: a közel 10 százalékos munkaidő-növekmény, valamint a munkahelyen töltött idő negatív ellentételezése nagyon-nagyon súlyos következményekkel jár majd.
Elgondolkodtató, hogy a Pályavasútnál csak az elmúlt hónapban a nagy figyelmet, összehangolt munkát, és a technológiai utasítások maximális betartását igénylő tolatási tevékenységgel kapcsolatos nehézmények, balesetek száma jelentős mértékben megnövekedett.
Mi mást mondhatok? Remélem, hogy rövid időn belül újra olyan keretek közé tudjuk terelni a munkáltatás feltételeit, hogy az elégedetlenség hullámai mérséklődjenek.
Szeptember 11-én – ahogy arra már utaltam – a Start Zrt-nél aláírtuk a Kollektív Szerződés módosítását. Úgy véljük, ez tagjaink érdekeit megfelelően szolgálja, hiszen a munkakörök javarészében a munkaközi szünet miatti anomáliákat ki tudjuk szűrni, és a közlekedő vonaton szolgálatot teljesítő tagjaink – vezető jegyvizsgálók – esetében a korábbinál lényegesen áttekinthetőbb, egyértelműbb, a munkakörülményeket javító szabályokat vezettek be.
A megállapodás értelemszerűen az MT változásaival van összhangban, ebből következik, hogy a jövő évi KSZ- és bértárgyalások - mind a Startnál mint a többi társaságnál - még váratnak magukra.
A VDSzSz a múlt héten elnökségi ülést tartott, és a fentiekhez kapcsolódik az a határozat, miszerint szakszervezetünk jövő év vonatkozásában reálkereset-növekedési követeléssel lép fel valamennyi társaság esetében. Emlékeztetőül: 2010-2012 közti időszakban a reálkeresetek megőrzésére a MÁV egyetlen társaságánál sem volt módunk.
Üdvözlettel:
Bárány Balázs
alelnök
