Az elmúlt időben a munkáltatóknál több esetben is felmerültek átirányítással - ezen belül is a helyettesítéssel - kapcsolatos munkavállalói anyagi igények, ezeket általában – a hatályos munkajogi szabályozásra hivatkozva – elutasították.

Maga az átirányítás az új Mt. hatálybalépését követően – legalábbis, ami ennek anyagi elismerését illeti – már kapott egy csapást a 10%-os pótlék alkalmazásának korlátozásával.
Ezzel párhuzamosan a jogintézmény megítélése is jó néhány esetben vita tárgyát képezte.

Kétségtelen, hogy mind a kollektív szerződés, mind az ennek nyomán kiadott munkáltatói utasítások viszonylag egyértelműen rendelkeznek a kérdés munkajogi megítéléséről. Ennek ellenére azt gondoljuk, hogy bizonyos esetekre mindenképpen célszerű lenne a szabályozás átértékelése és újrahangolása - ez különösképp igaz a megváltozott foglalkoztatási helyzetre.

A problémát abban látjuk, hogy a helyettesítéssel ellátott más munkakör az esetek túlnyomó többségében valóban nagyon hasonló vagy akár azzal jelentős mértékben megegyező munkaköri feladatokat tartalmaz, mint a munkavállaló által ellátott „alap munkakör". Tekintettel arra, hogy a jelenlegi szabályozás és a munkáltatói gyakorlat lényegében – a „helyettesítéssel" ellátott munkaköri feladatok azonosságára tekintettel – kizárja a munkajogi helyettesítést ilyen esetekben, rendkívül méltánytalan helyzetet idézhet elő az érintett munkavállalók számára.

A kérdés lényege álláspontunk szerint az, hogy („helyettesítés ide, helyettesítés oda") egy dolog biztos: a munkavállaló mindennemű díjazás nélkül lát el többletfeladatot.

A fentiekre tekintettel levélben fordultunk a munkáltatóhoz a munkajogi szabályozás, de legalábbis a munkáltatói gyakorlat felülvizsgálata érdekében.

Dr. Szabó Imre, szakértő