Tagtársunkat a munkáltató megszakítás nélküli munkarendben, készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatja. Az Mt. 101.§ (3) bekezdése szerint a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló számára a vasárnapi rendes munkavégzést megelőző szombatra rendes munkaidő nem osztható be.

Kurunczi Imre felperest a munkáltató bármely naptári napon, így vasárnapi rendes munkaidőben történt foglalkoztatását közvetlenül megelőző szombati napon is beosztotta munkavégzésre. A szombati napi munkavégzést rendes munkabérrel számolták el részére.

A munkáltatóval szemben indított kereseti kérelemben kifejtettük álláspontunkat, hogy lehetséges ugyan bármely naptári napra munkavégzési kötelezettséget előírni a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott vezető jegyvizsgáló számára, a vasárnapi rendes munkavégzést megelőző szombaton azonban ez a munkavégzési kötelezettség rendes munkavégzés nem lehet; ilyen esetben a szombati napra kizárólag rendkívüli munkavégzésként osztható be számára munkaidő.
A szombati napokra járó rendkívüli pótlék kifizetését kértük felperes számára.

Alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy az Mt. 135. § (4) pontjában biztosított felhatalmazás alapján a KSZ 26. § 1. h) alpontja biztosította a munkáltató számára, hogy az Mt. rendelkezéseitől eltérjen, amely szerint a felperes számára a megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatásra tekintettel a munkáltató bármelyik naptári napon előírhat rendes munkavégzési kötelezettséget, azokon a szombaton is, amelyet követő vasárnap is rendes munkaidőben dolgozik.
A rendkívüli munkavégzésért járó bérpótlék követelés tekintetében előadta, hogy abban az esetben, amennyiben a bíróság nem fogadná el azon jogi álláspontját, miszerint a kollektív szerződés biztosította számára az Mt. rendelkezéstől való eltérést, abban az esetben is csak arról lehetne szó, hogy a munkaidő-beosztás elkészítése jogszabályba ütközött, és mint ilyen jogellenes utasítást a felperes bármikor megtagadhatta volna. Rendkívüli munkavégzésért járó pótlék pedig azért nem jár a felperes részére, mert az Mt. 107. § illetve a KSZ 40. § szerinti rendkívüli munkavégzés egyik esete sem valósul meg a perbeli esetben.

A perben mindvégig arra hivatkoztunk, hogy a megszakítás nélküli munkarend KSZ 26.§ 1. h) alpontja szerinti fogalom-meghatározása nem jelent eltérést az Mt. 101. § (3) bekezdésétől, és nem teremt jogszerű alapot a készenléti jellegű munkakört betöltő felperes azonos heti szombat/vasárnapi rendes munkaidőben történő foglalkoztatására. Kifejtettük, hogy alperes kellő alap nélkül hivatkozik a felperes megszakítás nélküli munkarendjére, mert a törvény szerinti kivételt illetően nem a felperes munkarendjének, hanem a készenléti jellegű munkakörben történő foglalkoztatásának van jelentősége. Amennyiben a KSZ el kívánt volna térni az Mt. 101. § (3) bekezdésében foglaltaktól, akkor azt nem az értelmező rendelkezések körében, hanem külön címszó alatt, a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállalók szombat/vasárnapi munkavégzésével kapcsolatos kifejezett és konkrét eltérő rendelkezésként fogalmazta volna meg.

A rendkívüli munkavégzésért járó pótlékra jogosultság körében arra hivatkoztunk, hogy a munkaidőnek két fajtája létezik: rendes és rendkívüli munkaidő. Tekintettel arra, hogy a rendes munkaidőben történt vasárnapi munkavégzést megelőző szombati munkavégzés az Mt. 101. § (3) bekezdése alapján rendes munkaidő nem lehet, felperes szombati munkavégzése rendkívüli munkavégzés. Amennyiben ezen túl szükséges lehet a rendkívüli munkaidő kategorizálása, a felperes szombati munkavégzése a munkaidő-beosztástól eltérő munkavégzésnek minősül az alábbiak szerint: A munkaidő-beosztást rendes munkaidőre kell elkészíteni. A készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott felperes számára a vasárnapi rendes munkavégzést megelőző szombatra rendes munkaidőt beosztani nem lehet, az ilyen szombatra előírt munkavégzési kötelezettség emiatt nem része a kötelező órára elkészítendő rendes munkaidő beosztásnak, a szombatra elrendelt munkavégzés a munkaidő beosztástól eltérő rendkívüli munkavégzésnek minősül.

A bíróság álláspontja szerint az Mt. 135. § (4) bekezdés d) pontjában kapott felhatalmazás alapján a Kollektív szerződésben a Munka törvénykönyvének rendelkezéseitől eltérni kizárólag kifejezett, egyértelmű, a munkáltató és a munkavállalók számára is étséget kizáróan értelmezhető rendelkezéseivel lehet.
A bíróság alperes által hivatkozott megszakítás nélküli munkarend fogalmat nem értékelte úgy, mint ami biztosította volna számára az Mt. 101. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezésektől eltérés lehetőségét. Mindezek alapján megállapította, hogy a munkáltató jogellenesen járt el akkor, amikor a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott felperes vonatkozásában az Mt. 101. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezésekbe ütköző módon vasárnapra történő rendes munkaidőre való beosztásakor az azt közvetlenül megelőző szombatra is rendes munkaidőt osztott be.

A bíróság szerint a beosztás szerint ezen szombati napokon ledolgozott órák után felperest rendkívüli munkavégzésért járó bérpótlék illeti meg. E körben a bíróság rámutatott arra, hogy a munkavállaló vagy munkaidejében munkát végez vagy pihenőidejét tölti. Megállapítása szerint alperes a kereseti kérelemben megjelölt szombatokon úgy rendelt el munkavégzési kötelezettséget a felperes számára, hogy ő egyébként pihenőidejét tölthette volna. Az ilyen pihenőidőben elrendelt munkavégzési kötelezettségért a bíróság álláspontja szerint a felperest megilleti a rendkívüli munkavégzésért járó pótlék. Az ítélet nem jogerős.

Dr. Pusztai Edit

El akarjuk érni, hogy a továbbiakban jogszerű legyen a foglalkoztatás, tehát amikor vasárnapra rendes munkaidőre vezényelik a dolgozókat, az előtte lévő szombaton ne vezényeljék őket, vagy ha mégis, akkor munkaidejüket a megfelelő pótlékkal, "túlóraként" számolja el a munkáltató. 

Amennyiben másodfokon jogerőssé válik az ítélet, úgy értelemszerűen a MÁV Csoport valamennyi vállalatánál célszerű ezt alkalmazni, és nem csak a MÁV-Startnál. Ez minden készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott vasutasra vonatkozik, és a munkáltatóknak az ítélet szem előtt tartásával kellene elkészíteniük a jövőben a munkaidő-beosztást. Ahogy szintén célszerű visszamenőlegesen kifizetni az elmaradt pótlékot azokra a szombatokra, amikor a munkavállalók vasárnap is rendes munkaidőben végeztek munkát. Ezekre a szombatokra ugyanis rendkívüli munkavégzést kellett volna elszámolni részükre.

Az előzményekért kattints ide!