A festő a modern technika segítségével végigkalauzol a kiállításon, megismertetve életének és a művészetének legfontosabb mozzanatait. Már a bejáratnál „személyesen” üdvözli a látogatót, majd később is felhívja a figyelmünket egy-egy általa fontosnak ítélt gondolatra. Festményein keresztül nem csak művészeti fejlődésének lehetünk tanúi, hanem élete is feltárul előttünk. Megtudjuk, hogy szerette a mediterrán vidéket, a napfényt, a fényben úszó épületeket, a ragyogást. Bátran használta az élénk színeket, a határozott kontúrokat.

A bejáratnál az első teremben látható a művész két önarcképe, majd ahogy továbbhaladunk, festészetének főbb állomásaival találkozhatunk. Külön tanulmányt szentelt a madaraknak, majd érdeklődése a tájképek felé fordult. A fényképezés fordította figyelmét a Hortobágyra, mely több képén is szerepel.

Festményein visszatérő momentum a virágzó mandulafa és a víz. Képein megörökítette a Jajce és a Schaffhausen vízesést, patakokat a Tátrában, hidakat Dalmáciában és Svájcban – melyeken a vasutasok örömére gőzmozdony által húzott vonatokat is láthatunk. (Már csak ezért is érdemes megnézni.)

A festészetet mindig küldetésnek tekintette, ebből fakadt túlzott önbizalma is, ami miatt nem igazán fogadta el a festő társadalom. Rosszakarói azzal vádolták, hogy nem is járt az általa megfestett országokban, hanem képeslapok alapján festette képeit.

Legszebb képei Szicíliához (Taormina romjai a távoli Etnával) és a misztikus távol-kelethez kötődnek. Megfestette Jeruzsálem óvárosát, a Panaszfalat (Siratófal) háttérben a Templom-heggyel és a Holt-tengerrel.

1906-ban festette a Baalbek címet viselő, a világ legnagyobb napútját ábrázoló festményét, majd egy évvel később festészetének két ékkövét a "Magányos cédrust", és a "Zarándoklás a cédrusfához" képeit.

Festői korszaka viszonylag rövid időszakra koncentrálódik. 1894-ben kezdett festészetet tanulni, otthagyva patikusi állását, és alig tíz év igen termékeny alkotómunka után letette az ecsetet. A cédrusokkal bejezettnek tekintette életművét, és élete hátralévő részében megpróbált kiállításokat szervezni inkább kevesebb, mint több sikerrel. Feltételezhetően a kudarcok is közrejátszottak abban, hogy egészsége megrendült, és még inkább magába fordult. 1919-ben hunyt el.

A Csontváry kiállítás 2016. január 31-ig tekinthető meg a budai várban, a Honvéd Főparancsnokság épületében.

http://csontvary-kiallitas.hu/a-kiallitasrol/

Trautmanné Zsigri Györgyike