Június 6-án Székesfehérváron vezető jegyvizsgáló tagtársunk a napi munkaidő 2012. július után történt megemelésére kérdezett rá. Mint mondta: 0,7 órát veszített a napi munkaidő 8 órára emelésével, ezt azonban - a többi vasutashoz hasonlóan - azóta nem kompenzálták részére. Számításai szerint ez esetében 300 forintos órabér-csökkenéssel járt, így évente több mint 650.000 forintot vettek ki a zsebéből.
Ráadásul a Start be szeretné vezetni a 8,4 órát, a munkáltatói tervezetét már a fentiek miatt sem fogadta el a VDSzSz Szolidaritás Személyszállítási Utazó Tagozata. Hiszen – ahogy Bárány Balázs fogalmazott – előbb a különbözetet vissza kell adni a vasutasoknak, legalább azoknak, akik még egyáltalán a vasútnál dolgoznak, illetve forgalommal összefüggő munkakörökben tevékenykednek, de példaként említette a gépészeket (járműszerelőket, stb.) is, akiknek szintén meg kellene kapniuk a kompenzációt.

A Munka törvénykönyvét nem kell különösebben részletesen tanulmányozni ahhoz, hogy kiderüljön: a MÁV-nak lett volna lehetősége leszűkíteni azok körét, akik esetében a törvény előírását (azaz a napi munkaidő 8 órára emelését) alkalmazza. Az egészség megóvása és a veszély kizárása érdekében a köztulajdonban lévő cégeknél ugyanis továbbra is lehetőség van a csökkentett napi munkaidőben történő foglalkoztatásra.  A napi munkaidő megemelése gyakorlatilag csak a vasutasokat érintette, mivel a köztulajdonban lévő cégek közül egyedül csak a vasútnál volt csökkentett munkaidő. Ezt a Munka törvénykönyve 2012. júliusi hatályba lépését követően egyetlen tollvonással elvették. (A MOL-nál is hasonló volt a helyzet a műszakos munkarendűek esetében, ott azonban vannak magán érdekeltségek is, hiába áll a vállalat többségi köztulajdonban.)

Persze, vannak sejtések, hogy miért került sor a napi munkaidő megemelésére. Egyrészt abban az időben a MÁV menedzsmentjének nagyon nem tetszett a munkaidő-csökkentési tendencia. Másrészt nem felejtették el, ami a Start esetében történt: a VDSzSz Szolidaritás Országos Választmánya megtárgyalta, hogy béremelés fejében megemelkedjen-e a napi munkaidő. A Választmány ezt nem szavazta meg, helyette inkább a csökkentett munkaidő megtartását választotta.

A hallgatóságban felmerült, hogy milyen retorziót alkalmazhat a munkáltató, ha sztrájk idején nem közlekednek a még elégséges szolgáltatás részét képező vonatok. Válaszában Bárány Balázs leszögezte: jogszerű sztrájkban való részvételért a törvény szerint nem jár semmilyen szankció. Ha azonban nem teljesül a még elégséges szolgáltatás, a sztrájkot jogszerűtlennek minősíthetik. Ez esetben a munkabeszüntetésben résztvevőkkel szemben a munkáltató hátrányos jogkövetkezményt alkalmazhat, ami akár azonnali hatályú felmondással is járhat.

Ez a dilemma, ezért nem szívesen vállalja be az ember egy sztrájkfelhívás közzétételét, mert ha betartjuk azokat a szabályokat, amelyek mentén sztrájkolni lehet, akkor nincs értelme [a munkabeszüntetésnek], mert nem látszódik meg. Ha pedig ún. vadsztrájkokat szorgalmazna bárki is, annak az lehet a következménye, hogy pár embert kidobnak a vasúttól. Nem kell mindenkit kidobni, elég pár embert, példát statuálnak. Ki van ez találva.

 

Tartozz közénk, erősíts minket: lépj be Te is a VDSzSz Szolidaritáshoz! A belépéshez keresd területi irodáinkat, a Tagdíjlevonási nyilatkozatot itt találod.

Szeretnél elsőkézből értesülni a legfrissebb hírekről? Csatlakozz a VDSzSz Szolidaritás facebook-oldalához!