Az Mt. módosítása több kapcsolódó törvény - így a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény - módosítását is érintette, ezért az alábbiakban a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosításait tanulmányozhatjátok.

Az Mvt. 40. § (2) bekezdése eddig is kimondta, hogyha különböző munkáltatók alkalmazásában álló munkavállaló­kat egyidejűleg foglalkoztatnak, a munkavégzést a kockáza­tok csökkentése érdekében össze kell hangolni. A módosítás ennek az összehangolásnak a felelősségét az eddigiektől eltérően határozza meg.

Az összehangolás megvalósításáért felelős:

• a felek által szerződésben meghatározott munkáltató,
• ilyen kikötés hiányában az a személy vagy szervezet, aki, illetve amely a tényleges irányítást gyakorolja,
• ennek hiányában az, aki a munkahelyért a fő felelősséget viseli,
• ha ilyen nincs, akkor az, akinek a területén a munka­végzés folyik.

Az Mvt. 42. § b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A veszélyes munkafolyamatoknál, technológiáknál a veszélyek megelőzése, illetve károsító hatásuk csökkentése érdekében)
,,b) a veszélyforrások ellen védelmet nyújtó egyéni védő­eszközöket meg kell határozni, azokkal a munkavállalókat el kell látni, rendeltetésszerű használatukat meg kell köve­telni;”
Tehát megszűnik a munkavállalók védőeszközzel kapcsolatos oktatási kötelezettsége.

Az Mvt. 44. § (1) bekezdése helyébe a következő rendel­kezés lép:
„(1) Azoknál a munkafolyamatoknál, ahol a munkavállaló veszélyforrás hatásának lehet kitéve, a hatásos védelmet — amennyiben külön jogszabály eltérően nem rendelkezik - zárt technológia alkalmazásával, ha ez nem oldható meg, akkor kollektív műszaki védelem, szervezési intézkedések, egyéni védőeszközök - szükség szerinti együttes - alkalmazásával kell megvalósítani.”

Az Mvt. 42. § b) pontja és az Mvt. 44. § (1) bekezdése a normaszöveg szakmai pontosítását jelenti.

Az Mvt. 64. § (4) bekezdésének módosítása alapján a munkabalesetek kivizsgálásába szükség esetén be kell vonni (be lehet vonni) a munkáltatónál foglalkozás- egészségügyi alapszolgáltatást biztosító szolgálat or­vosát.
A módosítás lehetőséget ad arra, hogy pl. mérgezések, vegyi anyagokkal kapcsolatos sérülések ok-okozatok pszi­chés összefüggéseinek megállapításánál stb. bevonjuk a fog­lalkozás-egészségügyi szolgáltató orvosát a baleset körülmé­nyeinek vizsgálatába.

Az Mvt. 65. § (2) bekezdése a következők szerint módosul: „65. $ (2) Munkabiztonsági szaktevékenységnek minősül a munka­baleset kivizsgálása. ”

A módosítás alapján a munkabalesetek kivizsgálása továbbra is munkavédelmi szaktevékenységnek minősül, de már függetlenül a baleset súlyosságától, illetve a balesetet szenvedett sze­mélyek számától.

Ha a munkáltatónál munkabaleset következik be - függet­lenül a munkáltatói létszámtól - a balesetet csak munka- védelmi szakember vizsgálhatja ki.

Az Mvt. 67. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„67. $ A munkabaleset bekövetkezésétől számított 3 év után a munkáltató a törvényben foglaltak alapján nem köteles a munkabalesetet bejelenteni, kivizsgálni és nyilvántartásba ven­ni. Az elévülésre egyebekben a polgárt jogi szabályokat kell alkalmazni. ”

Változnak a munkavédelmi képviselőkkel kapcsolatos rendelkezések.

Ezek alapján:

• Munkavédelmi képviselőt kell választani minden mun­káltatónál, ahol a munkavállalók létszáma - az eddigi 50 fő helyett — legalább húsz fő. A választás megtartásá­nak lebonyolítása, a feltételek biztosítása a munkáltató kötelezettsége. (Ez lényegesen megnöveli azoknak a mun­káltatóknak a számát, ahol a jövőben munkavédelmi képviselőválasztást kell tartani.)
• A munkavédelmi képviselő választására az Mt. 238. §-át kell alkalmazni azzal, hogy az Mt. 238. § (2) bekezdésében foglaltakon túl nem választható munkavédelmi képviselővé az, aki a munkáltatónál munkaviszony keretében főtevé­kenységként a munkáltató megbízásából munkavédelmi feladatokat lát el. (Az Mt. 238. § (2) alapján nem választ­ható munkavédelmi képviselőnek az, aki munkáltatói jogot gyakorol, a vezető hozzátartozója, a választási bizottság tagja.)
• Valamennyi munkavédelmi képviselő munkajogi védel­mére az Mt. 273. § (1), (2) és (6) bekezdése szerinti sza­bályokat kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a köz­vetlen felsőbb szakszervezeti szerven a bizottságot, annak hiányában a munkavédelmi képviselőt megválasztó munka- vállalókat kell érteni.

Az Mt. 273. § alapján:

• A közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése szükséges a munkavédelmi képviselő munkaviszonyá­nak a munkáltató által felmondással történő megszün­tetéséhez, valamint a munkáltató tisztségviselőt érintő 53. § szerinti (munkaszerződésétől eltérő foglalkozta­tás) intézkedéséhez.
• A védelem a munkavédelmi képviselőt megbízatásá­nak idejére és annak megszűnését követő hat hónapra illeti meg, feltéve, ha a tisztségét legalább tizenkét hó­napon át betöltötte.
• A szakszervezetnek a munkavédelmi képviselő mun­kaviszonyának a munkáltató által felmondással történő megszüntetésének munkáltatói intézkedéssel kapcsola­tos álláspontját a munkáltató írásbeli tájékoztatásának átvételétől számított nyolc napon belül írásban kell közölni. Ha a szakszervezet a tervezett intézkedéssel nem ért egyet, a tájékoztatásnak tartalmaznia kell az egyet nem értés indokait. Amennyiben a szakszervezet véleményét a lenti határidőn belül nem közli, úgy kell tekinteni, hogy a tervezett intézkedéssel egyetért.

A súlyos veszélyeztetések tekintetében módosul az Mvt. 82. § (2) szerinti felsorolás, a  82.§ (2) bekezdés kiegészült egy k., alponttal.

A megengedett értéket meghaladó expozícióban történő foglalkoztatás akkor minősül súlyos veszélyeztetésnek, ha az a szükséges védelem hiányában történik.

A következőkben súlyos veszélyeztetésnek minősül a veszé­lyes munkahelyen, veszélyes munkaeszközzel vagy veszé­lyes technológiai folyamatban végzett munka esetében a munkavédelemre vonatkozó szabályban előírtnál keve­sebb munkavállalói létszám foglalkoztatása.

A munkavédelmi hatóság a közigazgatási bírságot a ter­mészetes személyek részére szabhatja ki.

A törvény az alábbi, 82/D. §-sal egészül ki:
„82/D. § (1) A munkavédelmi hatóság közigazgatási bírság­gal sújtja azt a természetes személyt, aki a szervezett munka­végzés során:

• a munka egészséges és biztonságos végzésére, illetőleg an­nak ellenőrzésére vonatkozó szabályokat megszegi, vagy feladat­körében e szabályok végrehajtásának mellőzését eltűri,
• a munkabalesettel kapcsolatban nyilvántartási, kivizsgá­lási, jegyzőkönyv-készítési és bejelentési kötelezettségét kellő időben nem teljesíti, vagy valótlan adatot közöl, illetőleg a bal­eset valódi okát eltitkolja, vagy feltárását megakadályozza,
• a foglalkozási megbetegedéssel, fokozott expozíciós esettel kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettségét nem teljesíti vagy a foglalkozási megbetegedés, fokozott expozíció kivizsgálását aka­dályozza,
• a munkavédelmi képviselőt a munkavédelemre vonatko­zó szabályban biztosított jogainak gyakorlásában akadályozza, illetőleg a munkavédelmi képviselővel szemben jogainak gya­korlása miatt hátrányos intézkedést tesz.

(2) Az (1) bekezdés alapján kiszabott bírság összege öt­százezer forintig terjedhet. A közigazgatási bírság egy eljá­rásban, ugyanazon kötelezettség ismételt megszegése vagy más kötelezettségszegés esetén ismételten is kiszabható.”

Az Mvt. 82. § (1) alapján a munka- védelmi hatóság munkavédelmi bírságot alkalmaz az egész­séget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vo­natkozó követelmények teljesítését elmulasztó és ezzel a munkavállaló életét, testi épségét vagy egészségét súlyosan veszélyeztető munkáltatóval szemben, amely összege 50 000 Ft-tól 10 000 000 Ft-ig terjedhet.

Tehát új elemként megjelenik a közigazgatási bírság fogalma!

Az Mvt. 84. § (2) bekezdésének módosítása alapján a munkavédelmi hatóság baleset-vizsgálati kötelezettsége módosul:

• a közúti közlekedéssel kapcsolatos súlyos munkabalese­teket nem vizsgálja,
• a bejelentett súlyos munkabaleseteket, valamint a foglal­kozási megbetegedéseket, a fokozott expozíciós eseteket - a munkáltató ez irányú felelősségét nem érintve - kö­teles kivizsgálni.

Az egyidejű foglalkoztatást illetően a Mvt. 84. § (5) bekezdése kiegészült:

„(5) Olyan munkahelyen, ahol különböző munkáltatók mun­kavállalókat egyidejűleg foglalkoztatnak, és a munkavédelmi ellenőrzés eredményeként valamely munkáltató nem azonosít­ható, a (4) bekezdés vonatkozásában — az ellenkező bizonyítá­sáig - vélelmezni kell, hogy az érintett munkavállalók mun­káltatója az, aki a tevékenységet a munkahelyen ténylegesen irányítja, ennek hiányában, aki a munkahelyért a főfele­lősséget viseli, ha ilyen nincs, akkor az, akinek a területén a munkavégzés folyik. ”

Módosul, illetve kiegészítésre kerül az Mvt. 87. §-ában lévő több fogalom definíciója.

A munkavédelmi hatósági eljárás határideje: Mvt. 83/D. § a következőképpen módosul:

A munkavédelmi hatósági eljárás határideje az eljárás megindításától számított 45 nap:

• a munkabalesetekkel, foglalkozási megbetegedésekkel és fokozott expozíciós esetekkel,
• a balesetet munkabalesetnek minősítésével,
• a munkáltató és a munkahelyen munkát végző személy közötti munkavégzésre irányuló jogviszony szervezett munka­végzésnek történő minősítésével kapcsolatos eljárásokban.

Az összefoglalót itt találtuk, a tervezet szövegét természetesen egybevetettük törvény végleges szövegével.

Tartozz közénk, erősíts minket: lépj be Te is a VDSzSz Szolidaritáshoz! Legfontosabb szolgáltatásainkat itt találod! A belépéshez keresd területi irodáinkat, a Tagdíjlevonási nyilatkozatot itt találod.

Szeretnél elsőkézből értesülni a legfrissebb hírekről? Csatlakozz a VDSzSz Szolidaritás facebook-oldalához!