Nyolc gyerek – meg mi ketten asszonnyal.

 

– kezdte Gábor nevetve az interjút, majd rövidesen előkerültek a problémák is: a nagyobbik lányt a nyár elején műtötték cisztával, az egyik petefészkét ki is vették. Tavaly műtötték a kezét, mert egy születési rendellenesség folytán S-alakban nőtt az alkarja. Irén asztmás és porallergiás, Gabesz pedig autista. Viviennek nagyon nehezen megy a tanulás, Gabóca pedig a saját világában él: nem azt mondja el, amit látott, hanem amit elképzel.

A gyerekeket gyakran kell orvoshoz vinni, Gáborék a naptárában mindig fel van írva, mikor melyik orvoshoz kell menni, mikor mit kell csinálni. Sokszor cserél a kollégákkal, ha úgy adódik, hogy egyszerre két helyre kellene menni: Gábor inkább átvállalja az éjszakát tőlük, nehogy az asszonynak egymaga három helyre kelljen mennie. Mert bizony vannak napok, amikor egyszerre három helyre is kellene vinni a gyerekeket. Majd mondja:

Nehéz. Hát anyagilag meg aztán rettenetesen nehéz, pláne, mikor Pestre kell menni, akkor meg aztán...

 

Tatabánya állomáson több hónapig nem volt meleg víz, ezt elégelte meg Gábor: tavasszal úgy döntött, hogy a hatályos szabályoknak megfelelően megtagadja az utasítás teljesítését! 

Nem csak nekem volt elegem abból, hogy nincs meleg víz, a kollégáknak is, csak van, aki nem mer [tenni ellene], van, aki nem akar, és van, aki nem tudja, hogyan [fogjon hozzá].

 

De vajon miért vállal be egy nyolcgyermekes családapa egy ilyen ”akciót”, miért tartotta ezt fontosnak?

Azért, mert amikor az ember kezet akar mosni, olajos, és nem tudja megmosni, mert egyszerűen magában a dörzsi nem viszi le, kell hozzá a meleg víz, hogy levigye azt az olajos retket.
Van egy-két kolléga, aki [messzebbről] jár be dolgozni. Buszozunk, vonatozunk, és azért úgy az embert lenézik a vonatról, amiért nem tud megmosakodni, megfürdeni, hogy tisztán menjen haza. Én is hazajöttem, mindjárt a három kicsi szeretett volna játszani, birkózni. De retkesen nem lehet, először el kell menni lefürdeni, de addigra ők már alszanak.

Egyik-másik kollega mondta, hogy a melegvíz-hiányt be akarja jelenteni, mondtam nekik, hogy várjanak egy kicsit, ne jelentsd be, hanem először is beszélek a szakszervezettel, hogy ebből az ügyből mit tudok kihozni. Nem tudtam, milyen paragrafusok vonatkoznak erre, mi a módja ennek, miként lehet ezt megcsinálni, hogy minél kevesebb felhajtás legyen ebből az egészből. Ezt megtudtam, és így akkor mindjárt neki is álltam a dolgoknak, hogy akkor itt megállunk, mert ez így nem mehet tovább.

Mindegyik [kollega] megköszönte, sőt, őszintén megmondom, néha terhesnek érzem, mikor mondják, hogy hős vagyok. Pedig nem vagyok hős: egyszerű dolgozó vagyok, mint bárki más. Csak már elég volt abból, hogy nincs meleg víz, nem tudok lefürdeni, nem tudok kezet mosni, nem tudok tisztálkodni, nem tudom elmosni az edényt, amiből eszek. Szóval ebből már elegem volt. Mindig mondják, hogy én hős vagyok, meg sztár vagyok, meg nem tudom mi... Én egyik se vagyok. Én ugyanolyan ember vagyok, mint bármelyikünk, semmivel se különb.

Természetesen Tatabányán sem csak a meleg víz hiánya volt az egyedüli probléma, hiszen itt van például a bakancsok esete.

Szeptember 1-től kerültem vissza Tatabányára, azóta még nem kaptam semmit. Nem csak én, hanem szerintem egyik tolatásvezető kolléga sem. Nem tudok róla, hogy ők kaptak volna. Viszont az egyik kollégának már elég csúnyán szét van szakadva a bakancsa hátulja, válik le a talpa.
Ő is tervezi azt, hogy mihelyt beázik a bakancsa, akkor megáll, és készenlétbe helyezi magát: felhívja a szakszervezetet, hogy mi legyen a következő lépés.

 

Arra a kérdésre, hogy az utasítás teljesítésének megtagadására készülő kolléga helyében mit tenne, ezt felelte:

Őszintén megmondom, nem készülnék, hanem meg is tenném. Szóval elég esős az idő... Én megtenném, mert ugye megfázok, a gyerekeknek ebből lehet bármilyen szövődménye megfázásból is. Az, hogy én átadjam a gyerekeknek, ugye itt azért sok gyerek van, én abban a pillanatban [megtenném].

 

De vajon az utasítás teljesítésének megtagadása után mi történt, érte-e Gábort valamilyen retorzió a munkáltató részéről?

Nem ért semmi, nem volt hátrányom ebből az egészből. Sőt, inkább pozitívan jöttem ki belőle. Ugye, a szakszervezettől kért a Bárány úr, hogy írjam meg a gyerekek nevét, korát, betegségét, és azt, hogy hova járnak iskolába. Megírtam Dávid Ilona elnök-vezérigazgató asszonynak. Rá másfél-két héttel jött egy levél a MÁV elnök-vezérigazgató asszonyától.

Na, mondom... Asszony is meg volt ijedve, én is meg voltam ijedve, hogy ez most mi lehet. Kibontottam a levelet, elolvastam, meg voltam lepődve, örültem is neki, mert erre a lakásra, amit a vasúttól bérlünk, 15 ezer forinttal kevesebbet kell négy évig fizetnünk. Ez volt a levélben.

 

Gábor ezt videónkban meg is köszönte Dávid Ilonának, a MÁV Zrt. elnök-vezérigazgatójának. És hogy mindezek után mit javasolna Gábor azoknak a vasutasoknak, akiknek például védőeszközzel kapcsolatos gondjaik vannak? Ezt:

Ne féljenek kiállni a saját igazukért a munkáltatóval szemben, mert elnyomás elnyomást szül! Álljanak ki magukért!

 

Gábor fellépését honlapunkon is nyomon követtük, hiszen minden alkalommal a helyszínen voltunk, hogy szükség esetén segítségére legyünk. Ha érdekel a története kattints ide, vagy ide, esetleg ide!

Az utasítások, munkaviszonyra vonatkozó szabályok betartásának fontosságára ebben a cikkben is felhívtuk a figyelmeteket! Számtalan fórumon felajánlottuk, hogy szakszervezetünk, a VDSzSz Szolidaritás ilyen megkeresés esetén - előzetes konzultáció után - segít akár személyes jelenléttel is javítani a körülményeken! Egyet azonban nem tudunk: a munkavállalók helyett, nélkületek nem tudunk eredményt elérni!

Mint Halasi Zoltán, a VDSzSz Szolidaritás elnöke az Országjáró Infóturné nagykanizsai állomásán kijelentette: a munkavállalókat rá kell ébreszteni arra, hogy éljenek a jogaikkal, tartsák be a szabályokat, és azért kell szakszervezetekbe tömörülni, összefogni a többi munkavállalóval, hogy közösen sokkal erősebben tudjunk ezekben az ügyekben fellépni. Mint mondta, erre nagyon jó példa volt a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatottak érintő tortúrában a munkáltató által felajánlott pénzecskének a visszautasítása: több ezren jelentették ki, hogy nem fogadják el, emiatt a munkáltató kénytelen volt megváltoztatni a véleményét. A munkavállalóknak rá kell érezniük ennek az ízére: amennyiben sokan összefognak, és a szakszervezetet nem egy bűnös dolognak tartják, bármit el tudnak érni. Magyarországon ezt még nem sokan értik. Mi nem tudunk helyettük semmit tenni: a jogi keretet tudjuk megteremteni, hogy nyugodtan kinyilváníthassák akaratukat, véleményüket a munkavállalók, tagjaink, akik számára védelmet is biztosítunk!

Vonatkozó részlet a munkavédelemről szóló törvényből:

24. § Minden munkavállaló részére biztosítani kell
a) megfelelő mennyiségű, az egészségügyi előírásoknak megfelelő minőségű ivóvizet;
b) a munkahely és a munka jellegének megfelelően az öltözködési, tisztálkodási, egészségügyi, étkezési, pihenési és melegedési lehetőséget.
25. § A munkahely és a munka jellegének megfelelően gondoskodni kell a rendről, tisztaságról, a keletkező szennyező anyagok, szennyvíz, hulladék kezeléséről oly módon, hogy veszélyt vagy egészségi ártalmat ne okozzanak és a környezetet ne károsítsák.

ÉS a Munka törvénykönyvéből:

54. § (2) A munkavállaló megtagadhatja az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, vagy a munkavállaló életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné.
(3) A munkavállaló az utasítás megtagadása esetén is köteles rendelkezésre állni.

Tartozz közénk, erősíts minket: lépj be Te is a VDSzSz Szolidaritáshoz! Legfontosabb szolgáltatásainkat itt találod! A belépéshez keresd területi irodáinkat, a Tagdíjlevonási nyilatkozatot itt találod.

Szeretnél elsőkézből értesülni a legfrissebb hírekről? Csatlakozz a VDSzSz Szolidaritás facebook-oldalához!