Dr. Vincze Teodóra, a HR-szervezet igazgatója röviden vázolta a társaság helyzetét:
idén már harmadszorra kellett módosítani az RCH üzleti tervét (eredeti: 10 m euró, 
módosított: 5 m euró, a módosítás módosítása: 0.)

Ennek okai a MÁV és egyéb szolgáltatók részéről érkező "költségnyomás", az árbevétel jelentős elmaradása - annak ellenére, hogy a tonna és az árutonna km "rendben van". Ezen kívül stagnál az európai gazdaság és a vasúti teherszállítás. A GDP hazai előrejelzése 2,6%, az inflációs prognózis 0,8-1% között alakul. A forint erősödése 2-3 m euróval csökkenti az eredményt. (Az idei üzleti tervben 314 Ft-os átlag-árfolyammal számoltak, ez tulajdonosi előírás).

Mindezek miatt az előterjesztő szerint nem 2017. esztendő lesz a nagyarányú bérfejlesztés éve. (Felmerül a kérdés, hogy melyik év lesz az.)
A felvezető bérpiaci elemzésekkel folytatódott: a HAY-Group 500 vállalat adatait veti össze, ebből külön szűri a logisztikai ágazat keretszámait is. Pár adat: idén a logisztikai szektorban a cégek 94%-a emelt bért, a vállalatok 82%-ánál azonban nem emelkedett a cafetéria összege. A logisztikai szektorban egyébként a munkáltatók 81%-a működtet cafetéria-rendszert.

A szakszervezetek reflektáltak a felvezetőben elmondottakra, ennek során az egyik szakszervezet - nem a VDSzSz Szolidaritásé - képviselője az elmúlt negyedszázad bérproblémáit egy teljesen új dimenzióba - már-már az ezotéria világába - helyezte: eszerint ugyanis a munkavállalóknak igazából nem pénzre, hanem BOLDOGSÁGRA van szükségük. Érdekes kísérlet lehet mindezt egy megállapodásba rögzíteni, ráadásul úgy, hogy az meg is valósuljon.

A VDSzSz Szolidaritás azonban érvei alátámasztásához a számokat használta a boldogság tarka pillangója helyett. Egyrészt vannak az egyébként szépnek tűnő adatok:

• az RCH-nál a havi bruttó átlagkereset 375.971 Ft
• a nemzetgazdasági átlag 257.900 Ft (havi bruttó átlag)

Ezek hátterében a következő folyamatok álltak:

A 2006-2007-es években a Cargo lendületet vett, és "szabad szemmel is jól látható" bérelőnyre tett szert. Az adatok azt mutatják, hogy 2007-től 2010-ig

• az RCH-nál az átlagkeresetek (összesítve) 11,5 %-kal nőttek
• a versenyszférában 15, 8%-kal (szintén összesítve)
• az infláció pedig ebben az időszakban 15,2% volt.

Tehát az említett előnyből közel 4% elkopott: reálkereset-veszteség történt. A 2009-2010-es években - a válság hatása miatt - szinte sehol nem volt érzékelhető a bérek javulása. Viszont az azóta eltelt években az alapbérek 2-2,4 %-os "növögetése" és a keresetek (minden bérelem hatása együttesen) 3,5-3,8%-os emelkedése nem jelentett többet akár a MÁV, vagy a többi vasútvállalat bérintézkedésénél. Mitöbb, az RCH hiába nem ment el lehetőségei határáig, ezek a bérmegállapodások nem találkoztak a "közönség igényeivel".

A  magas átlagbér-adat mögött meghúzódó másik folyamat a programokban elmenőkkel függ össze, hiszen ezek többségében (persze, nem kizárólag) az átlag havi bruttóbér alatt keresők mentek el, ezáltal ún. technikai-bérszínvonal növekedést idéztek elő. Természetesen azt sem szabad elhallgatni, hogy az elmúlt öt évben voltak olyan munkakörök - ideértve az újonnan létrejött munkaköröket is-, ahol bérrendezés, bérfeszültség-csökkentés történt. Ezek az intézkedések, megállapodások szintén emelték az átlagot. Tehát az átlagbéradat valóban jól mutat, és a bérolló sem nyílik akkorára, mint máshol, de a menyecske szoknyája alá kukkantva, bizony már érheti meglepetés az embert. Tehát a jövedelempolitika - és kifejezetten az alapbérek - területén nincs más út, csak az előre! Hiába 1% körüli az éves infláció, és hiába szűkös az eklézsia.

A tárgyalásokat - a VDSzSz Szolidaritás szerint - a foglalkoztatás-politikai megállapodásban foglaltak határozzák meg. Ezek a vállalások kijelölik a tárgyalások irányát, eszerint:

•  2020. december 31-ig foglalkoztatási és létszámgarancia van
• a reálkereseteket növelni kell (minden évben)
• a bérfeszültséget csökkenteni kell
• kocsivizsgálói bértáblát kell alkotni
• nyugdíjpénztári tagdíj munkáltatói hozzájárulását növelni kell 2%-ig, stb. 

A humánigazgató az adatokra utalva azt találta mondani, hogy az elmúlt években a keresetek az inflációt JÓVAL MEGHALADÓ mértékben nőttek. Ezzel a kijelentéssel két probléma van:

1) a munkavállalók a helyzetüket a FOGYASZTÁS-BŐVÜLÉSEN keresztül értékelik. Ez pedig érzékelhetően nem javult, hiszen a szakirodalom is azt mondja, hogy ehhez 6-7%-os reáljövedelem-emelkedés szükséges

2) hiába volt némi reálkereset-emelkedés és szja-csökkenés, a cafetéria rendszer elemeinek adóterhelése nőtt - és várhatóan jövőre tovább emelkedik - ezzel is gyengítve az első kettő hatását (a családi adókedvezmény hatásait nem vesszük figyelembe).

(A munkavállalók és a munkáltatók adó- és járulékterhe egyaránt elképesztően magas: így például a világon nálunk a legmagasabb az áfa-kulcs, hazánkban kb. 68 féle állami sarc van.)

VBKJ

A jelenlegi tervek szerint november 15-ig még változhat: több, 34,51%-os szja-teherrel sújtott szolgáltatást jövőre már 49,98%-os adóteherrel vernek agyon (ilyen pl. ajándékutalvány, ami az RCH munkavállalói körében az 5. legnépszerűbb elem). A pénztáraknak annyi: a készpénzben felvehető 100.000 Ft csak sovány vigasz. A jelenlegi kormányzati tervek - ez az elmúlt évek tendenciájából látszik - lassú agóniára kárhoztatják a rendszert (iskolakezdési támogatás 49,98% ??????).

Mivel a jelzések alapján igény van a lakáscélú hitel kiváltását célzó szolgáltatás bevezetésére, ezért a munkáltató és a szakszervezetek döntöttek ennek bevezetéséről. De!
Nyomatékosan felhívjuk az érdeklődők figyelmét arra, hogy:

• ez csak névlegesen "1"-es szorzós szolgáltatás. Jelentős költségei vannak, különösen az első évben, de költségből lesz később is
• jelentős adatszolgáltatási kötelezettséggel jár

Erről már korábban is adtunk tájékoztatást, a frissített verziót hamarosan ismét közzétesszük. A Sodexho Pass szeptemberben kivonult Mo-ról, de novemberben még teljesíti az RCH-val kötött szerződésben foglaltakat. Az utalványok (kártyás) kiváltására új szolgáltatóval kezdett a munkáltató tárgyalásokat.

Az egyebek napirendi pont alatt a VDSzSz Szolidaritás a következőket vetette fel:
- egy éve tevékenykednek az új kirendeltségvezetők, így a tavalyi megállapodás értelmében eljött az értékelés ideje (a munkáltató erre nyitott, megjegyezte, hogy a véleményfelmérő lapon is van erre lehetőség)
Ezen kívül a gépjárműflotta cseréjéről is tájékoztatást kértünk, valamint arról is, hogy az IK Kft. (jelenlegi nevén: TIZO) miért gátolja az RCH által tervezett munkakörülmény-javító beruházásokat. Ezen kívül a VDSzSz Szolidaritás kezdeményezte a győri vonatfelvevői létszámhiány sürgős megoldását és a megváltozott helyzethez igazodó kompenzációjukat is, a munkáltató ebben partner lesz.

Az összeállítást készítette: Mózes Tibor, VDSzSz Szolidaritás, Cargós társasági vezető ügyvivő