Ma Magyarországon mindenki azt mondja, hogy valahonnan kapta a pénzt, valaki adta neki. Én régóta foglalkozom ezekkel a [szakszervezeti] dolgokkal, de még jóságos munkáltatót nem láttam sehol. Legalábbis 1989 óta, amióta piacgazdaság van, és a piac szentsége működteti a munkáltatókat - még az állami vállalatokat is - én olyat nem láttam, hogy egy jóságos munkáltató - hacsak valamilyen érdek nem fűződik ehhez - komoly intézkedéseket tegyen a munkavállalók anyagi helyzetének javítására. Még most sem, amikor kritikus helyzetek alakulnak ki néha.

Mint mondta, rendeztük sorainkat, 2015-ben a váltás semmilyen megrázkódtatást nem okozott, sőt, Halasi Zoltán szerint

javított a helyzetünkön, hiszen a nagy világmegváltó ideológiák és gondok megoldása helyett gyakorlatilag visszatértünk a vasutasok problémáinak kezeléséhez. És ez sokkal hatékonyabban és sokkal jobban tudott működni, mint a magyar politikai élet és gazdasági élet megváltoztatásában [2015 előtt] játszott szerepünk.

 

Az eredményekről szólva Halasi Zoltán elmondta: tíz éve az volt a legnagyobb probléma, hogy végre kezdődjön meg egy bér- és besorolási rendszer kialakítása, ami végre beindult:

Elindult, jelentem, nincs kész és nem is jó. De elindult, belekerült a rendszerbe, kollektív erejű megállapodás van róla, ennek a javítgatása, jobbá tétele napról-napra folyik. Ezen dolgozunk. Remélem, 2019. végére el fogunk oda jutni, hogy ez már megfelelő szinten tudjon működni.

 

Meglepetésének adott hangot, amikor különböző felmérésekben az olvasható, hogy a kollegák szerint "tök jó, hogy a MÁV-nál rendszeresen van bér", mégis az elfogadottság szempontjából az utolsó helyeken osztozik a szakszervezetek és a kollektív szerződés.

Ez egy nagyon érdekes összehasonlítás számomra, hiszen ezek szerint akkor nem ismerjük a kollektív szerződést, illetve hogy mi lenne akkor, ha a vállalatok kollektív szerződés nélkül működnének, és a Munka törvénykönyve szerint foglalkoztatnának itt mindenkit. Mennyi jövedelem van abban, mennyi pénzt nem kapnának meg.

 

Mindezt persze nagyon nagy kritikának is tartja, és egyúttal arra kérte a küldötteket, hogy közösen "tegyünk meg mindent, hogy mindenkivel megismertessük" a kollektív szerződések előnyeit. A VDSzSz Szolidaritás elnöke szerint mindenhol sikerült eredményeket elérni, vagy legalábbis jó úton haladunk. Ami azért nem könnyű, hogy figyelembe vesszük, hogy tagjaink számos vállalatnál dolgoznak a DB Schenkertől kezdve a Rail Cargo Hungarián át a MÁV-csoportig, ahol különböző érdekek érvényesülnek.

Jelezte, hogy rövidesen létrejön a több munkáltatós vagy ágazati kollektív szerződés, ami minden tagunk számára biztosítja, hogy a versenypiacon ne kerüljön hátrányba azért, mert olyan munkáltatónál dolgozik, ahol hellyel-közzel betartják a törvényeket, és szabályosan munkáltatnak.

De ugyanilyen sikerként értékelte a Közszolgáltató Vállalatok Konzultációs Fórumának megalakítását is, amit a "szakszervezeti oldal bizonyos részeinek" aknamunkája ellenére sikerült létrehozni, és

kiszakítani a nagy érdekegyeztetésből: gyakorlatilag csak az állami vállalatokkal foglalkozzanak. És hogyha itt a jövőben lesznek eredmények még a munkáltatásban, az ennek lesz köszönhető.

 

Megjegyezte, hogy a kormányalakítás és a választási "adventi időszakban" nem sok minden történt, de kiderül, kihez melyik terület tartozik, ezek után pedig megkezdődhet az érdemi munka. Halasi Zoltán szerint azt is sikerként könyvelhető el, hogy a MÁV-csoport legnagyobb szakszervezetek között a VDSzSz Szolidaritás megőrizte korábbi véleményvezér helyzetét. Mint fogalmazott nem kell szeretnünk egymást egyetlen konkurens szakszervezettel sem, de valamilyen együttműködés minden kérdésben van. A háromlegnagyobb vasutas szakszervezet - VSZ, MOSZ, VDSzSz Szolidaritás - heti gyakorisággal egyeztet egymással az aktuális kérdésekben. Persze

nem azonos a véleményünk, nem is mindig azonosan lépünk fel ügyekben, de nem is várható el ez senkitől, hiszen mindenkinek megvan a saját döntéshozó köre, a saját véleménye valamiről

 

- jelentette ki Halasi Zoltán, a VDSzSz Szolidaritás elnöke.