1. Figyelemmel a nagymérvű titkolózásra, ami a BKV által üzemeltett HÉV további sorsára vonatkozik, szükségesnek ítéljük, hogy a MÁV hiteles nyilatkozatra alkalmas vezetője a VÉT-ülésen adjon részletes tájékoztatást az ügy jelenlegi állásáról, különös figyelemmel a már a VÉT-en, illetve a MÁV-START Zrt. érdekegyeztetésein e tárgyban elhangzottakra, valamint a BKV székházában 2009. február 17. 15 órakor megtartott konzultációról készült jegyzőkönyvben foglaltakra, amelyből csak egy, Bolla Tibor, a BKV vezérigazgató-helyettese szájából elhangzott mondatot ragadnánk ki:
„Én egyetlen céggel tárgyalok, és egy cég kezdeményezte, akit a Pénzügyminiszter kijelölt, ez pedig a MÁV, a MÁV Start volt. Velük egyeztettünk, ők is valóban még megosztottak, visszaigazolták, hogy megvan náluk a 30 Mrd fedezet.”

Ez idézetből is következik, hogy a MÁV menedzsmentje avval a jól ismert regénnyel próbál operálni, melynek címe: „Rajna ködbe vész”.
Rendkívüli módon neheztelünk amiatt, hogy a BKV-nál, ahol tudomásunk szerint közel sem olyan „harmónikus” a szakszervezet és a munkáltató kapcsolatai, mint nálunk, a munkáltató erről, a gazdasági ügyletnek egyáltalán nem nevezhető lépésről bővebb tájékoztatást ad a szakszervezeteinek, mint a MÁV menedzsmentje felénk.

2. Többször szóvá tettük, hogy a MÁV mély erkölcsi és morális válságban szenved. Ennek gyakran igazoló példát is felhoztunk, amelyek nyomán történtek bizonyos intézkedések. Sajnos azt kell látni, hogy alapvetően a helyzet változatlan. Példa erre az a levél is, amelyet Tóth Mária (7631 Pécs Vasút u. 2. sz.) feladó juttatott el hozzám, és egy példányban mellékelek. Azt gondolom, hogy vezető beosztásban lévő személytől vannak elvárható minimumok (pl. a „szatírkodástól” való tartózkodás), amelyeket ha nem teljesít, és ráadásul ez bizonyságot is nyer, méltatlanná válik arra, hogy a vasutasok táborába tartozónak tudja magát. Azt is gondolom, hogy az ilyen jellegű ügyeket semmilyen körülmények között nem célszerű elhallgatni, hanem muszáj – még ha egyeseknek oly kínos is – szót váltani annak érdekében, hogy a jövőben intő például szolgáljon, és ne ismétlődjék. Természetesen a „hallgattassék meg a másik fél” elvét tartva gondoljuk, hogy az érintett volt V. alkirály a VÉT-ülésen el fogja mesélni, hogy miért igaztalanak a levélben foglaltak.

Ugyanebben a témakörben szívesen meghallgatnánk a szolnoki csomóponti vezetőnek is az elnézést kérő álláspontját, amiért természetesen minden következmény nélkül „leszarházizta” vasutas kollegáit, akik éppen sztrájkolni merészeltek őfőméltósága jelenlétében.

3. A médiákban az ún. Reformszövetség fedőnév alatt egy volt MÁV alkalmazott, akiből mára ügyeletes zseni lett, közlekedésmérnöki címével takarózva éktelen baromságokkal szórakoztatja az olvasóit. Ez még hagyján lenne, de az már nehezen viselhető, hogy ezeket a marhaságokat - nevezetesen, hogy a MÁV-tól minden gondolkodás nélkül, rögvest 85 Mrd Ft-ot meg kellene vonni, - egyre több próféta harsogja, kínosan kerülve a realitásokat.

Tudomásunk szerint erre a vasutat gyakorlatilag tönkre tévő ötletre egyedül szakszervezetünk reagált, és hiába kértük úgy szóban, mint írásban a vasút menedzsmentjét, illetve a mindenre kapható Kommunikációs Igazgatóságot, eddig egy árva nyikkanást nem hallottunk e tézis cáfolatára. Szükségszerű megjegyezni, hogy a meghivatkozott 85 Mrd Ft, hellyel-közzel egybe esik a MÁV Start Zrt. által a MÁV Zrt-nek kifizetett pályahasználati díjjal. Szeretnénk, ha a VÉT ez ügyben is határozott, konzekvens válasszal szolgálna.

4. A múlt év októberében tragikus baleset történt a 100-as vonalon. A baleset kísértetiesen hasonló volt a korábban az 1-es vonalon, szintén értelmetlen halállal végződő balesethez. Ekkor a KBSZ ajánlást fogalmazott meg, amelyet a MÁV hozzáértői - vélhetően presztízskérdésből, - nemes egyszerűséggel elengedtek a fülük mellett. Az októberi esetet követően szakszervezetünk szorgalmazta az ügy teljes körű kivizsgálását, amely nem csak arra irányult, hogy adott helyzetben ki és milyen mértékben hibázott, hanem arra is, hogy a forgalmat szabályzó műszaki és adminisztratív rendszerek mennyiben járultak hozzá a baleset bekövetkeztéhez. Ennek során felvettük a kapcsolatot a vasútbiztonsági osztállyal, ahol együttműködő hozzáállással találkoztunk, és így lehetőség nyílott arra, hogy az E1-es utasítás megfelelő módosításával legalább valószínűsíteni lehet a hasonló esetek számának csökkenését. Gondolom, mondani sem kell, hogy ebbe aztán már mindenki beleszólt. Talán egyedül az úttörővasutasok a kivételek.
Az „eredmény”: az utasítás mit sem változott, megint sikerült egy felelőst találni. A Trakciónál azon személy, aki álláspontunk szerint némi felelősség csak-csak terhel, vidáman üldögél pozíciójában. A Felügyelő Bizottság tárgyi határozata, miszerint is a Vasútbiztonsági Igazgatóság által javasolt utasítás módosítást azonnali hatállyal át kell vezetni, a hivatkozott E1-es utasításba, süket fülekre talált. Tudomásom szerint e tárgyban legutóbb tartott nagyon-nagyon-nagyon magas szintű szakmai fórumon, a főorákulum elismerte, hogy szakmailag a vasútbiztonsági osztály javaslata megfelelő, de egyéb politikai szempontok (hogy mik azok, azt persze nem fejtette ki) miatt mégis térdre kell rogyni a MÁV-TRAKCIÓ Zrt. mindenhatósága előtt.

5. Az utóbbi időben a vasúti közlekedés biztonságát veszélyeztető cselekmények elszaporodása okán is mindenképp szükséges nyugvópontra hozni a pályavasúti ellenőrzési jogokat és kötelezettségeket a vállalkozó vasutakkal szemben. Ui. hiába hivatkozunk a hálózati üzletszabályzat mellékletében rögzített jogokra és kötelezettségekre, a pályavasút vezetése, mint ahogy ezt a legutóbbi levelében is tette, cinikus módon megköszöni a vasút biztonsága érdekében kifejtett erőfeszítéseinket, majd a továbbiakban - feltételezve gyengeelméjűségünket – oldalakon keresztül fejtegeti, hogy mért nincs lehetősége az abban foglaltak teljesítésére. Ebből fakadóan, mint szegély jó Pilátus, csak kezeinek mosogatásával törődik.

6. Több hónapja, hogy első ízben szóvá tettük, hogy a MÁV szegregálódásával jelentős mértékben megnövekedtek egyes munkakörökben a balesetveszélyt okozó kockázati elemek. Többek közt azért, mert az önálló cégek értelemszerűen a velük kooperáló, de más cégeknél dolgozó munkatársak munkavégzésére kevesebb figyelmet fordítanak. Amihez hozzájárul a hol igen, hol be nem ismert létszámnorma alatti foglalkoztatás is. Több alkalommal fordultunk levélben a MÁV Zrt. vezetéséhez, ám e levelek szőrén-szálán eltűntek, majd mikor már kínossá vált az ügy, egy - a jelen helyzetet vázoló -„kézikönyvet” kaphattunk, amelyből megint csak az tűnt ki, hogy nem rendelkezünk a vasútműködését érintő kellő ismeretekkel, hiszen az említett anyag jobbára a vasút saját maga érdekeit védő belső munkavédelmi szabályzatának az idézeteit tartalmazta.
Ezt követően február 16-án ismételten levélben fordultunk a MÁV Zrt. vezérigazgatójához. Annak tartalmát most nem részletezzük, pusztán csak az utolsó bekezdését idézzük, amely annak érdekében íródott, hogy lehetőleg ne gyászoljanak, és kollegáink ne szenvedjenek maradandó sérüléseket esetleges csontkovácsok okán.
Idézzük a mondatot: „Addig is kérem, hogy kocsirendező, tolatásvezető, vonali tolatásvezető, saruzó munkakörökben az egyszemélyes munkáltatást tiltsa meg, illetve szíveskedjék rendelkezni arra vonatkozóan, hogy felsorol munkakörökben foglalkoztatott munkavállalók mellé második – azonos szakképzettségű – munkatárs kerüljön vezénylésre.”

7. Ha már a vasútbiztonságnál tartunk. A napokban újabb csúfsággal lehetett találkozni az interneten, amely arról számol be, hogy a vasutat tönkretevők gátlástalansága immár határtalan. Visznek-lopnak mindent, amit csak lehet: síneket, hídalkatrészeket, bizber-kábelt, vezetékeket és minden egyebet, ami fémből van. A vasút ez ügyben tehetetlen, és ahelyett, hogy a vasútbiztonsági szolgálatát a sztrájkolók vegzálására és megfélemlítésére használná, elfelejti, és nem tud azzal foglalkozni, ami a feladata lenne. Ha nem tévedek, valamikor régen a vasúti biztonsági szolgálata azért vált ki a vasút testéből, és hozta létre a Vasútőr Kft-t, hogy hatékony, korszerű eszközökkel rendelkező, a vasút minden szegmensét védeni tudó szervezet jöjjön létre. Nem pedig azért, hogy Vasútőr Kft. ide vagy oda, bizonyos politikai köröknél bennfentes, jelentős érdekérvényesítő erővel bíró, gyanúsabbnál-gyanúsabb őrző-védő Kft-k közbeszereztetésével lehessen még silányabbá tenni a vasút védelmét. Mindezt természetesen a vasút pénzéből.

8. Szeretnénk eligazodást nyerni az orveli elvek (Egyenlők az egyenlőbbek között.) gyakorlatával a MÁV Zrt-nél. Így legalább megérthetnénk, miképpen fordulhat az elő, hogy 2003. szeptemberében bekövetkezett, szerencsére súlyos sérülést nem követelő baleset okán meddig lehet még meghurcolni egy jelenleg is főrendelkezői státuszban lévő munkavállalót úgy, hogy vele szemben a felülvizsgálati eljárást a MÁV Zrt. vezérigazgatója visszavonatta. Ehhez képest sundán-bundán a MÁV Zrt. egy éber, nyilván némi gonoszsággal megáldott ügyintézője perújrafelvételt kezdeményezett a hat évvel ezelőtti ügyben. Értelemszerűen így kell hozzáállni a munkatársakhoz, hátha sikerül mentálisan teljesen tönkretenni, és utána már csak egy mindenre kapható pszichológust kell hívni, és már véget is ért a vasúti pályafutása csak azért, mert ő is sztrájkolni merészelt. Még szerencse, hogy a „szatírokkal”, Don Juanokkal szemben a menedzsment jóval megértőbbnek mutatkozott.

9. Várjuk a magyarázatot, mi a gátja annak, hogy ha valaki szolgálat közben rosszul lesz, és később a kórházba szállítást követően meghal, a vasút nem képes saját halottjának tekinteni. Igaz, csak egy váltókezelő. Értelemszerűen nem célunk az elmúláson évődni, de az mindenképpen elgondolkodtató, hogy a MÁV-nál a halál is „kaszt”-tól függően értékelődik.

10. A Kollektív Szerződés helyi függelékeinek tárgyalásai jelentősen borzolják a kedélyeket. Főleg annak okán, hogy módszertani segédlet került kiosztásra a fejvadász cégek által kiválasztott és különféle pályázati erőpróbákon kiválóan megfelelt menedzsereknek és hű segítőiknek, a humánpartnereknek. Ennek ellenére másról sem hallani, csak hogy mi módon lehet megrövidíteni az amúgy is méltatlanul alacsony, ráadásul jogellenes módon végrehajtott alamizsnaosztásban részesülőket. Az ülésen szeretnénk mindenképpen megnyugtató választ kapni, hogy a helyi függelékek újrakötése a humánpolitikai vezetés ígéretének megfelelően a korábbiakhoz képest jövedelemcsökkenést nem eredményez.

11. Figyelemmel arra, hogy a 8 nap péntekre már eltelik, szívesen vennénk, ha a bérfejlesztésről kért tájékoztatás - amely a sztrájkban résztvevők és a vasútért hősiesen kiállók között differenciáltan szétosztásra került alamizsnaosztásra vonatkozik - bemutatásra kerülne. Bízunk benne, hogy az ilyen jellegű szempont még csak fel sem merülhetett, hiszen ettől a humán vezetés óva intette a munkáltatói jogkörgyakorlókat, és például Molnár Zoltán gyékényesi tagtársunk e tekintetben csak véletlenszerű kivételnek minősül.

12. Szakszervezetünket az elmúlt hetekben a „sötétben bujkáló, rémhíreket terjesztő” vádja érte, amikor egy vezetői értekezleten lehangzottakat nyilvánosságra hoztuk. A történet nagyjából arról szólt, hogy az integrált boszorkány- és pokol konyhán mintegy 5000 fő vasutas elbocsátását fundálták ki a kondér körül üldögélők. Úgy látszik az élet sajnos igazolt bennünket, hiszen már a MÁV-val oly lojális, talán még szövetségesnek nevezhető VSZ is sztrájkkal fenyegetőzik, mert már az ő gyomruk sem tudja bevenni azt az álságos magatartást, amit e tárgykörben a menedzsment folytat. Egyébiránt az előbbiekhez szorosan tartozik azon tájékoztatónak az utolsó mondata, amelyet Bánhidi-Nagy Attila jegyzett a poggyászkezelés és távirda szolgáltatás sorsával kapcsolatban.

13. Bár nem az utolsó helyet érdemli az a szintén hosszú ideje húzódó ügy, amelynek rendezetlensége számunkra érthetetlen. Nevezetesen arról van szó, hogy Varga Gergely tagtársunk, akit a MÁV rendkívüli felmondással küldött el a cégtől, ártatlannak bizonyult, és így több hónap szünet után tovább folytathatta a munkáját. Az ártatlanul meghurcolt tagtársunk értelemszerűen jelentős anyagi és erkölcsi veszteségeket kellett, hogy elszenvedjen, ami azért is szomorú, mert cigány származásúnak vallja magát. Ismerve az utóbbi időszakok sajnálatos eseményeit, szerencsétlen dolog, hogy ha valaki származása okán hátrányos megkülönböztetésben érzi magát.
Tagtársunk a szakszervezetünk segítségét kérve kártérítési igényt nyújtott be a MÁV-val szemben. A peres utat kerülendő, jogászaink és jómagam is igyekeztem peren kívüli egyezségre jutni, amelyre biztató ígéreteket is kaptunk. Ám úgy tűnik ennek is csúfos kudarc lesz a vége, és itt is a Bíróságnak kell - ha lehet - igazságot szolgáltatni. Ez ügyben is a levélben már korábban említettek köszönnek vissza: nem mindegy, hogy a mi kutyánk kölykéről van szó, vagy csak egy ágrólszakadt, senkinek nem kellő kóbor kutyusról.

A rendkívüli VÉT javasolt időpontja és helyszíne:
2009. március 6. 9 óra; MÁV Zrt. Vezérigazgatóság Fsz. 43. tárgyaló

Amennyiben a VÉT nem lenne határozatképes, úgy a jelzett helyszínen és időpontban az Mt-ben foglaltak szerinti konzultációra tartunk igényt.

Ui: Elvárjuk, hogy a napirendi pontokhoz az illetékes előadót meghívni szíveskedjenek.

Budapest, 2009. március 2.

Üdvözlettel:

Bárány Balázs Péter s. k.
alelnök