Hírlevél - MÁV - 2009. március 9. (A szószerinti jegyzőkönyv is letölthető!)
Ehhez képest a MÁV képviselője ma azt mondta, hogy a február 17-i igazgatósági ülésen arról született döntés, hogy a HÉV vásárlásában a MÁV csak akkor érdekelt, ha a vasút a létrejövő új cégben többségi tulajdonos lehet, és ha a vagyonértékelés szabályainak megfelelően történik a vétel.
Ebből az első kritérium semmiképp se vehető cáfolatnak, a vagyonértékeléssel kapcsolatban annyit kell tudni, hogy az ilyesmi tevékenységet végző cégek többsége bármikor kész 20 százalékkal alacsonyabbra becsülni a vállalat értékét.
Az ellentmondásokat követően örvendetes volt hallani, hogy a megosztottság szemlátomást már a múlté, és a MÁV Csoport cégei immár vállvetve sorakoztak fel egymás mellé annak érdekében, hogy a portfolió ne gazdagodjon a HÉV-vel.
Ezt erősítette meg Zsoldos Mariann, aki határozottan tagadta, hogy a MÁV megkívánná venni a HÉV-et. Ez már azért is megengedhetetlen, mivel a MÁV 1947-ben ingyen adta át HÉV-hálózatát. Felhívtuk a jelenlévők figyelmét arra, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy meggátoljuk a két cég – a MÁV és a BKV – teljes tönkretételét. Rákérdeztünk arra is, hogy fel tud-e mutatni a vasúttársaság akár egy olyan megállapodást, ami a cég szempontjából kedvező volt. Senki nem szólalt meg a munkáltató oldalán.
A másik nem mellékes kérdés, hogy az intézkedés a munkavállalók nagy csoportját érinti. Információink a BKV-nál működő szakszervezetektől származnak, egyikük képviselője – elfogadva meghívásunkat – szintén jelen volt az egyeztetésen. Ez persze nem tett jót a munkáltató arcbőrének, ami így egyre inkább hamuszürkévé vált.
A harminc milliárd forint – ennyibe kerülne a HÉV megvásárlása – a Cargo privatizációs bevételéből kerülne kifizetésre, ugyanabból, amiből a munkavállalóknak egy forintot se kíván adni a vasúttársaság. HÉV-et persze lehet venni korlátlan mennyiségben. Ekkora összegből legalább 40 korszerű villamosmozdonyt is be lehetne szerezni, persze, nem a 250 ezer forint kifizetése helyett: követeléseinket természetesen továbbra is fenntartjuk. Mindenesetre örvendetesnek lehet elkönyvelni azt a bejelentést, hogy a MÁV letett a HÉV megvásárlásáról.
A második napirendi pontban azt firtattuk, miként lett hirtelen projektvezető a pécsi területi központvezetőből. Hiszen ha valakiről úgy hírlik, hogy szexuálisan zaklatja kollégáit, nem az áthelyezés a válasz, ha viszont vétlen, nem kell áthelyezni. Mégis ez utóbbi történt, épp ezért nem adhatunk hitelt a MÁV konok tagadásának. Azt mindenesetre még nem tudni, hogy a munkavállalók mekkora csoportját érintette a területi központvezető „intézkedése”. Eleve megengedhetetlen, hogy hivatali beosztásával bárki visszaéljen, csak azért mert „főnöknek” képzeli magát. Ezek után az egyenlő bánásmód elvére hívtuk fel a munkáltató figyelmét, hiszen ezerszer jegyzőkönyveztették volna azt a munkavállalót, aki ennek töredékét követi el. Ugyanez igaz Drávucz Sándor esetére is, aki fennhangon – mitöbb ordítva – leszarházizta saját kollégáit a sztrájk idején. A MÁV sokadik kérésünkre végre arról tájékoztatott minket, hogy a szolnoki csomóponti vezető figyelmét felhívták arra, hogy megfelelő hangnemben beszéljen munkatársaival. Ezzel az utóbbi ügyet részünkről lezártnak tekintjük.
Megkaptuk véleményezésre az E1-es utasítás módosítását, ami jelzi, hogy fél évvel a Monorierdőnél történt baleset után még mindig nem sikerült beemelni az általunk minden fórumon sürgetett változásokat az utasításba. Sajnos, aki a balesetért szakmailag álláspontunk szerint akár felelőssé tehető, továbbra is a helyén üldögél a Trakció Zrt-nél.
Azokon a szolgálati helyeken, ahol vezető jegyvizsgálók menesztik a vonatokat, hangoszlopokon keresztül kellene a szerelvényeket készre jelenteniük, amelyek a forgalmi iroda és az utazók párbeszédének rögzítésére is képesek. Ehelyett sok helyen a vonatok meneszthetőségéről a hangosbemondón keresztül tájékoztatják az utazó személyzetet, ennek nagy hiánya, hogy a beszélgetésnek nem marad nyoma. Miskolcon például már megtörtént, hogy egy személyzet magára vette, amit a forgalmi szolgálattevő egy másik vonat meneszthetőségével kapcsolatban mondott. Ezzel egyébként a Forgalmi Főosztály képviselője is egyetértett, és igazat adott nekünk, megígérve, hogy a helyi technológiákat átnézi, és szükség szerint módosíttatja.
Jeleztük, hogy Császárszálláson meg kéne állítani négy vonatot a váltás érdekében, ennek a nagy kaliberű problémának a megoldására a központvezető azonban nem volt képes. A Pályavasút illetékese arról tájékoztatott minket, hogy a Start vezetését írásban megkérte arra, hogy a menetrend módosításánál ezt vegyék figyelembe. A Start március 10-i VÉT-ülésen szintén résztvevő Józsefe ezek után megígérte: megnézi mit tehet annak érdekében, hogy a munkavállalók zökkenőmentesen tudjanak munkahelyükre beérni, illetve onnan hazatérni.
A március 13-i VÉT-ülésre ígért választ a Pályavasút következő felvetésünkre. Szakszervezetünk ugyanis már régóta sürgeti, hogy az Üzletág végre találja meg annak módját, hogyan ellenőrizhetné a vállalkozó vasúttársaságokat. A vonatforgalom biztonsága ugyanis a Biztonsági Igazgatóság szerint is mélyponton van, ezért azonban leginkább a magántársaságok vonhatók felelősségre.
A következő VÉT-ülésre tehát március 13-án 9 órakor kerül sor.
