A meghívó mellékleteként megküldte az érdekegyeztető tanács ügyrend tervezetét. A tervezet provokatív, és kizárólag arra alkalmas, hogy Kun elvtárs népszerűségi indexét az egekbe emelje. Számomra érthetetlen, hogy milyen indíttatás okán hagyja a tervezet készítője figyelmen kívül szakszervezetünknek az érdekegyeztető tanács működésére több alkalommal is már hangoztatott elvárásait. Ha a munkáltatónak az az érdeke, hogy ügyrend nélkül működjön, illetőleg formális összejövetelekre degradálja ezen üléseket, bizonyára el fogja érni. Csupán azt kell meggondolnia, hogy ez a fajta állapot meddig tartható fenn, és a továbbiakban milyen következményeket vonhat maga után.

Úgy gondolom, hogy a szakszervezetünkkel való korrekt kapcsolattartás mindenképpen személyi változást is igényel a humánpolitikai vezetésben. Különösen, ha figyelembe veszem azon kioktató hangvételű levelet, amelyet a már levelemben említett személy készített elő, és Te voltál olyan kedves aláírni. A téma ismert, szükségtelen föleleveníteni. Az viszont zavaró, hogy a levélről folytatott beszélgetést követően, ha úgy tetszik egyetlen, a helyreigazításra vonatkozó sor sem érkezett hozzánk.

A tervezett napirendi pontokkal kapcsolatban még egy észrevételem lenne. Úgy tűnik, nagyon ráér az apparátus, ha bokros teendői mellett még arra is van ideje, hogy úgymond munkahelyi elégedettségi-szint felmérésén törje a fejecskéjét. Bátorkodom vélni, hogy a munkavállalók az alábbiakban teljesültek esetén rendkívül elégedettek lennének:

A társaság vezetése a tulajdonoshoz fordulna, hogy a hazudós Kóka János által megígért, és ennek okán megállapodással erősített, a MÁV Cargo Zrt. eredményes privatizációjából befolyt összegből a volt MÁV Zrt-s munkavállalók részére a szakszervezetünk által követelt 250.000 Ft kifizetésére vonatkozó igényének teljesítését kérné.
A 2008. január 1-én munkáltatói jogutódlással a MÁV Zrt-től elkerült munkavállalók esetében a „menedzsment” a munkavállalóknak járó 10%-os személyi alapbérfejlesztést végre-valahára végrehajtaná.
Az ezévi bérfejlesztést nem egyoldalúan hajtaná végre, hanem – ahogy azt a Négyéves megállapodás is tartalmazza – bérmegállapodással zárná le. Ebből adódóan értelemszerűen további bérfejlesztésre nyílna mód.
A Kollektív Szerződés érvénytartamát - ahogy azt szakszervezetünk már korábban is kezdeményezte – határozatlan időtartamúvá terjesztené ki.

Ha például a szegedi helyi kiskirály nem kényszerítené a munkavállalókat arra, hogy akaratuk ellenére olyan munkaköri leírásokat vegyenek át, amelynek a formája és tartalma jogsértő, hiszen velük - tudomásunk szerint alá - sem iratja. Nem személyre szóló, hanem általános tartalmú. Ezeken túlmenően pedig, a korábbiakhoz képest kedvezőtlenebb feltételekkel bíró munkavégzésre kötelezi az érintetteket. (Egyébként, ahogy te is tudod, ő az az Aladdin, aki csodalámpája dörzsölgetésével elérte, hogy a sztrájk alatt a sztrájkoló munkatársak helyett a lámpából kiugró, nyilván szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkező szellem javítgassa a mozdonyokat.)
Ha a szolgálati vezetők mindegyike megkísérelné emberszámba venni még azon munkatársait is, akiket magával nem egy kasztba tartozónak tekint.
És nem utolsó sorban, ha az Északi Járműjavítóban tevékenykedő tisztségviselőnket nem zaklatnák sem nyílt, sem burkolt formában. Még akkor sem, ha az korábban a még regnáló, forradalmi harcokban vélhetően megedződött humánpolitikai igazgató territóriuma volt.

Budapest, 2009. március 19.

Baráti üdvözlettel:

Bárány Balázs Péter
alelnök"