A szeptember 29-i VÉT-ülésen a napirendi előtti hozzászólásunkban szót ejtettünk azokról a bérpótlékokról is, bérintézkedésekről is, amik szeptember 30-án lejárnak, ezek meghosszabbítására a munkáltató ígéretet tett, illetve továbbra is vizsgálja egyes pótlékok alalpbéresítésének lehetőségét. Továbbra is van olyan munkáltatói szándék, hogy bizonyos pótlékok alapbéresítése megtörténjen, ugyanakkor konkrétumokat még nem igazán látni.

A 18 Celsius fokos munkakörnyezet kapcsán a munkáltató többször is utalt arra, hogy nincs lehetősége eltérni a jogalkotó, illetve a tulajdonos szándékaitól. Ennek megfelelően kiadtak egy utasítást is, ezzel kapcsolatban felmerültek olyan jogértelmezési kérdések, hogy például a KSZ-ben és mellékleteiben el lehet-e térni a kormányrendelettől. Abban a tekintetben megengedő volt ugyanakkor a munkáltató, hogy a tea és meleg ital juttatás jár a munkavállalók számára – ezen a téren a tiltás valószínűleg nem fog életbe lépni.

Kértük, hogy méltányosan és humánus módon kerüljön sor ezen utasítások gyakorlati alkalmazására. Óvtuk a munkáltatót attól, hogy helyi visszásságok, túlkapások kísérjék a rendelkezés végrehajtását. Erre a munkáltató nyitott volt, így kijelenthető: közös akarat, hogy ne romoljanak tovább a munkavégzés feltételeit azontúl, amit a jogalkotó és a tulajdonos is elvár a vasúttól, és meg kell próbálni differenciáltan kezelni ennek az elég szigorú szabálynak a végrehajtását.

A VDSzSz Szolidaritás és a munkáltató is indítványozta, hogy azon javaslatok, ötletek előterjesztését, amik révén a gyakorlatban valóban életszerűbben lehet ezt a helyzetet kezelni.

Abban foglaltunk állást, hogy a pihenésre, pihenőidőre vonatkozó feltételek nem változtak – ezeket a jogszabály nem írta felül.  A jogalkotó a hagyományos 8 órai foglalkoztatásban gondolkodott, ebből adódnak a problémáink is: vannak olyan feltételeink, aminek így nagyon nehezen lehet megfelelni. Ilyen például a munkahelyi készenlét kérdése, ahol nem csak arról van szó, hogy a munkavállaló teljes munkaidőben, és a 18 fokot ilyen értelemben kénytelen-kelletlen tudomásul véve dolgozik. Utána azonban megkezdődik egy több mint tízórás készenlét. Azt gondoljuk, hogy ezen a ponton indul a pihenőidő kezdődik, amikor viszont a korábbi, rendelet megjelenése előtti feltételeket kellene biztosítani.

Az is nyilvánvaló, hogy a nem átlagos munkakörülmények között dolgozó kollégáink ki vannak téve az időjárás viszontagságainak, számukra is időt és lehetőséget kell biztosítani, amikor felmelegedhetnek, megszáríthatják a ruháikat és pihenhetnek – és mindezt nem 18 fokon – vagy azalatt – történik. (Ide kívánkozik, hogy a VÉT-ülésen a munkáltató megerősítette, hogy a legalább 18 fok nem azt jelenti, hogy például a 14 Celsius fok vagy az annál hidegebb hőmérséklet is elfogadható: alapvetően 18 fok körül kell biztosítani még ebben a feltételrendszerben is a hőmérsékletet.)

Az, hogy ez a  gyakorlatban mit fog jelenteni, ahhoz finomhangolásra van szükség, mindenesetre javasoltuk, hogy szolgálati helyenként legalább egy helyiséget jelöljön ki a munkáltató, ahol olyan normális hőmérséklet van, ami az említett kitettségek kezelésére alkalmas lehet.

Kértük, hogy ezeket a nehézségeket a munkafeltételekkel, a munkáltatással összefüggő humánus és méltányos megoldásokkal kompenzálja a munkáltató a vezetői magatartással szemben támasztott elvárásokkal, illetve azok kikényszerítésével.

A KSZ vonatkozásában a munkáltatói elsősorban technikai jellegű észrevételek átvezetésére tett javaslatot, ezekkel kapcsolatban nem voltak fenntartásai a feleknek, ugyanakkor a munkaidőbeosztások módosításával kapcsolatban pontosítást kezdeményeztünk: amennyiben nem az előírt időpontban kezdődik meg a szolgálat, annak nem lehet következménye, hogy a munkavállaló esetlegesen elesik a bérpótlékoktól. Például ha egy szolgálat hat óra helyett valamiért nyolckor kezdődik, annak nem lehet hátrányos következménye a munkavállalóra, aki ugyanúgy bérre jogosult, tehát ez nem számít munkaidőbeosztás módosításnak.

Ismételten elővezettük, hogy a munkakörük betöltésére egészségileg alkalmatlanná váló munkavállalók számára olyan szabályok és intézkedések megalkotására van szükség, ami a helyzetüket javítja. Itt arra gondolunk, hogy a többletjuttatások terén fokozatosan el kell indulni, hogy a KSZ-ben rögzített többletjuttatásokat megkaphassák az egészségi okból alkalmatlanná váló munkavállalók a munkaviszonyuk megszűnésekor. Ez azért is fontos, mert a MÁV-Évek esetén ez egy olyan jelentős juttatáscsomag lehetne, ami a MÁV Évek program teljes idejére szétosztva méltányosabb jövedelmet jelentene. Ezen kívül több évtizedes vasúti munkaviszony után vagy biztosítani pl. ún rehabilitált munkakört kellene biztosítani, vagy a felmondás okát a munkáltató működési körére kellene visszavezetni, ezesetben ugyanis a többletjuttatások lehetősége megnyílna az érintettek számára. Ennek érdekében nyilván folytatni fogjuk a tárgyalásokat.

Volt még egy javaslatunk, amit alapvetően az Ágazati Párbeszéd Bizottság ülésére szántunk: ez a jogviták, peres eljárások egyszerűsítése lenne, ez ügyben is a munkáltató nyitottnak mutatkozott: a cél, hogy a munkavállaló sérelmét ne feltétlen hosszú bírósági eljárásokban kelljen orvosolni, hanem gyorsított formában - de ez nyilván nem válhat a munkavállaló kárára, sőt.

Kitértünk továbbá a bértömeggazdálkodással kapcsolatos anomáliákra, illetve jeleztük, hogy a hároméves megállapodásban rögzített TEB-életpálya kapcsán továbbra is várjuk a munkáltató előterjesztését.