Mentálisan súlyosan bántalmazta a VDSzSz tárgyalódelegációját a MÁV - 2009. május 14.
Tőrbe csalta a MÁV a VDSzSz tárgyalódelegációját a május 13-i konzultáción: fejünkre elektródákat erősítettek, és pszichológusok felügyeletével titokban azt próbálták megtudni, mit vagyunk képesek elviselni. A lassan lakatlanná váló Andrássy úti székházban rátaláltunk a 101-es szobára, abban a formájában, ahogy azt George Orwell 1984 c. könyvében leírta: a jeles helyiségben ugyanis mindenkit azzal kínoznak, amit a legjobban rühell. Bárány Balázs alelnökünket például a pszichológusokkal. A munkáltató a félhomályban, a kihunyó 40 wattos izzók fényében sejtelmesen azt suttogta: a pszichológusokra szükség van. A pszichológusokra szükség van.
A félelmek igazából sokszor irracionálisak, alaptalanok, alelnökünk esetében azonban mégse erről van szó: rengeteg vasutas kirúgásához tök nyugodt lelkiismerettel asszisztáltak a lélekbúvárok. Csak a VDSzSz közbeavatkozásának köszönhető, hogy még mindig ugyanabban a munkakörben, ráadásul elsőcsoportosként tevékenykednek ezek a munkavállalók.Egyes helyi vezetők ugyanis a számukra nem szimpatikus emberek forgalomból való kivonásához (szó szerint értendő) előszeretettel használják a soron kívüli orvosi vizsgálatot. Felhívják a haver foglalkozás-egészségügyi orvost, aki magához rendeli a boldogtalan delikvenst. Innen az út már egyenesen a pszichológushoz vezet, aki kimondja a verdiktet, a munkavállaló alkalmatlanságát. Aztán jön a másodfok és a harmadfok. Ezeken a fórumokon eddig minden esetben – érdekes módon – sikerült a legrosszabb minősítést kapott tagunkat is a legjobb kategóriába átsoroltatni.
A május 14-i konzultáción az EBK Főosztály vezető asszonya módszeresen növelte a feszültséget, mint abban a bizonyos Milgram-kísérletben, amelyben kiderült: felszólításra bárki bárkibe szívesen vezet halálos áramot. Korábban ugyanis úgy éreztük, sikerül megtalálni a kompromisszumot: amíg nem készül el a kormányrendelet, csak pszichiáterhez lehet elküldeni a munkavállalókat, aki aztán eldönti, be kíván-e vonni munkájába pszichológust, vagy sem. Ez az optimizmus azonban május 13-án elpárolgott. Debreczeni Katalin ugyanis egyéb javaslatot tett, ami éppenséggel érthető, tekintve, hogy a munkáltató mindenképp megpróbálja fenntartani a pszichológusok monopolhelyzetét, akik ennyi jót tettek neki. A munkáltató erőgyűjtésre visszavonult, a következő fordulóra valamikor a jövő héten kerül sor.
Nem lett volna azonban teljes a kiképzés a konzultáció elején felvonuló forgalmi főosztály jeles képviselői nélkül. A bemelegítés során az egyszemélyes munkavégzés volt terítéken. Mint arról már korábban beszámoltunk, a Központi Munkavédelmi Bizottság a VDSzSz megkeresésére levelet írt a MÁV Zrt. vezérigazgatója részére, aminek lényege, hogy tolatást és saruzást senki nem végezhet egyedül. A munkáltató azonban erre nemhogy nyolc napon belül, de optimista számítások szerint is csak 17 nap elteltével reagált. Ez pedig egyet jelent a KMvB álláspontjának elfogadásával. Ami a munkavállalók szempontjából jó hír.
Lipusz Ferenc azonban megpróbálta megmagyarázni a bizonyítványt: ő ugyanis, mint mondta, már három nap elteltével reagált. Ezzel azért két bökkenő mindenképp van, hiszen ebben az esetben az a kérdés, hogy a levél megírása pillanatában Ferenc a MÁV vezérigazgatója – tehát munkáltató – volt-e. Mert ha nem, akkor továbbra is a vezérigazgatói akarattal való szembeszegülésnek minősül, ha valamelyik szolgálati vezető egyszemélyes munkavégzést rendel el a tolatást és saruzást végző forgalmi dolgozók részére. Hiszen – és ez a másik bibi – a kiváló forgalmász figyelmét valószínűleg elkerülte, hogy nem a KMvB, hanem a VDSzSz levelére reagált.
2009. május 14.
