Tragikus hirtelenséggel, 75 éves korában elhunyt Krisztián István
A VDSzSz alapítói közé tartozott, szakszervezetünk Aranyjelvénnyel ismerte el kitartó érdekvédelmi munkáját. Azt vallotta, hogy "a munkavállalóknak felelősséget kell érezniük a munkatársaik iránt. Ma én, holnap te..." Társaival együtt mindenáron el akarták érni, hogy a MÁV-nál vezessék be a bértáblát. A főváros és a vidék közötti bérfeszültséget akarták megszüntetni, persze, nem a fővárosiak rovására, hanem tisztességesen, amivel egyet is értett a VDSzSz választmánya. Nyugdíjas éveiben két nagy hobbijának, a családjának és a méhészkedésnek élt. Emlékét megőrizzük!
Az alábbiakban részleteket közlünk Krisztián Istvánnal készített interjúnkból, amiben a kezdetekről is kérdeztük:
"A nyolcvanas évek végén hatalmas szakadék tátongott a fővárosi és a vidéki vasutas társadalom között, ami irritáló volt. Mi is ugyanúgy hoztuk-vittük a vonatokat a főváros és Nyíregyháza között, mint a pestiek, csak mi több tíz százalékkal kevesebbet kerestünk – esetenként akár 30-40% is lehetett a különbség!
Ezek a feszültségek felgyülemlettek, de a problémákat rendre a szőnyeg alá söpörték, vagy mindig letudták valamivel a dolgot: aki esetleg üdülést igényelt, megkapta. Volt minimális bérfejlesztés is, de ez korántsem orvosolta a bérfeszültséget. A rendszerváltás környékén Samu János kollégámmal elkezdtünk azon morfondírozni, hogy tenni kellene valamit. Akkor még nagyon friss volt minden, és bármi megtörténhetett, akár még meg is fordulhatott volna a folyamat. Erre volt már példa a magyar politikai életben.
Egyszer csak Samu Janit telefonon értesítették arról, hogy megalakítanák a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetét, mert a Vasutasok Szakszervezete nem tesz semmit a bérfeszültség feloldása érdekében. Hogyne, minden további nélkül! Akkoriban már balesetvizsgáló voltam, és készenléti szolgálatot láttunk el, emiatt nem tudtam Pestre menni a VDSzSz alakulóülésére. Ezért egy meghatalmazást írtunk alá, amiben kijelentettük, hogy mi is támogatjuk a szakszervezet megalakítását. Bár személyesen nem voltunk jelen a megalakulásnál, de emiatt mi is teljes jogú alapítónak tartjuk magunkat.
Jani örvendezve jött haza Pestről. Hurrá, most már két szakszervezet van a MÁV-nál: a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete meg a VSZ. Ezután nekiláttunk, hogy megalakítsuk a VDSzSz nyíregyházi alapszervezetét. (...)
Bár kívülről nézve úgy tűnhetett, hogy az emberek tódulnak a VDSzSz-be, de Nyíregyházán nagyon meg kellett dolgozni minden egyes tagért. Le kellett ülni velük beszélgetni: ha beleléptünk valamibe, akkor örökké a cipőnkön hurcoljuk? Nem. Megtisztítjuk magunkat. Átgondoljuk a dolgokat, és az általunk vélt jó irányba megyünk tovább. Persze, a félelem miatt sem özönlöttek az emberek a VDSzSz-be. Még mindig nem lehetett tudni, hogy mi történik. Mert akár vissza is rendeződhetett volna minden a régibe, hiszen a munkásőröknél voltak a fegyverek. Ezt ne felejtsük el! És ez is hozzájárult a bizonytalansághoz. Apránként egyre több helyen jöttek létre alapszervezetek, és egyre jobban megerősödtünk.
(...) Sikerként értékelem, hogy az akkori kusza, zavaros helyzetben eljutottunk odáig, hogy az emberek, a munkatársak mertek dönteni. És támogattak egy olyan szakszervezetet, ami aztán meghatározó szerepet töltött be a vasúti munkavállalók bérharcában. A vasutasok látták, hogy mi nem a vakvilágba beszélünk, hanem mindig tényeket közlünk. De elmondtuk nekik, hogy ehhez szükség van az emberek támogatására. Mert ha nincs megfelelő támogatás, akkor lehet akármilyen jó a program, nem fog menni. A munkánk sikere, hogy jó irányba sikerült alakítani az emberek gondolkodását, és rávettük őket arra, hogy tegyenek önmagukért."
A teljes interjú itt olvasható.
Krisztián István temetése 2025. szeptember 4-én 11 órakor lesz a Nyíregyháza Északi temető Korányi úti ravatalozójánál.
