Ugyanakkor az is kiderült, hogy minden eddigi rossz okozói a gyakorlatilag link és trehány vasutasok, akik miatt koszosak a vonatok, lerobbantak a kiszolgáló létesítmények, használhatatlanok a biztosítóberendezések - és egyáltalán: minden, ami rossz, miattuk van. De hát, jönnek ők, akik majd a svájci vasút képére formálják a roncstemetőt, ismételten át- és oda-visszaszervezik a vasutat, amit eddig elődeik elmulasztottak. Egy-két év alatt pikk-pakk rendberakják az egészet, az ingatlanok értékesítésének ütemét nagyságrendekkel felgyorsítják, így pár év alatt az eddigi néhány milliárdos bevétellel szemben százmilliárd lesz az eladásból befolyó pénz. (A politikai állapotot tekintve az egy-két éves időhorizontot némiképp túlzónak éreztük.)

A cégek pedig önálló társaságként virágoznak fel, és a MÁV Gépészet Zrt., illetve a MÁV Trakció Zrt. már nem állami tulajdonban folytatná tovább tevékenységét. Bár a miniszteri biztos személy szerint nem adná el őket, de ha a szükség úgy hozza - és miért ne hozná - erre is sor kerülhet.

Hozzászólásunkban kifejtettük: a fentiekben elmondottak ismerősen csengenek, mivel a 2002. óta regnáló, egymást váltó zseniális vezetőhadak gyakorlatilag szóról-szóra ilyen és hasonló himnikus opuszokkal vakítottak minket. Ennél többet talán csak Mándoki Zoltán mondott, amikor hitvallását az őszinteség, tisztesség és becsület háromszöggel jellemezte.

Hogy ebből mennyi teljesült, arra nem nagyon emlékszünk. Egyedül talán arra, hogy egy kétszázmilliós fedezetlen váltó kibocsátása miatt úri becsületszavát adta, hogy amennyiben ez a MÁV-nak nem térül meg, abban az esetben a felelősséget magára vállalva, a szükséges konzekvenciákat levonva cselekszik. Hát, ez nem történt meg.

A vasútért felelősök áldásos tevékenységéről egy pár gondolat: a miliárdokért sűrgősséggel megvásárolt Talent motorvonatok mindegyike műszaki alkalmatlanság miatt hetek óta a forgalomból kivonva ácsorog. A Németországból beszerzett 300 kocsi közül 130 kerékrepedése miatt kerékpárcserére szorult, a maradékon pedig kínos kétségbeeséssel vizsgálják a jelenség okait, és próbálnak gyógyírt lelni a bajra.

Talán van magyarázat is, hiszen az eladásra felkínált több ezer darabból álló járműparkból a belső érdekviták miatt sok-sok év után csak ezek maradtak, miután a török, a román, a lengyel vasúttársaságok - és nem utolsósorban a GySEV - a turkálóból a legjobbakat kiválogatták.

A dicsőségkönyvbe kerül a MÁV bérleményének ügye is, hiszen az Andrássy úti ősi székház már gyakorlatilag teljesen kiürítve szomorkodik legszebb sugárutunk mentén, emlékezve a régi időkre. A Felügyelő Bizottság megkerülésével kiírt pályázatra potenciális vevő nem jelentkezett, a tervezett 8,5 milliárd forint vételárral szemben tudomásunk szerint egy valaki ígért bizonytalanul 5 milliárd körüli összeget. Vélhetően a székház-ügyben zajló ügyészségi eljárás miatt nem merték aprópénzért eladni a házat. Így most a bérleményért más költséghelyről kell átcsoportosítani az éves szinten majd" 2 milliárd forintos bérleti díjat.

És akkor nem szóltunk még a Prudent Invest dicstelen működéséből származó százmilliós nagyságrendű veszteségekről, meg arról, ami még van a kalapban.

A fentiekről csak és kizárólag a trehány és link, az elbocsátás kísértete által rémületben tartott csóró vasutasok tehetnek. A jó széllel hajózó miniszter szerint, legalábbis. Aki egyébként meglehetősen arrogáns módon próbált rendreutasítani minket: ahelyett, hogy akadályozzuk a vasút átalakítását, tegyük le kábé egy-két óra leforgása alatt javaslatainkat, és akkor azt talán majd méltóztatnak áttekinteni.

Ez a provokatív kijelentés azt követően hangzott el, miután emlékeztettük arra, hogy birtokunkban van a kormány elé kerülő előterjesztés, amely többek közt jelentős elbocsátásokkal számol, és még csak köszönőviszonyban sincs az ez év április 24-én a kormánnyal megkötött megállapodásunkkal. Hiszen az előterjesztést hivatalosan még csak meg sem mutatták, nemhogy egyeztettek volna arról velünk. Ennyibe veszik egy alkotmányos jogokon működő szervezet szerepét. A miniszter nem általlotta július 7-én azt állítani, hogy még konkrét elképzelésekkel nem rendelkeznek, azok kidolgozás alatt állnak.

Ehhez képest a tegnapi nap folyamán birtokunkba került egy általa - milyen érdekes - július 7-én aláírt 14/2009(VII.7.) egyszemélyes részvényesi alapítói határozat, amelyben a vasút általunk már múlt héten kifogásolt átalakítását rendeli el, és ennek végrehajtására szólítja fel a MÁV menedzsmentjét. Ez tartalmazza a beruházások drasztikus visszafogását, a menetrendek, vonalak megkurtítását. Mindezt azért, hogy az MSZP kongresszusán - amelyet hogyhogynem hol másutt, mint a vasút egyik ingatlanában tartottak - a libabiznisz szakértője a vendéglátótól elvonni tervezett 40 milliárdos költségtérítés-megvonást sarokkőként bejelenthesse. (Az alapítói határozatot mellékeljük.)

Egyfajta perverzitás kell ahhoz, hogy valaki a halálraítélttel fonassa meg a nyakába kerülő kötelet. És ez a határozat erről szól. A szervilis, a nyúl közmondásos harciasságával felvértezett menedzserektől pedig nem kevesebbet várnak el, mint azt, hogy önmaguk tegyenek hitet arról, hogy eddig milyen hülyék voltak. Hiszen a jövőben mint bölcs orákulumok vetik papírra az általuk eddig nem tudottakat.

A szemfényvesztés egyértelmű: a kormány úgy fog tárgyalni a MÁV átalakításáról, hogy közben egyik tagja, Hónig Péter, már az erre vonatkozó utasítások végrehajtását is elrendelte a MÁV vezetése számára. Hát, hiába, egy miniszter nem csupán bölcs, hanem jövőbelátó is, különben honnan tudná előre a kormány döntését.

Szakszervezetünk egyébként a miniszter kijelentésével több ponton vitatkozott, és a vasutasokra tett dehonesztáló megjegyzést is kikérte. Egyébként nem is értjük: ha a tárca jelenlegi vezetője ekképp vélekedik rólunk, miért vállalta el ezt a küldetést, és miért engedélyezi a vállalat menedzsmentjének, hogy Vasutasnap alkalmával a dorgáláson kívül bármi mást is kaphasson az eseményre meghívott kitüntetésben és elismerésben reménykedők sokasága. A tárgyalás során egy esetben Hónig Péter megkérdezte, mit szeretnénk. Csak egyet - válaszoltuk. Azt, hogy a tulajdonos hagyjon fel a vasút átalakítását célzó jelenlegi ámokfutásával. Mert ha nem, annak csak egy következménye lehet, és ez nem más, mint a sztrájk.

Erre indulatos szemrehányást kellett elviselnünk. Mint mondta, szakszervezetünk mást nem tesz, csak keresztbefekszik a menedzsment zseniálisnál-zseniálisabb törekvéseinek, és így mi is a bajok legfőbb forrásává váltunk. A vasútügyekben meglehetősen tájékozatlannak tűnő tárcavezető részére kéretlen válaszunkban kifejtettük: szakszervezetünk ezidáig gyakorta hitt a szép szavaknak és az ehhez köthető megállapodásoknak.

Hiszen vitákat követően, de a vasúti átalakításokat túlzottan nem gátoltuk. Példa erre a szakigazgatóságok megalakítása, majd adott tevékenységek társaságba vitele, amelyet a Cargo privatizációja folytatott, és a MÁV-Start valamint a Gépészet és a Trakció Zrt. társasági átalakítása zárt. Az más kérdés, hogy a Startos átalakítást és a Cargo privatizációját követően az előd szabadmadár Kóka János ígéretét megszegte, és a privatizációs bevételből a vasutasoknak ígért összeget a vasutasoknak nem fizettette ki. Ahogy a 10 százalékos, szintén egyezségen alapuló kiszervezési pótlék megfizetése érdekében sem intézkedett. Ennek következményei mindenki számára ismeretesek, hiszen szakszervezetünk emiatt is több alkalommal hívta jogszerű sztrájkba a vasutasokat. Hónig Péter ingerülten hárította el magától ezt a problémát, mondván: azt elődje követte el, és felé hasonlókat csak akkor jelezzünk, ha ígéreteit nem tartja be. Nyilván megfeledkezett arról, hogy a regnáló miniszter elődei kötelezettségvállalásaiért is felelősséggel tartozik.

Július 8-án több vasútért - és talán magáért is aggódó - menedzser is megkereste szakszervezetünket, kitartásra buzdítva minket azért, hogy ne engedjük át a vasutat az enyészetnek. Úgy tűnik, a VDSzSz-en kívül más civil erőt nem találtak, ők pedig túl gyávák ahhoz, hogy szavukat felemeljék. Ennyit a civil kurázsiról.

Bárány Balázs