Tisztelt Tagtársak!

A Rail Cargo Hungaria tulajdonosának, az RCA-nak (Rail Cargo Austria) az elnökével, mint ahogy arról számot adtunk, az elmúlt hónapban Bécsben történt első találkozásunk alkalmával megegyeztünk, hogy mindaddig, míg a 2000 fő körüli magyar munkavállalók elbocsátása körüli viták, tárgyalások eredménnyel kecsegtetnek, az RCA, mint tulajdonos nem buzdítja, és nem utasítja a RCH kiváló menedzsmentjét a létszámleépítések megkezdésére.

Mivel a Lajtától nyugatra zajlott ez a tárgyalás, úgy véltük, hogy az elhangzottaknak lesz foganatja, ugyanis az RCA elnöke, alias Macher professzor (hogy miért professzor, az számomra megfejthetetlen rejtély) úriembernek tűnt, ennél fogva remélhető volt, hogy ura lesz adott szavának.
A tárgyaláson még abban is egyezségre jutottunk, hogy a sajtó felé mindkét fél hasonló tartalmú nyilatkozatokat fog tenni. A tárgyalások folytatására Budapesten került sor, ahol az álláspontok némi közeledést mutattak, legalábbis abban a vonatkozásban, hogy az RCA elnöke elismerte: az elmúlt évben kikényszerített, úgymond önkéntes beleegyezés az alapbér-csökkentésbe, hibás lépés volt az RCH menedzsmentjétől, és ezért elnézést is kért.

Teltek-múltak a napok, mígnem egy Cargos VÉT tárgyalás közben a menedzsment hírvivői kiadtak egy evangéliumot, melyben nemes egyszerűséggel tájékoztatták a jámbor olvasókat, hogy a cég a közeljövőben egyelőre 460 munkavállalónak akar útilaput kötni a talpára.

Nem volt más választásunk, hisz mi mást tehet ilyenkor egy szakszervezet, kollektív munkaügyi vitát kezdeményeztünk az embertelen szándék megvalósulása ellen.

A kollektív munkaügyi vita nyilvánosságra kerülését követően a MÁV Zrt. elnök-vezérigazgatója – a MÁV menedzsmentjének eddigi hagyományaival felhagyva – együttérző hangvételű, aggodalmainak hangot adó levelet írt a VDSzSz Szolidaritás elnökének, melyben – azontúl, hogy értetlenségének adott hangot a Rail Cargo Hungaria által kilátásba helyezett tömeges elbocsátásokkal kapcsolatban – tételesen cáfolta azt az érvrendszert, amire hivatkozva az RCH kollaboráns menedzsmentje az ítélet-végrehajtáshoz kezdett.

A kollektív munkaügyi vita egyik egyeztető tárgyalásán megkértük az RCH vezérigazgatóját, hogy amennyiben a levél valamely pontjával vagy elemző részletével nem ért egyet, úgy azt részünkre írásban küldje meg, és természetesen javasoltuk, hogy találja meg a módját annak, hogy ez ügyben a MÁV Zrt. elnök-vezérigazgatójával egyeztessen.

A válaszlevél azóta sem született meg, az egyeztetés pedig állítólag azért maradt el, mert a MÁV Zrt. elnök-vezérigazgatójának nem volt szándéka a RCH vezetőivel tárgyalni. Ez utóbbit egész egyszerűen nem hiszem el. Tamáskodásomnak érthető oka van, hiszen ha a RCH-nál munkahelyek százai-ezrei szűnnek meg, az kétségtelenül negatívan hat nemzeti vasúttársaságunk foglalkoztatáspolitikájára és gazdasági pozícióira.

Az RCA és az RCH vezetésének, ill. az RCA üzemi tanácsának elnökének, valamint szakszervezeti titkárának részvételével lezajlott legutóbbi találkozónkra október 15-én került sor. A tárgyaláson többek közt a professzor vázolta azt a csodát, amelyet az RCA készül megvalósítani a környező piacok teljes meghódítása érdekében.
De ez áldozatot kíván, és első lépcsőben a már említett 460 magyar vasutas elbocsátásában ölt testet, valamint további 150 és még további több, mint 1000 ember utcára hajításában. Mert ha nem ez történik, akkor az RCA-t nem a paradicsom, hanem a pokol kondérok alatt lobogó máglyái várnák. És ezt nyilván, mi, gyarmatlakók nem várhatjuk el tőlük.

Ez alkalommal is előadtuk, hogy ez a jövőkép részünkről elfogadhatatlan, nem vagyunk hajlandók tudomásul venni, hogy akár az osztrák belpolitikai harcok, akár az RCA gazdálkodási nehézségei vagy menedzselési tévedései az RCH-n csapódjanak le – családok ezreinek életét téve tönkre. Épp ezért nem tűrjük, hogy akár egyetlen egy munkavállalótól is úgy váljanak meg, hogy jövőjükről a cégcsoport ne gondoskodjon abban az esetben, ha minket is meg tudtak arról győzni, hogy adott munkakörben csak létszámleépítéssel oldható meg a fenntartható működés.

Azt kell látni, hogy az RCH nem tesz gyakorlatilag semmit sem annak érdekében, hogy az RCH munkavállalóit megtartsa. Hiszen azon érvek, amelyeket magyarázatul előrángat, egymásnak ellentmondóak, az irracionalitásból merítkezik. Az osztrák fél úgy gondolja – miért is gondolná másképp –, hogy a magyar birkanép, aki mélán vonul a vágóhídra – megvett hajcsáraitól ösztökélve.

Annak érdekében, hogy ez utóbbi jól működjön, nem sajnálnak pénzt, paripát, fegyvert, hiszen például a múlt héten a Feneketlen-tó melletti Flamingó hotelben három napos, gondosan titkolt tréninget tartottak 29 kiválasztott számára. Ennek a képzésnek az október 15-én az RCA utasítására kényszerből átadott tematikáját e pár sorhoz mellékeljük, remélve, hogy mindenki levonja belőle a megfelelő tanulságot.

Egyébiránt az egész eljárás meglehetősen pofátlan, hiszen úgy vélem, ha egy hajó süllyed – feltéve, hogy egyáltalán erről van szó – úgy a kapitány vagy közös hajókárt jelent be, amely nem szelektál osztrák és magyar munkavállaló között, vagy ha ez nem segít, úgy a vízrebocsátott mentőcsónakokba a tisztikar már csak akkor száll be, ha a legénység minden tagja biztonságban van. És itt asszonyok és gyermekek fulladnak a hullámsírba, míg a tisztikar (a menedzsment) a ringó mentőcsónakokban ájtatos manóként mereng az égre, széttárva kezeit, hogy ők bizony mindent megtettek, de a sors kegyetlenségén képtelenek úrrá lenni. Az, hogy a privatizáció előtt egyébként egyedüliként nyereséges árufuvarozási társaságot hogyan lehetett 3 év alatt hazavágni, érdekes módon, kevés embert izgat!

Pedig szakszervezetünk számtalan alkalommal sorolta azokat a visszásságokat, amelyeket tagjaink a cégnél a fuvarozásban, kedvezmények nyújtásában, összességében a pazarló gazdálkodásban tapasztaltak, és értelemszerűen velünk megosztottak.

Úgy gondolom, a jelen helyzetet tűrni nem szabad, tagjainknak küzdeni kell - mert helyettük senki nem fog - azért, hogy munkahelyük megmaradjon, és a cég, ahova kötődnek, eredményesen működjön. Mivel úgy tűnik, ebben a jelenlegi (volt közértes) gazdasági vezérigazgató-helyettes több, mint segítségre szorul.

Ne legyen kétséges: ha az RCH menedzsmentje nem hagy fel a kollaborálással, és nem képes kiállni munkatársai mellett az RCA cinikus, másokat feláldozni bármikor kész vezetésével szemben, nem marad más hátra, mint az, amit már máskor is megtettünk. Be kell vetni az egyetlen jogszerű, hatékony eszközt: a sztrájkot. A munkabeszüntetést úgy kell tervezni, szervezni és folytatni, hogy az a célját elérje.

Vélhetően hosszú harcra kell számítani, de számomra nem kétséges, hogyha véget ér, eredményt tudunk elkönyvelni. Bízom a cargós munkavállalók szakszervezeti hovatartozás nélküli egymás iránti szolidaritásában, akik viszont bízhatnak a VDSzSz Szolidaritás aktív segítségében.

2010. október 18.

Melléklet: Rail Cargo Hungaria Területi üzemeltetési koordinátor-képzés tematika

Bárány Balázs Péter