Az rendben van, ha valaki panaszkodik. Az viszont már nincs rendben, ha valaki kizárólag csak panaszkodni tud! Tettek is kellenek!
Rövidesen például pár jegyvizsgáló hölgy társaságában felkeressük a szolgálati vezetőjüket, majd az egyeztetést követően közöljük, hogy saját biztonságuk érdekében nem kívánnak egyedül szolgálatot teljesíteni a vonaton! Jó lenne, ha ezek a megoldások elterjednének a hálózaton. Erről is beszélt Bárány Balázs, a VDSzSz Szolidaritás alelnöke az Országjáró Infóturnénk székesfehérvári állomásán. Meg arról, hogy 50-60%-os bérfejlesztésre lenne szükség.
Évente 60-70 jegyvizsgáló-bántalmazásról van tudomásunk, ez azonban vezető jegyvizsgáló tagtársunk szerint "csak a jéghegy picinyke csúcsa". Gyakorlatilag odáig jutottunk, hogy szinte naponta számíthatnak a szolgálatban lévő jegyvizsgálók arra, hogy történik velük valami. Bárány Balázs, a VDSzSz Szolidaritás alelnöke az Országjáró Infóturné május 11-i, székesfehérvári fordulóján többek között elmondta: azon munkálkodunk, hogy a jegyvizsgáló hölgyek tagadják meg az egyedül való munkavégzést a vonaton, a tervezett akciónkban résztvenni szándékozó utazók száma szépen gyarapszik. Azt akarjuk elérni, hogy egy folyamat elinduljon: négy-öt jegyvizsgáló hölgy társaságában elmegyünk a szolgálati vezetőhöz, egyeztetünk vele, majd közöljük, hogy saját biztonságuk érdekében nem kívánnak egyedül szolgálatot teljesíteni a vonaton! Azt szeretnénk, ha ez a megoldás elterjedne, és végre valami elinduljon – legalább ezen a téren.
Vannak olyan foglalkozások, ahol a veszélyvállalás hivatali kötelezettség, a munkavállalók nem hivatkozhatnak a félelemre: ilyen a rendőr, a tűzoltó, a katona. A vasutasok azonban nem ebbe a körbe tartoznak. A vasutasnak nem kötelessége kockáztatni, ilyenre nem lehet kötelezni. A munkáltatónak ugyanis biztosítania kell az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit. Amennyiben ez nem teljesül, a munkavállaló jogosult az utasítás végrehajtását megtagadni, ez azonban nem egyenlő a munkamegtagadással. Rendelkezésre áll, de közli: mivel a fennálló állapot a testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyezteti, nem kíván ebben részt venni.
Álláspontunk szerint egy tetszőleges éjszakai vonaton minden további nélkül összegyűlhetnek olyan utasok, akik jelenléte, magaviselete a jegyvizsgálót félelemmel tölti el. Ekkor fel lehet szállni a mozdonyra, vagy motorvonat esetén be lehet menni vezetőállásra. Ezen a ponton a hallgatóságból valaki megjegyezte, hogy ilyen esetben a munkavállaló már kapja is a fegyelmit.
Pedig nem. A munkáltatóval közölni kell, hogy olyan állapotok uralkodtak az adott vonaton, hogy a jegyvizsgáló nem érezte biztonságban a testi épségét. Ilyen esetben senkivel szemben nem jár el a munkáltató, nem fogja megtenni.
Ez az állapot tarthatatlan, sürgősen változtatni kell. Egy bántalmazás is sok, pláne évente 60-70 eset. A vasút nem képes arra, hogy munkatársai részére biztosítsa a megfelelő munkavégzés feltételeit. Ez a jegyvizsgálók esetében jelentkezik a legplasztikusabban, de az állomási személyzet is ki van téve az atrocitásoknak, nyilván kisebb mértékben.
Van azonban egy másik következménye is annak, ha a jegyvizsgáló egyedül van a vonaton: nincs tanú. Bárány Balázs rámutatott arra, hogy ez nagy probléma: egy állítás áll szemben egy tagadással. A kétfős személyzet egyúttal visszatartó erőt is jelent, hiszen a lehetséges támadót elrettenti az a tudat, hogy tettének szemtanúja is lesz.
A fentiek megvalósításához azonban - szakszervezetünkön kívül - tevőlegesen fel kell lépniük a munkavállalóknak is: szükség van azokra a vasutasokra, akik vállalkoznak a fentiek kivitelezésére. A közös cél érdekében félre kell tenni a sérelmeket, a vitákat. Nem kell nagy célokat kitűzni, ezeket azonban mindenkinek fel kell vállalnia. És akkor kiderül, hogy egyre több mindent sikerül elérni.
Az rendben van, ha valaki panaszkodik. De az már nincs rendben, ha kizárólag csak panaszkodik. Ha a munkáltatónál süket fülekre talál egy-egy panasz, meg kell találni a módját annak, hogy akaratotoknak érvényt szerezzetek. Mi segítünk. (...)
A Kollektív Szerződés egy munkaviszonyra vonatkozó szabály. Rögzíti például, milyen típusú és hány kocsi esetén viheti el egy vagy két ember a vonatot. Amennyiben ez a szabály nem teljesül, a jegyvizsgáló jogosult, sőt: akár köteles is lehet megtagadni az utasítás végrehajtását, ha az utasítás végrehajtásával mások testi épségét veszélyezteti.
Hiszen ha például túl hosszú a szerelvény, és a megállóhely ívben van, hogyan lehet garantálni a forgalom biztonságát? Hiszen bármi történhet. És ha valaki megsérül, akkor a jegyvizsgálót vonják majd felelősségre. Az ügyész, vagy akár a sérült ügyvédje előveszi az utasítást, és mondhatja: "Ön miért hozta el ezt a vonatot, hiszen meg kellett volna tagadnia a továbbítását?" Mit mondasz rá? - tette fel a kérdést Bárány Balázs. Azt, hogy jó fiú/kislány akartál lenni? Ez enyhítő körülmény, de nem mentesít a felelősség alól.
Ismeretes: Tavaly vezető jegyvizsgáló tagtársunk például komolyan vette a forgalom biztonságára vonatkozó utasításokat, és fedélzeti jegyellenőr társaságában nem volt hajlandó elvinni a három egységes Desiro-t az esztergomi vonalon. A MÁV-Start felmondott neki, de a VDSzSz Szolidaritás rögtön kollektív munkaügyi vitát kezdeményezett, a munkáltató pedig gyorsan visszakozott. Azóta is a MÁV-Startnál dolgozik.
Friss történet, hogy egyetlen tolatásvezető tagtársunknak elég volt megtagadnia az utasítás végrehajtását Tatabányán, egyből megoldódott a féléves probléma, és rövid időn belül ismét lett melegvíz! Ez is jó példa arra, hogyan lehet a munkáltatót rávenni az azonnali intézkedésre.
Bárány Balázs, szakszervezetünk, a VDSzSz Szolidaritás alelnöke például 2015. március 26-án erről beszélt "Mi a fontosabb: az utasítások betartása vagy a menetrendszerűség?" című videónkban.
Ha valaki vagy valakik az utasítás szerint végzik munkájukat, akkor bizony a menetrendnek annyi. Nyilván nem minden vonalszakaszon, de a törzshálózat túlterhelt vonalain hétszentség. Ezt egy példával is demonstráltuk, hiszen csak így van értelme. Két kollégám elment Rákospalota-Újpest II. számú váltókezelő őrhelyére a reggeli időszakban, amikor jöttek a csoportok, és a váltókezelőt figyelték, hogy miképpen végzi a munkáját, és ezt rögzítették is. Kiderült, hogy ha a kolléga az utasítás pontjai szerint jár el, az összes közlekedő vonat szükségszerűen átlagosan 2-3 percet késett. Az ügy pikantériájához azért hozzátartozik, hogy még így sem voltak megtartva azok a normaidők, amiket egyébként az utasítás előír. Hangsúlyozom: a cselekmények az utasítás szerint történtek - próbaállítás, vágányútállítás, jelzőkezelés, engedélyadás, -kérés, fejrovatos napló vezetése, stb. A kollega nem fordította rá azt az időt, amit az utasítás számára előír - tehát ami kötelező - ha ez így lett volna, akkor bizony az említett 3 percből ki tudja mennyi lett volna.
A fenti kísérlet előtt egyetlen váltókezelő dolgozott a toronyban. Bár a technológiai idők nem voltak betartva, a demonstráció óta a II-es toronyban már vezető váltókezelő is dolgozik. Tehát az akció eredményes volt, ennek ellenére máshol nem követte senki váltókezelő tagtársunk példáját.
De megemlíthetnénk jó példaként a 2015. őszi gyékényesi fellépést, amikor az éjszakás és a nappalos tolatócsapat is megtagadta az utasítás végrehajtását Gyékényes állomáson, mivel úgy ítélték meg, hogy a fennálló fertőzésveszély az egészségüket veszélyezteti. Megelégelték, hogy nem vette őket emberszámba a munkáltató, és minősíthetetlen körülmények között akarták őket munkavégzésre kényszeríteni. Érdekes módon a körülmények azonnal rendeződtek, emberivé váltak, és senkinek semmilyen bántódása nem esett.
Ezt megelőzően Iski László tolatásvezető tagtársunk tagadta meg az utasítás teljesítését, miután munkavédelmi kesztyűje elveszítette védelmi képességét, elázott, olajos lett. Kérte, hogy a munkáltató biztosítson számára megfelelőt, ez azonban nem történt meg, sőt, a munkáltató jelentős büntetést helyezett kilátásba. Ennek ellenére tagtársunk Miskolc-Tiszai állomáson megtagadta az utasítás teljesítését: nem ment a vágányok közé, a forgalmi irodában ült, rendelkezésre állt. A munkáltató hat hónap 20%-os, az akkori szabályok szerint maximális alapbércsökkentést szabott ki rá, amit a VDSzSz Szolidaritás a munkaügyi bíróságon megtámadott. A pert jogerősen megnyertük, a jogkörgyakorló kénytelen volt a hátrányos jogkövetkezményt okozó intézkedését visszavonni. Azóta Miskolc-Tiszain a forgalmi irodában mindig van megfelelő állapotú munkavédelmi kesztyű...
Számtalan fórumon felajánlottuk, hogy Szakszervezetünk, a VDSzSz Szolidaritás ilyen megkeresés esetén - előzetes konzultáció után - segít akár személyes jelenléttel is javítani a körülményeken! Egyet azonban nem tudunk: a munkavállalók helyett, helyettetek nem tudjuk megcsinálni. Nélkületek nem megy!
Bárány Balázs a fenti, szintén 2016. május 11-én rögzített videónkban arról is beszélt, hogy aki hasznos tagja a társadalomnak, annak részére legalább annyi jövedelmet kell biztosítania a társadalomnak, amiből meg tud élni. Ne azon kelljen nap mint nap aggódni, hogy mit hoz a holnap, tud-e majd élelmet, ruhát venni, lesz-e tüzelője. És ez nincs meg a vasútnál, ezt nem tudjuk elfogadtatni a vasút vezetésével sem, hogy legalább ebben legyenek partnerek. (...)
A munkáltatók nem hajlandóak ebben szerepet vállalni. Az idei bérmegállapodás érdekében kínunkban már a bértárgyalásra kellett hívnunk Fónagy János parlamenti államtitkárt. Máskülönben nem tudtunk volna megegyezni a MÁV-nál: bele akartak hajszolni minket a sztrájkba csak azért, hogy ezt a pénzt se adják oda. Egyébként ha sztrájkot hirdetünk, nem adtak volna egy fillért sem - szögezte le Bárány Balázs, hozzátéve: Tudjátok, elég sok sztrájkot végigcsináltunk, miért áltassunk embereket hiú reményekkel? Felelőtlenség ígérgetni vagy valakit hamis utakra terelni.
Minimum 50-60%-os bérfejlesztés kellene - jelentette ki a VDSzSz Szolidaritás alelnöke. Még egy egzisztenciával rendelkező egyedülálló munkavállalónak is kellene havi nettó 150-200 ezer forint ahhoz, hogy nagyjából elfogadhatóan megélhessen. Mint mondta:
Szégyelli magát az ember a bértárgyalásokon: ezer meg kétezer forintokon megy a cirkusz. Tudjátok, az az egészben a siralmas, hogy az ember nézi a MÁV vagy akár a MÁV-Start üzleti tervét, és azt látja, hogy a személyjellegű kiadások 2015-ben, 2016-ban, 2017-ben nem változnak. Nem növekszenek. Jelen vagyunk a felügyelő bizottságban, (...) nem fogadjuk el az üzleti tervet, de nem számít, nem is érdekli őket. A hatalom arrogáns. Mert tudja, hogy a közösség megosztható, a vasutasok is megoszthatóak.
Én megőrülök attól, amikor a szakmák egymást méricskélik. Ez szándékosan van kitalálva. Egy normális világban, ha például a pékek sztrájkot hirdetnek, akkor vita és lázongás nélkül mindenki melléjük áll. Nálunk, ha valamelyik munkavállalói csoportnak problémája van, mi történik? Hasonlítgatnak: ”mit ugrálnak azok, mikor a másik még kevesebbet keres”. Meg lehet osztani vele. Egyszerűen pofátlanság egy kívülállónak azt vizslatni, hogy a másik miért keres annyit. Nem is lenne szabad. Azt ő tudja megítélni, hogy érzi, mennyit ér az ő munkája. Normálisabb társadalmakban, ha van egy megmozdulás, száz, kétszázezer ember kimegy az utcára.
Népnyúzás folyik
Május 11-én a kora hajnali órákban, az éj leple alatt kezdték el lebontani a székesfehérvári II. számú állítóközpontot annak ellenére, hogy a Műemlékvédelem elvben május 17-ig dönthetett volna a torony további sorsáról. Egy nap múlva már nem volt miről dönteni. Mint korábbi cikkünkben jeleztük, a torony lebontásának szimbolikus üzenete is van, hiszen a vasutasokkal nagyon hasonló történik napjainkban: ha a munkáltatónak nem tetszik valami, egyszerűen eltakaríttatja az útból - legyen szó akár épületről, akár jogszabályról.
Hasonló történik az Mt. 101.§ (3) bekezdéssel is: ha a munkáltatónak nincs ínyére a szabályozás, elrohan a törvényalkotóhoz, és törölteti azt. De addig is a rosszindulatú, sok esetben embertelen vezénylésekkel sújtják a vasutasokat.
Ezen kívül a munkáltató a kilométerenként járó 9 forintos költségtérítéstől is megfosztaná azokat a vasutasokat, akik a közigazgatási határon túlról viszik gyerekeiket bölcsődébe, óvodába. Mint ismeretes, 2015. augusztus elsejei hatállyal módosították a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. sz. Kormányrendeletet. A módosítás szándéka kétségkívül az volt, hogy az óvodás, bölcsődés gyermeküket nevelő munkavállalók a munkahelyük és a lakóhelyük közötti közösségi közlekedés lehetőségeire tekintet nélkül részesülhessenek költségtérítésben (kilométerenként 9 forintban). Az arcképes igazolványra hivatkozva ezt is el kívánja venni a munkáltató az érintett vasutasoktól.
Továbbá információink szerint a MÁV-Csoport arra törekszik, hogy a készenléti jellegű munkakörökben foglalkoztatott vasutasok számára jóval kevesebb elmaradt jövedelmet fizessen ki júliusban. Az újraszámfejtés során alkalmazandó algoritmussal kapcsolatban ugyanis különféle nyugtalanító híresztelések kaptak szárnyra, emiatt a VDSzSz Szolidaritás konzultációt kezdeményezett.
Tartozz közénk, erősíts minket: lépj be Te is a VDSzSz Szolidaritáshoz! A belépéshez keresd területi irodáinkat, a Tagdíjlevonási nyilatkozatot itt találod.
Szeretnél elsőkézből értesülni a legfrissebb hírekről? Csatlakozz a VDSzSz Szolidaritás facebook-oldalához!
