A VDSzSz Szolidaritás által évek óta egyre-másra javasolt érdemi tárgyalások helyett jobbnak látták achillesi erejüket és befolyásukat a jogszabályok megváltoztatására fordítani.
Ennek hatására a vasárnapi munkavégzéshez kapcsolódó, munkavállalókat védő szabályok közül – egyelőre még csak az egyiket [Mt. 101. § (3)] – a kormány sürgősséggel töröltetni kívánja.

Miután e nemes feladatot a MÁV letudta, nem, nem pihent meg: töretlen elszántsággal újabb, a vasutasok életét könnyítő jogszabály kedvező hatásait semlegesítené.
Mint ismeretes, 2015. augusztus elsejei hatállyal módosították a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. sz. Kormányrendeletet. A módosítás szándéka kétségkívül az volt, hogy az óvodás, bölcsődés gyermeküket nevelő munkavállalók a munkahelyük és a lakóhelyük közötti közösségi közlekedés lehetőségeire tekintet nélkül részesülhessenek költségtérítésben (kilométerenként 9 forintban).

Bizonyára közületek senki nem lepődik meg, ha azt olvassa, hogy a MÁV humán vezetése ezen a rendeleten is felzúdult, ami még hagyján: nem is kívánja alkalmazni!
Hosszú, esengő, segítségkérő levélben fordult a tulajdonoshoz, kérve: fogadja el azt a véleményüket, hogy az arcképes igazolvány biztosítása mellett a gépkocsi-költségtérítés kettős ellátásnak minősülne. (A levélírók talán attól tartanak, hogy a vasutasok autózása a társadalom igazságérzetét oly mértékben irritálná, hogy tiltakozásképpen százezrek rohannának az utcára.)

Pedig a hivatkozott Kormányrendelet annyiban is előremutató, hogy a munkáltató számára lehetővé teszi, hogy az érintettek esetében a munkahelyre, lakhelyre való utazás akkor is munkába járásnak minősíthető, ha a munkavállaló a közigazgatási határon belül utazik. A MÁV vállalatcsoportnál nem tudunk arról, hogy élnének a jogszabály-változás adta lehetőséggel.

A fentiek miatt Halasi Zoltán a VDSzSz Szolidaritás elnöke is a tulajdonoshoz fordult, reméljük, érveink meggyőzőbbek lesznek (a levelet a lap alján mellékeljük):

"Az elmúlt időszakban több munkáltatói intézkedés kapcsán kénytelenek voltunk megállapítani, hogy a MÁV Zrt. humán vezetése – viszonylag kisebb jelentőségű kérdésekben – sem feltétlen törekszik a munkavállalók helyzetét javítani.

Az egyik ilyen legutóbbi munkáltatói intézkedés az 12317/2016/MAV számon kiadott EVIG rendelkezés volt, mely (részben) a munkába járás költségtérítése tárgykörében született. Álláspontunk szerint ez esetben a munkáltató eljárása mind az ezt szabályozó – tavaly nyáron módosított – 39/2010. sz. Kormányrendelet szellemével, mind betűjével ellentétes. Ez a jogszabály azzal a szándékkal került módosításra, hogy – az óvodás, illetve bölcsődés – gyermeküket nevelő munkavállalók a munkahelyük és a lakóhelyük közötti közösségi közlekedés lehetőségeire tekintet nélkül részesülhessenek költségtérítésben.

Ehhez képest a munkáltató a jogszabályt felülírva terjeszkedett túl a kormányzati akaraton, azzal, hogy a Rendelet által biztosított lehetőséget továbbra is feltételtől teszi függővé, kizárva ezzel az érintett munkavállalókat a jogszabályban biztosított lehetőség igénybevételéből.

[Megjegyezni kívánjuk azt is, hogy maga a Kormányrendelet még annyiban is előremutató volt, hogy a munkáltató számára azt a további lehetőséget is biztosítja, hogy e munkavállalói kör esetében a közigazgatási határon belül történő munkába járást is a Rendelet szerinti munkába járásnak minősítheti. Erre azonban – a történések ismeretében – a munkáltató úgy tűnik kísérletet sem tett.]

A fentiek okán a közelmúltban levélben fordultunk a MÁV Zrt. vezetéséhez, kérve egyúttal – a két éve nem működő – Esélyegyenlőségi bizottság összehívását is, hiszen a kérdés munkáltatói kezelése élesen szembe megy a hatályos Esélyegyenlőségi terv célkitűzéseivel is, már ami a kisgyereküket nevelő munkavállalók helyzetét illeti.
A bizottság 2016. május 2. napján megtartott ülésén azonban kellemetlen meglepetésként ért bennünket az a bejelentés, mely szerint a munkáltató a költségtérítést „kétszeres állátásként” értékeli a vasúti menetkedvezmény egyidejű biztosítására tekintettel és kérte az egyben tulajdonosi minőségében is eljáró Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot ennek rendezésére [sejtésünk szerint ez esetben is – az Mt. 101. § (3) bekezdés eltörléséhez hasonlóan – akár a jogszabály megváltoztatása árán is].

Azontúl, hogy álláspontunk szerint ez a hozzáállás méltatlan az ország legnagyobb és köztulajdonban álló munkáltatójához, olyan további következtetés levonására is alkalmas, miszerint az állam mint munkáltató akár a normatív szabályok megváltoztatása útján is képes és kész a munkaviszonyban amúgy is meglévő erőfölényét fokozni.
A konkrét ügy kapcsán úgy tűnik, hogy ebben a munkáltatót az egyébként jó szándékú kormányzati szándékok sem zavarják.

A MÁV jelenlegi helyzetében (a vasúti közlekedés munkaerő-megtartó képessége olyan mértékben romlott, hogy az bármely pillanatban magát a vasúti közlekedés zavartalan fenntartását is veszélyezteti) az ilyen lépések indokolatlanul tovább fokozzák a munkavállalókban meglévő feszültséget.

Ennek felelőssége – úgy gondoljuk, hogy a konkrét eseten is túlmutatóan – a tulajdonos beavatkozását igénylik, kérjük ezért T. Államtitkár Úr intézkedését arra vonatkozóan, hogy a munkáltató a hivatkozott Kormányrendeletet – a 2015. augusztus elsejei hatálybalépést követő jelentős késedelemmel – maradéktalan végrehajtsa."

Tartozz közénk, erősíts minket: lépj be Te is a VDSzSz Szolidaritáshoz! A belépéshez keresd területi irodáinkat, a Tagdíjlevonási nyilatkozatot itt találod. 

Szeretnél elsőkézből értesülni a legfrissebb hírekről? Csatlakozz a VDSzSz Szolidaritás facebook-oldalához!